Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 11. szám - Dr. Szabó Sándor: Törvényjavaslattervezet a pénzügyi közigazgatás szervezetéről. Sárospatak, 1925. 66 l. [Könyvismertetés]

(Í75) MISKOLCI JOGÁSZÉLET U a büntetőtörvényhozás kérdéseit összegyűjtve, valamint a különféle megoldási módoknak a kritikáját, amelyekkel az irodalomban és a különféle törvényhozásokban találkozunk. Híppel itt foglalkozik egyben azokkal a kérdésekkel is, amelyek talán inkább a krímínalaetíología körébe tartoznának, mint a fiatalkornak, az alkoholizmusnak stb. befolyásával a kriminalitás irányára és méreteire; ezen bűnözési faktorok itt nem találtak kimerítő megbeszélést, egyeseket éppen csak felemlít. Híppel munkájának gyenge pontját ez a krímínalpolítíkaí rész képezi; pláne ha még hozzávesszük azt is, hogy e helyütt összefoglalt olyan problémákat, amelyek nem tartoznak egybe. Ezek ellenére ugy véljük, hogy Híppel müve joggal mondható a legutóbbi időkben megjelent német rendszeres büntetőjogi müvek közt egyikének a legkíválóbbaknak. Híppel problémáit mélyenszántóan tárgyalja meg, felhasználva a büntetőjogtudomány egyetemes eredményeit; bár távol tartja magát a szélsőségektől, mégis meg van minden kérdésre nézve a saját egyéni álláspontja, amelyet tudományos alapokra helyez és kellően meg is indokol. Híppel kézikönyve egy szinten áll a többi német nyelven megjelent standard-müvekkel, mind Allfeld, Bíndíng, Fínger, Liszt és M. E. Mayer büntetőjogi rendszeres müveível, amelyek mind vezető szerepet játszanak a büntetőjogtudomány illető irányzatában; akárcsak ezek, ugy Híppel müve ís megállja helyét a büntetőjogtudomány egyetemes világirodalmában. Ha összehasonlítjuk Roux és Híppel kézikönyveit, ugy arra az eredményre kell jutnunk, hogy mindegyiknek vannak előnyei a másikkal szemben, Amint kifejtettük, Híppel rendszere sem mondható teljesen kifogástalannak és áttekinthetőnek, bár még mindig áttekinthetőbb, mint Roux rendszere. Viszont másrészt Roux kézikönyve müvészíesebben és könnyedébben van megírva, mint Híppel munkája. Mindkettő olyan mű, amelyre bármelyik nemzet, még a kultúra legmagasabb fokán álló nemzet ís, méltó büszkeséggel tekinthet. Végezetül még megindokolni akarjuk, hogy miért fektettünk olyan nagy súlyt a megbeszélt kézikönyvek rendszeri beosztására. Az egyes tudományágakban a legnehezebben megoldandó kérdés a helyes rendszernek felépítése. Sokszor megesik, hogy amennyiben valamely tudományágban csak egy részlet ís uj megoldást talál valamely ujabb keletű kutatás folytán, ugy ez az illető tudományágnak egész rendszerét, amely eddig tökéletesnek volt mondható, meghaladottá teszi. Ezzel magyarázandó meg az a jelenség, hogy a tudományok történetében olyan ritkán találunk olyan tudományos rendszert, amely egy-két évtizednél hosszabb életű és amely nem válik elég hamar meghaladottá. Ugy véljük, hogy tudományos igénnyel fellépő rendszeres munkától joggal elvárható, hogy ezek a rendszeri kérdések a jelent illetőleg világos és kielégítő megoldást találjanak. Hacker Ervin dr. X

Dr. Szabó Sándor : Törvényjavaslattervezet a pénzügyi közigazgatás szervezetéről (Sárospatak, Í925. 66 1.) címen formális törvényjavaslat és hozzáfűzött kimerítő indokolás során foglalkozik beható részletességgel pénzügyi közigazgatásunk szervezetének reformkérdésével. A közvetlen impulzust ehhez a szanálási (törvény felhatalmazása alapján kiadott s szervezeti változtatásokat eszközlő 600 —í 925. P. M. számú rendelet szolgáltatta, mely a törvény rendelkezéséhez képest elsőfokú pénzügyi hatósággá átalakított állampénztárak, mint adóhivatalok hatáskörét megállapítja s ennek megfelelőleg módosítja a községi elöljáróságok (városi adóhivatalok) és pénzügyígazgatóságok hatáskörét. Szabó Sándor ezen uj szervezetet nem tartja megfelelőnek, mert nem talál biztosítékot ezen szervezetben arra nézve, hogy az adókivetés előkészítő munkálatai, — melyet továbbra ís a községi elöljáróságok végeznének, - azzal a lelkiismeretességgel és alapossággal fognak készülni, mely elengedhetetlen előfeltétele az adóztatás arányosságának és igazságosságának. Kifogásolja, hogy a rendelet továbbra ís fenntartja a községek közreműködését az adóigazgatás terén. A községeket, illetve a községek szerveit nem tartja alkalmasnak és képesnek arra, hogy az adóigazgatás terén reájuk hárított feladatukat sikerrel megoldják, mert nem rendelkeznek sem a szükséges szakképzettséggel, sem a teendők ellátásához szükséges idővel, miután az általános közigazgatás teendői teljesen elfoglalják, lekötik őket. Ebben állapítja meg pénzügyi közigazgatásunk fundamentális fogyatékosságát, itt keresi és találja meg adórendszerünk zürzavarosságának, a pénzügyi organizmus nagyrészt meddő működésének eredendő okát, ebben találja magyarázatát annak, hogy uj adónemek beállítására s a meglévők kulcsának emelésére szorulunk, ebben találja okát a várt pénzügyi eredmények elmaradásának. A kivetési előmunkálatok tökéletességén múlik — állapítja meg — a pénzügyi eredmény. Az adóigazgatás alappilléreit, fundamentumát képező kivetési előmunkálatok emberileg elérhető tökéletességére kell mindenekelőtt törekednünk. Ezeknek elkészítését olyan közegekre kell bízni, kik kellő szak-, helyi- és személyi ismeretekkel, de egyben elegendő idővel ís rendelkeznek azok elkészítésére. Remélhető-e ez az általános közigazgatás teendőível elhalmozott s kellő pénzügyi elméleti képesítéssel nem rendelkező községi-, illetve körjegyzőktől ? Nem ! — állapítja meg. S ha rossz az alap, — rossz a felépítmény ís. A helyzetén javítani kívánó szervezeti reformnak tehát innen, az aísófoku pénzügyi közigazgatás megfelelő szervezéséből kell helyesen kiindulnia. Szervezetileg el kell választani az aísófoku pénzügyi igazgatást az általános közigazgatástól s mint ilyet államosítani, — állapítja meg okfejtésének logikai eredményét s az így államosított aísófoku pénzügyi szervre építi föl törvényjavaslat tervezetét. Ezen aísófoku pénzügyi szervre, a magyar királyi községi illetve városi adóhivatalokra csupán azon adónemek kivetését bízza, melyeknek alapja állandó kataszteren nyugszik és melyek meghatározott alapokon vethetők ki. A személyi viszonyok figyelembevételével kivetendő adók kivetését fenntartja a pénzügyígazgatóságok részére, mint amely kivetést az adózók szempontjából megnyugtatóbbnak tart a jogászi képesítéssel nem rendelkező királyi községi adóhivatali közegek kivetésével szemben. Ugyanezen okból veszi ki az illeték kiszabást ís a királyi községi adóhivatalok hatásköréből s utalja a pénzügyígazgatóság hatáskörébe. A személyi adók kivetésétől eltekintve, az egyenes adók kezelésével járó egyéb teendőket a királyi községi, illetve városi adóhivatalokra bízza s ugyanezek teendői közé utaja a komunális háztartás teendőit ís nem érintvén a községek rendelkezési jogát, — az utalványozást. A szervezet ilyetén beállításának a pénzügyi köz-