Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)
1925 / 12. szám - Káronszerzés és a compensatio lucri cum damno
4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET bcrtnek egyik örökemlékü tanítása az, hogy az emberben azok a képességek fejlődnek kí leginkább, amelyeket gyakorol, amelyeket pedig nem gyakorol, azok elpetyüdnek. Ebből okszerüleg folyik. az a további conclusíó, amint Grosschmíd mondja, a codex megfosztja a jogi műveltséget a maga perspectíváítól. Mert a codex jurístája a jogot a maga közvetlen építményeiben, idomaiban sohasem szemlélheti, úgyszólván ugrál a codex paragrafusain, mint a madár a kalíckában. A codex jurístája előtt nincs ott a jogéletnek a szabad levegője, nagy természete. A közelít és a távolít, mondja Grosschmid, egybekapcsolni, századokon végig látni: erre tanít a szokásjog. „Míg a codex az ő kis kamarájában rövidlátóvá tesz". De legyen előttünk a legtökéletesebb ptkv. anélkül, hogy felületes bírálat vádját vonnánk magunkra. Megállapíthatjuk mindegyikről azt, hogy egyes jogintézmények keretében lehetővé teszi ez eltérő, mondhatnám sokszor az ellentétes döntéseket, más kérdéseket pedig egyáltalán nem old meg. Hogy mely matériák tartoznak az előbbi s melyek az utóbbi kategóriába, a kérdéseket nem kívánom érinteni, mert messze eltérítene tárgyamtól. Már egy előbbi cikkemben érintettem, hogy egyetlen egy codex sem képes megoldani azt a kérdést általános szabállyal, hogy az események láncolatába belépett accídentálís körülmények mikor szakítják és mikor ném a causalítást. Egy ilyen megoldhatlan kérdés a káronszerzés és az ezzel rokon compensaüo lueri cum damno kérdése. A káronszerzés alatt a károsító tényből származó előnynek a beszámítását értjük. A compensatío luerí cum damno már általánosabb jelentménnyel bíró fogalom, mert nemcsak az egy és ugyanazon cselekményből származó előnyöknek és hátrányoknak a kompenzálását engedi meg, hanem a különböző tényből származottaknak is. Az első kérdés az, hogy lehet-e oly általános jogtételt felállítani, amelynek alapján a ténykörülmények egysége és a többsége, más és ugyanazon tények közötti határvonal kérdésének a megoldására minden esetben direkciót adna. — A második kérdésünk az, hogy mindkettőt elfogadta-e a mi jogéletünk, vagy csak egyiket. A harmadik, szintén fő kérdés, hogy van-e kompenzációnak minden esetben helye, vagy adott esetben az kizártnak tekinthető. Amin megakadunk már az, hogy mit kell értenünk a más és mit ugyanazon tény és mit a ténykörülmények többsége és mit a ténykörülmények egysége alatt. Ez az első megoldatlan probléma. Ezokból tehát a káronszerzés és a conpensatío luerí cum damno közötti határvonal kérdésére nézve legfeljebb csak általános szabály állitható fel, de hogy konkrét esetben káronszerzés, vagy compensatío luerí cum damnonak fog-e minősülni az előttünk álló tényállás, sok fejtörést fog okozni. Tankönyvíróínk (Raffay II. 185—í 86 1. Kolosváry B. II. 36 1.) abban a felfogásban vannak, hogy jogéletünk csak a káronszerzés esetében ad helyt a kompenzációnak. Ezt a felfogást látszik elfogadni a K. T. 72. §-a és a T.-nk is (1. Í694 §.) Bár igaz, hogy a T.-nk tételét csak a társasági jogviszony körére látszik felállítani, de hogy az a magánjogi territórium más részében is alkalmazást talál, a joggyakorlatnak ide vonatkozó döntései kétséget nem hagynak fenn. A T. íd. rendelkezése és annak az indokolása azonban leszögeznek egy-egy tényt. És pedig az í694. §. teljes határozottsággal mondja kí azt, hogy a más esetekben szerzett előnyöknek a compensatíoja kí van Zárva. Az ind. pedig azt,, hogy nincs kizárva az egy és ugyanazon ügyletből (tényből) származó előnyök és kárnak egymással való kompenzálása. A most mondottakból kettő folyik: először az, hogy kompenzációnak a mi joggyakorlatunk szerint csak káronszerzés esetében van helye; másodszor pedig, hogy káronszerzés esetében is adott esetben az kí lehet zárva. Ennek példái gyanánt hozza fel Szentmíkíósí (1. „Káronszerzés" c. Jogtud. Közlöny XLI., 5. sz.) a kivágott fák kivágási költségei, levágott tinó bőre értékének, a kisajátítás után a tulajdonosnak visszamaradt telek értékemelkedésének, tűzbiztosítás esetében a felvett biztosítási összeg, Jancsó pedig (A Magyar házassági és házastársi öröklési jog c. m. Í5. old.) az eljegyzéstől alapos ok nélkül való visszalépés esetében a mennyasszonyí ruha anyag értéke betudásának az eseteit. Szentmíkíósí szerint a kivágott fák, a leölt tinónak az előnyként jelentkező levágásí költségek és a tinó bőre értékét a károsult a neki okozott kárába betudni köteles. Hasonlókép Jancsó szerint a menyasszonyi ruhának az ára vagy egészben, vagy legalább az egyéb használatra való átalakítására szükséges költ ség és az értékveszteség erejéig megtérítendő kiadásnak fog vétetni, vagyis a ruha anyag értéke erejéig betudásnak lesz helye. Ellenben nincs beszámításnak helye kisajátítás után a tulajdonosnak visszamaradt telek értékének a kisajátított ingatlanon yasut elvezetése által előálló értékemelkedése, valamint baleset, vagy tűzbiztosítás esetén a biztosítási összeg felvétele által előálló gazdagodás erejéig. Abban, hogy a fák kivágása esetében helye van a kompenzációnak, általános érvényű jogtéteít felállítani nem mernék, mert mindig az volna vizsgálandó, hogy tulajdonos kivágatta volna-e az erdejét, vagy sem. Mert ha a tulajdonos azt nem tette volna, a vágási költségek kompenzálásának helye nincs, mert előny a levágásból a tulajdonosra nem hárult. O azt semmikép meg nem spórolta. A többi esetekben magam is koncedálom a kompenzációnak a kizárását. Ha most már azt kérdezzük, hogy miért van az egyik esetben betudásnak helye és miért van az más esetekben kizárva s hogy mi okozza az eltérő megoldást, mí idézi elő az egymással azonosnak tetsző eseteknek két osztályra való elkülönülését, ezt, amint fentebb kifejtettem, általános jogtétel felállítása által meg nem oldhatjuk, feleletként csak legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a kompenzáció lehetősége és kizártságára nézve a károsult által szenvedett kárnak a helyes felbecsülése nyújthat nekünk direktívát. A végső konklúziónk az elmondottakból csak az lehet, hogy a mí jogéletünkben csak káronszerzés esetében lehet szó a kompenzációról, a compensatío luerí cum damno esetében az már kí van zárva, de hogy előbbi esetben mikor van annak helye, mikor van az kizárva, erre nézve már általános jogtétel fel nem állítható, jogérzékünk lesz egyedül mécsvílágunk a kérdések útvesztőiben, valamint abban a kérdésben is, hogy egy adott tényállás a káronszerzés vagy a compensatío luerí cum damnonak minősíthető-e ? Szilágyi Antal dr. llflff)VB?tií KÖPJYV- ÉS PAPIRKERESJ BY1U W C KEDÉSE ===== MISKOLCON Széchenyi-Mcca I. szám. Telefon 194. Kaphatók a legnagyobb választékban szépirodalmi és szakkönyvek, ifjúsági iratok, zeneművek, iró- és rajzszere k, üzleti, irodai és levélpapírok stb. stb. „M O V E" tagoknak öt százalék engedmény