Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 11. szám - Dr. Szabó Sándor: Törvényjavaslattervezet a pénzügyi közigazgatás szervezetéről. Sárospatak, 1925. 66 l. [Könyvismertetés]

Í2 • • MISKOLCI JOGASZELET (ílé) igazgatás szakszerűségét, gyorsaságát és megbízhatóságát célzó pozitív eredményei mellett nem hagyható figyelmen kivül a községi adminisztrációnak az általános közigazgatás szempontjából tekintett s alig mérhető nyeresége. A pénzügyi adminisztráció a modern adóztatás recípiáíása óta annak arányában, amint ez mind több és több munkát jelentett s amint a közigazgatásnak szociális feladatai mindinkább szaporodtak, ólomstilíyaí nehezedett a községekre s egy-egy szoros állami felügyelet alatt alló községi adóhivatalt eredményezett, mely lassanként elölt és elnyomott mindent. A tervezet míg egyrészt méltányolja a pénzügyi adminisztráció minden fokon szükséges szakszerűségét s ennek szem előtt tartásá\a' szervez, másrészt visszaadja a községek szerveit azon feladataik ellátására, mely valóban helyi, önkormányzati s amelyek eddig a fískus érdekeinek deferální kényszerültek. A tervezet megadja az alsófoku szerveit a modern általános közigazgatásnak s közelebb hozza a megvalósuláshoz az általános közigazgatási reform fontos kérdését. Amidőn a pénzügyi szervezetre, az egyenes adókra s azok kezelésére vonatkozólag a szanálási törvény felhatalmazása szerint a fennálló törvényekkel ís ellentétes rendeleti intézkedések átmeneti idejét éljük, hogy lehetőleg mielőbb visszatérjünk ezeknek törvényhozási ttton történő s alkotmányunk szerint egyedül illetékes szabályozásához, az aktualitásnál fogva fokozott jelentőséggel bírnak az idevonatkozó szakszerű hozzászólások. Ez adja meg Szabó Sándor dolgozatának különös becsét, kinek közismert nagy elméleti tudása a helyes gyakorlati érzék retortáín átszűrődve jelentkezik ez úttal ismertetett munkájában. Szontagh Vilmos dr. Haarmann die Geschichte eines Werwolfs. Verlag die Schmíede Berlin. Von Theodor Lessíng Dr. med. und phíl. Professor der Psychologíe. Í925. „Kein Baum und kein Wald rauscht durch díese Geschichte. Keíne Blume und kein Stern blícken tröstend dareín. Es handelt sích um das hoffnungslos dunkle Gemálde eíner von allén Naturgöttern ausgestossenen Höhlenmenschheít, welcherauchdasBeglückendste und Heílígste, das ím Kosmos waltet: die schöpferísche Líebesmacht der Natúr zu Verbrechen und Krankheít, Laster und Unnatur míssraten íst." Ezzel a nyomasztó konferánsszal vezeti be munkáját a szerző, a jelenkor egyik legsötétebb törvényszékorvostani és krímínaí-szociológiai tanulmányát, helyesebben a német alaposság minden ismérvét magán viselő adatgyűjteményét a nagy bünpörről, a 24 rendbeli gyilkosság miatt halálra ítélt s azóta kí ís végzett hannoveri tömeggyílkosról — Haarmannról, aki Í4 és 20 év közötti ifjakat csalt el a lakására, áldozatává tette őket vad, homosexuálís ösztönének, az ádámcsutkájukat keresztül harapta, a holttestekből a vért kíömlesztette, a csontokat kifőzte s a hust patakba, malomárokba eldobálta. Helyszínrajz, elme és ídegvízsgálatí stúdium, az esküdtszékí főtárgyalás alapos ismertetése Haarmann s bűntársának Gransnak képmásai, a szakembert közelebbről érdeklő íráspróbáík, s az egész bünpör anyagát átfogó kritikai hozzászólás adják meg azt az értékét a műnek, hogy tudományos megemlítésre ís méltó legyen, mert sok tanulságot ad az egykori kveruláns mozdonyfütő emberbőrbe bujt csíkasz fiáról — Haarmannról. A degeneráltság tünetei között Haarmann-nál fő a homosexuálítás s itt ennél a kérdésnél a szerző egy nagyon lesújtó számadattal jő elénk. A vádesetek idején Hannovernek 450.000 lakosa volt s ebből a számból rendőri felügyelet alatt álló homosexuálís — 40.000 férfi. Síe bíldeten eíne eígene kleíne Welt,— írja a szerző. Haarmann már korábban fegyháztöltelék volt, Í5 rendbeli esetben büntetve volt s szerzőnek egyik dogmatikus megállapítása, hogy a fegyházbüntetés egyik terjesztője a homosexuálítás fajtalanságának, A magánzárka tébolyít — a közös elzárásnak pedig ez a nemi eltévelyedés a beléndekje. A 450.000 lélekből mintegy Í0 százalék homosexuálís s a jobbik eset az, hogy e Í0 százalék a társadalom söpredéke, akik többé-kevésbbé rovott multuak s a fegyház falaival ismerősök. De ha még ez a vígasz sincs, hogy ez a Í0 százalék — büntetett előéletű, fegyház viselt egyén, aki a fegyház falai közt szedte fel e mételyt, — mit szóljunk a hannoveri esethez? Pedig bizonyára vannak közöttük szép számban olyanok ís, akiknél e beteges hajlamot nem a szabadságvesztés büntetés tenyésztette kí. Szörnyű képek és adatok ezek az emberi természet, az ösztönök elfajulásáról s a büntetőjog és társadalomtudományok művelőit kell, hogy valóban gondolkozóba ejtse a szerző végső konklúziója: — Unsere IrrenháuBer líefern Irrsínn. — Unsere Zuchtháuser züchten Verbrecher .. • S mit szóljon ahhoz a mai társadalomtudomány kutatója, ha a szabadságvesztés büntetés eme két mérges gombája a bün és téboly együttesen s ugy jelenik meg előttünk, mint a Haarmann nyomorult élete és halála?! Igaza van Lessíng professornak, — e téren még súlyos adósság terheli a mai társadalmat. Putnoki Béla dr. Magyarország és a Népszövetség. Politikai tanulmány. Irta és adatgyűjteménnyel kiegészítette dr. Nagy Elek. 208 1. Budapest. 1925. Franklin Társulat. Dr. Nagy Elek elismerésre méltó munkát végzett, amidőn a Népszövetséggel kapcsolatos kérdések összefoglaló feltüntetésében már feltűnően érezhető hiányt igyekezett pótolni. Politikai tanulmánya, — mely csak a mű felét teszi kí, mert a második fele adatgyűjtemény, — tartózkodik a kritikai megvilágításoktól s leginkább csak a főbb események és tények csoportosított rekrímínálására szorítkozik. E keretek közt vázolja Magyarország felvételét a Népszövetségbe, a trianoni határnak a Népszövetség intézkedéseivel kapcsolatos rendezését, a kisebbségi jog alapján a Népszövetséghez benyújtott petíciók szomorú sorsát és a magyar katonai leszerelés kérdéseit. Egységesebb és tömör alakban adja elő a Népszövetség munkáját Magyarország pénzügyi helyreállítása terén, mely egyszersmind Magyarország részére a soproni népszavazáson kívül, amelynél azonban a fegyveres felkelés esett a legsúlyosabban latba a Nemzetek Szövetségébe való belépésének egyetlenegy, bár tulmagas áron megvásárolt, posítív eredménye. A legmélyebben kimerített fejezet azonban az erdélyi magyar optánsok bírtok kisajátítási ügyének sorsát és tragikus bukását tárgyaíja. Tiszta, alapos és frappáns megvilágításban tárul elénk az erdélyi magyarság legnagyobb részét minden vagyonából és birtokából kiforgató, hírhedt Garoflid törvény jogkérdése a nemzetközi jog szempontjából. Apponyí és Títulescu hatalmas vitája és a szerencsétlen bruxelíesí egyezmény, Csáky gróf paraphejának a végzetes pikantériájával, mely alkalmat és módot szolgáltatott arra, hogy a Népszövetség, ha az erősebb jogának sikerül a jogszerűség csak könnyű és átlátszó leplébe belopóznía, a legfelháborítóbb igazságtalanságokat ís sanctíonálhassa. A tanulmányhoz kapcsolt függelék a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát, a kisebbségi szerződések, valamint az államháztartás egyensúlyának