Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 12. szám - A parancs folytán elkövetett büntetendő cselekmény

MISKOLCI JOGÁSZÉLET A parancs folytán elkövetett büntetendő cselekmény A honvédség szolgálati szabályzatának 64. pontja akként rendelkezik, hogy „az alárendelt elöljáróinak minden parancsát feltétlenül, készséggel, a kellő időben, amint ez erejéből kitelik és a fennforgó körülmények között csak lehetséges, jól teljesítse." A katonai szervezetnek, ennek a rendkívül bonyolult organismusnak életképességét a függelem biztosítja, A függelem pedig a feltétlen engedelmességre való kötelességet foglalja magában. Érthető tehát, hogy a katonai szolgálatból és hivatásból fakadó legfontosabb kötelesség az engedelmesség, amelynek megszegése függelemsértést képez s a Ktbtk. *) súlyos büntető rendelkezései alá esik. A szolgálati szabályzat idézett kitétele látszólag arra enged következtetni, hogy a parancs folytán elkövetett bűncselekményekért a felelősség kizárólag az elöljárót terheli és a pusztán parancsot teljesítő alárendeltet szemrehányás egyáltalában nem, vagy legfeljebb csak bizonyos kivételes körülmények közt érheti, amínU hogy pl. a német Ktbtk. jelesül annak 47. §-a tényleg ilyenkor az elöljárót teszi felelőssé, mondván, hogy ha egy — szolgálati ügyben — kiadott parancs következtében valamely büntetőtörvény megsértetik, ezért kizárólag a parancsot adó előljáró felelős. Az alárendeltet csak akkor rendeli büntetni, ha í) a parancsot túllépi vagy ha 2) tudta, hogy az elöljáró parancsa valamely közönséges vagy katonai bűntettre vagy vétségre irányult. 2) A mi Ktbtk-ünk ettől lényegesen eltérően szabályozza a kérdést és a 8. §-ban a következő alapelvet állítja fel: „Az előljáró parancsa a bűntett vagy a vétség beszámithatóságát nem zárja, kí, hacsak a törvény erre nézve határozottan kivételt ne in tesz." A kommentárok és tankönyvírók megegyező véleménye szerint íiyen exceptíokat a Ktbtk. 252, 255, 259, 492 és 499 §-aí tartalmaznak. Ezen törvényes rendelkezések folytán a büntetőjogi felelősség alól az alárendelt mentesül akkor, „ha az elöljáró parancsára a harctól megfutamodó vagy az ellenség előtt csüggeteg vagy veszélyes nyilatkozatot tevő vagy kedvezőtlen hadi híreket terjesztő katonát felkoncolja, avagy végül az előljáró parancsára fosztogat." Amíg tehát az alárendelt a német Ktbtk. szerint csak kivételesen felel, addig nálunk épen ellenkezőleg csak kivételesen mentesül. Ezek szerint azonban a Ktbtk. 8. §-ának az alárendelt felelősséget megállapító rendelkezése látszólag ellenkezik a szolgálati szabályzat 64. pontjával. Ezen látszólagos normacollísíot a Ktbtk.-nek a 8- §-al szerves összefüggésben álló í 58. § a, közelebbről annak a) és b) pontja oszlatja el, amelyek szerint „valamely parancsnak nem teljesítése az alárendeltnek függelemsértés gyanánt nem számítható be, ha a) a parancs a szolgálattal vagy a fejedelem iránt tartozó hűséggel nyilván ellenkezik; b) ha a parancsnak tárgyát oly cselekmény vagy mulasztás képezi, amely nyilván bűntettnek vagy vétségnek ismerhető fel. Ez a törvényhely (Vagyis a Ktbtk. í 58. §-a) í) A katonai büntetőtörvénykönyv rövidítése. 2) Dr. Dangelmaíer Emil: Die Milítár Verbrechen und Vergehen. (16. — j 9. old.) Kleemann Franz : Genesís und Thatbestand der Militár-Delicte. (34. és 35. old.) Dr. Lelewer Georg : Grundriss des Milítárstrafrechts. (29. és 30. old.) nélkülözi a szabatosságot. Kételyt támaszt aziránt, vájjon elegendő-e a parancs bűntetten megtagadásához az, ha az alárendelt előtt nyilvánvaló a cselekménynek általában csak nehezen felismerhető törvénysértő jellege. Nézetünk szerint feltétlenül elegendő, mert az ezzel ellenkező felfogás oda vezetne, hogy az alárendeltet sok esetben ugy a parancs megtagadásáért, mint pedig annak teljesítéséért büntetni kellene. Egyébként is a már érintett normacolííssíót csakis ezzel az ínterpretatíoval lehet elkerülni. A mondottak consequentíájaként tehát leszögezhetjük, hogy az alárendelt csak addig van engedelmességre kötelezve, meddig a parancs törvénysértést nem céloz. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kgtöbb alárendelt azért teljesíti a bűncselekmény elkövetésére irányuló parancsot, mert annak jogellenességét nem ismerte fel; sok esetben meg (és ez épen a még kevéssé kiképzett katonai egyéneknél gyakori eset) feísmerte ugyan a cselekmény jogellenességét, de abban a meggyőződésben volt, hogy a parancs ennek ellenére kötelező, hogy tehát a parancs végrehajtása kötelessége. A kérdés tárgya már most az, miként alakul ilyen esetben a felelősség? Első nézésre u. í. igen közel látszik feküdni az a felfogás, hogy ilyenkor az alárendelt bűnössége nem lesz megállapítható és a parancsot adó előljáró közvetett tettesként felel. Ennek a kérdésnek büntetőjogi jelentősége nyilvánvalóvá lesz, ha figyelembe vesszük azt, hogy a jogellenes parancsot adó előljáró és az alárendelt között egészen más a viszony, mint egyébként a felbujtó és a tettes kőzött, mert míg itt a megfontolásra, a cselekmény motívumaínok és ellenmotívumaínak mérlegelésére, az eszközök megválogatására kellő idő áll rendelkezésre és végül a reábírás sikertelensége a tettest semminemű veszélynek nem teszi kí, addig a katonai alárendeltnek, aki tudja, hogy puszta kételyek alapján a parancsot nem tagadhatja meg. a parancsot haladéktalanul teljesítenie kell. Es mégis • de lege lata az a'árendelt az említett esetek egyikében sem mentesülhet a felelősség alól. Az a körülmény, hogy parancs folytán cselekedet csupán, mint enyhítő körülmény mérlegelhető. (1. a Ktbtk. ÍÍ4. §. c. pontját, mely szerint enyhitő körülményként kell betudni azt, ha a tettes „a gonosztettet egy harmadiknak unszolására félelemből vagy engedelmességből követte el.") A jelenlegi jogi helyzet megérthetése végett a bűnösség általános büntetőjogi kérdését kell ad hoc, vagyis a parancs folytán bűnöző katonai egyén speciális szempontjából röviden érintenünk, illetőleg az általános büntetőjog elméletéből rekapítulálnunk, miért is az alábbiakban a bűnösség lényegét vázlatosan ismertetni fogjuk. II. A büntetés, amely céljában megelőzés, tartalmilag megtorlás és hatásában elrettentés, mindég valamely tényálladékszerü és jogellenes magatartás bűnös tettesét érzi. Tényálladékszerüség alatt egy konkrét emberi magatartásnak valamely büntetendő cselekmény törvényes fogalmába való beleíllőségét, mig jogellenesség alatt — egyetértően az uralkodó felfogással — a jognak meg nem felelést kimondó jogszempontu értékítéletet értjük. A tényálladékszerüség következtetési alap a jogellenességnek, e kettő együtt pedig a bűnösségnek fennforgására. A bűnösség tartalmának meghatározása körül