Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 11. szám - Seeler Vilmos, 1861 -1925

(173) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 Lévay József Í825. nov,—Í925. nov. A centennáríumok idejét éljük. S a száz évvel ezelőtt fénylő csillagként föltűntek között is az első sorban foglal helyet Lévay József. Még emlékezhetünk a köztiszteletnek örvendő őszszakálas mindég mosolygó szemű komoly öreg úrra, aki hozzánk miskolciakhoz a centennárís nagyok közül talán legközelebb áll. Borsodi föld születte, itt, Sajószentpéteren látott először napvilágot, hogy aztán ő hordja a világosság fáklyáját előttünk, mint költő s mint jogász* Mert Lévay életének nagyobb részét jogi, közigazgatási pályán töltötte. Középiskolái végeztével a jogi pályára lépett s í 847-ben Miskolcon volt patvarísta. A nagy időket, a márciusi napokat a pozsonyi országgyűlésen élte Szemere Bertalan, Borsodmegye] követe mellett, vele élte át a forradalmi időket, mint jurátusa. Az elnyomatás korában nem vállalt közhivatalt. í865-ben a vármegye a főjegyzői székbe hívta meg s í 894-ben nagy lelkesedéssel alispánná választották. A Magyar Tudományos Akadémia már í863-ban levelező, \883-ban rendes s í896-ban tiszteletbeli tagsággal tüntette ki. . Mint jogász, a közigazgatás terén működött kiváló szakképzettséggel. Hivatalos iratai, jegyzőkönyvei, felterjesztései hiresek voltak széleskörű tudásáról, művészi fogalmazásáról s a vármegye negyedszázados működése alkalmából aranytollal tünteti ki, a király pedig Í9íí-ben a Sz. István rend kiskeresztjét adományozta neki. Mi is hódolattal hajtjuk meg zászlónkat a nagy költő, a kiváló közigazgatási férfi emléke előtt születésének Í00 éves fordulóján. Az ünneplések. Lévay József emlékét méltó keretek között ünnepelte meg Börsodvármegye . és Miskolc társadalma. Borsodvármegye díszközgyűlés keretében ünnepelte meg születési centennáríumát november 24-én. A díszközgyűlésen Soldos Béla dr. főispán megnyitó szavai után Görgey László dr. vármegyei főjegyző, a jogakadémia államtudományi államvízsgáíatí bizottságának kültagja mondott magas szárnyalású, alapos elmélyedést bizonyító ünnepi beszédet. A nehezen lecsíllapuló tetszészaj megszűntével Zsóry György alispán több indítványt terjesztett a díszközgyűlés elé, amelyeket az egyhangúlag elfogadott. Az alispáni javaslat értelmében jegyzőkönyvileg örökíti meg a törvényhatóság Lévay József emlékét és az elhangzott ünnepi beszédeket, 250 kötetet megvásárol a Kisfaludy Társaság Lévay kiadásából, 5 milliós alapítványt tesz a Lévay József irodalmi egyesületnél, amelynek kamatai évenként borsodi és miskolci költők legjobb lírai költeményeinek jutalmazására lesznek fordítandók és Í5 millió koronával Lévay szobor alapot létesít s ennek támogatására a várost ís felkéri. A vármegye összes községeit pedig felhívja, hogy szintén rendezzenek Lévay-ünnepeket. A díszközgyűlést a főispán emelkedett, lelkes hangulat mellett zárta be. Délután pedig a Lévay József közművelődési egyesület tartott emlékünnepélyt. A Lévay József Közművelődési Egyesület emlékünnepélye délután 3 órakor a Hiszekeggyel kezdődött, melyet a Miskolci Daláregyíet énekelt el. Révész Kálmán dr. egyesületi elnök megnyitó beszédében, üdvözölte a Tudományos Akadémia és irodalmi társaságok kiküldöttjeit, majd Sassy Csaba szavalta el alkalmi költeményét. Ezután Voínovích Géza. dr., a Kisfaludy Társaság főtitkára olvasta fel Lévayról szóló alapos tudással megírt tanulmányát. Voínovích Géza. dr. felolvasása után Odry Árpád, a Nemzeti Színház művésze olvasott fel Lévay kiadatlan verseiből, majd Radó Antal, a Kísfaludy-Társaság tagja Lévayt, mint műfordítót ismertette. A műsort a daláregyíet szép karéneke íejezte be. Seeler Vilmos Í86Í —1925 A jogászvílágnak újból nagy gyásza van. Meghalt Seeler Vilmos a dorpatí egyetem világhírű romanístája. Még alig heggedtek be azok a sebek, amelyek az európai jogtudományt, Mítteís — korunk egyik legnagyobb jogászának pár év előtti — halálával érték, újból gyászlobogót lenget az őszi szél Jurísprudentía egyik templomának, a nagy multu dorpatí egyetemnek ormán, mert a kérlelhetetlen halál október 27-én kiragadta az élők sorából Seeler Vilmost, a római jogtudomány egyik kiváló művelőjét. Seeler Í86Í március 6-án egy régi német nemesi családból született Rigában. Ott végezte elemi és középiskoláit, í88í-töl í886-íg a dorpatí egyetemen végezte jogi tanulmányait. Erdmann és Oswald Schmídt voltak ott, a tudomány ama régi kiváló egyetemén mesterei, azok oldalán] szívta magába a tudomány iránti mélységes szeretetét ís, mely aztán egész életére determínálólag hatott és a fiatal Seelert élte végéig tartó frigyben egyesítette a tudománnyal. Egyetemi évei után mint joggyakornok szülővárosának közigazgatási szolgálatába lépett, de az elméleti jogstudíumok írántí mély vonzalma nem engedte őt a több babért termő gyakorlati életpályán megmaradni, hanem az akadémiai karrier felé irányította a tudományosság legteljesebb fényében tündöklő dorpatí egyetem egyik büszkeségét, arany éremmel kitüntetett fiatal studíosusát, Néhány hónapi joggyakornokí szolgálat után az orosz kormány által a berlini egyetemen föntartott római jogi intézetbe ment, hol abban az időben ott működött nagy romanísta Dernburg oldala mellett, mint annak egyik legtörekvőbb tanítványa dolgozott éveken keresztül, míg a charkoví egyetem öt [a. fiatal, de már akkor neves római jogászt egyik katedrájára meg nem hívta. Charkovból a kíeví egyetemre került s mint annak ordínáríusa a „római jog doktora" tudományos gradíusát érte el, mely nagy kitüntetés, az egész orosz birodalomban vele egvütt összesen csak 7 római jogásznak jutott osztályrészéül. Nagy tudományszomja azonban nem találta meg a megfelelő miliőt uj otthonában s azért a kíeví egyetem kitűnő tudósa Í90í-ben leköszönt nyilvános rendes tanári katedrájáról s elfogadta a berlini egyetem meghívását a római jog nyilvános rendkívüli tanszékére. Ezen minőségében szakadatlan kutatásokkal eltöltött Í0 éves tanári pályája Berlinben megszakadt s a tudás hatalmas tárházával felszerelt Seeler elfogadja a dorpatí egyetem meghívását. Idealista volt. Vonzotta őt az ősi alma mater, a tudomány müvelésének kiválóan megfelelő légkör, amely magasra ívelt pályájára, oly értékes talizmánokkal megrakottan bocsátotta őt el. Idealizmusa azonban csalódott, — a dorpatí egyetem nem volt az, ami 25 évvel azelőtt volt, ugy hogy egy évi tanárkodás után a szentpétervári egyetem római jogi katedrájával cserélte fel dorpatí tanszékét. Zavartalan, csupán a tudománynak szentelt életét megzavarta az orosz forradalom. A bolsevíkíek internálták, bebörtönözték s a