Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 11. szám - Szempontok a részvényjog vizsgálatánál

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET 072) napfényre nem kerülő részvénytársasági visszaélések egyes részvénytársasági törvények adta lehetőségek szerint, bizonyos esetekben legalább megközelítőleg olyan súlyosak, mínt azok, melyek büntetőjogi beszá­mítás alá kerülnek. A fejlődő gazdasági életben igen nagy fontos­ságra tett szert a részvénytársasági forma s különösen, mert a magyar Ker. Törvény egyelőre a G. m. b. H.-t, (korlátolt felelősségi társaság) nem ismeri, ennek fejlő­dési lehetőségeit a jövőben még hatvinyozottabb mére­tekben látom. A részvényjog vizsgálatának egyik elsőrendű szemszöge a kisrészvényes helyzetéből adódik. Es itt különbséget kell tennem állandó és változó kisrész­vényes között. Ebből a szempontból a részvénytársa­sági életben a legnagyobb fontossága a titkos tartalék­nak van. Mi a titkos tartalék ? Titkos tartalék min­den olyan vagyonrész, melynek létezése a mérlegből ki nem tűnik. Kétségtelen, hogy a titkos tartalékok ellen legkevésbbé sem gazdasági, hanem inkább jogi és last but not least, — ethíkaí szempontból lehet kifogás. Hogy gazdasági szempontból miért nem, ezt pl. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter, a Takarék­pénztárak és Bankok Egyesületének és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak azelőtti igazgatója állapítja meg egy tanulmányában, ahol statisztikai példákon felépítve mutatja ki, hogy a titkos tartalék rendszerrel az inga­dozó banküzlet hozamát mindinkább állandó járadékká lehet átváltoztatni és stabilitását hosszabb-rövidebb ídüre biztosítani. Viszont ezzel szemben áll a változó kísrészvé­nyesí szempont, hogy ha valamely vállalat a tényleges nyereséggel arányban nem álló kis osztalékot fizet s a nyereséget az üzem nagyobbítására, tartalékolásra for­dítja, ugy a változó kis részvényesek elvesztik azt a bizonyos nyereség többletet, míg az állandó nagy rész­vényes bizonyos idő múlva emelkedett dívídenda alak­jában lesz kárpótolva. Hogy gyakorlati esetre hivatkozzam, Berlinben ez év folyamán történt meg a Bauíndustríebank köz­gyűlésén, hogy a kisrészvényesek az osztaléknak Í2 százalékra való felemelését követelték, a majorízáló csoport kisebb osztalék javaslatával szemben. A magyar K. T. §-a előírja, hogy a tár­saság vagyona azon értékben veendő fel, mely az év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel. Eszerint tehát tulajdonképpen a vagyon-tárgyakat sem a valóságnál alacsonyabban, sem magasabban nem volna szabad értékelni, de a gyakorlati életben ugy fejlődött ennek magyarázata, hogy a törvény csupán a maximális határt kívánta szabályozni. A törvény índoklás.i szerint tényleg a „magas osztalék" megállapításnak kívánt elejét venni a hitelezők meg­károsítása szempontjából. (Van azonban a törvény indokolásán kívül idevágó curíaí döntvény ís.) Egyet azonban leszögezhetünk, hogy a mérleg valódiság, a maga elvi tisztaságában gyakorlatilag nem vihető keresztül. A vállalatok részvényeinek forgalmi (piaci, tőzsdei) árfolyamát stabil kamat viszonyok között az osztalék befolyásolja. Ez a tétel a gazdasági életben csaknem törvényszerűségre tett szert. Gyakorlatilag azonban éppen itt van a fontossága a mérleg valódiságnak. Egy példával fogom az osztalék — árfolyamalakulás közgazdasági törvény nem mindég irányadó voltát megvilágítani. A majorízáló csoport (bank, szindikátus) az érdekkörébe tartozó vállalattal (—a vállalat veze­tésére absolut befolyása lévén 5í százalékánál fogva,) az egyik évben a részvényárfolyam és a pénz (kamat) viszonyokkal arányban nem álló magas osztalékot fizettet. A fenti gazdasági tétel mellett természetszerűleg a részvény iránt , a piacon meginduló kereslet révén a majorízáló csoport a birtokában levő részvénymeny­nyíség jelentékeny részét emelkedő áron eladhatja olyanoknak, akik a vállalat helyzetét a fizetett oszta­lékból gondolva megállapítani, tőkéjüket jó kamatozású részvénybe fektetik. A következő évben a majorízáló csoport éppen ellenkezőleg rendkívül alacsony oszta­lékot fizettet, vagy rossz üzíetévfe hivatkozva, egyál­talán nem enged osztalékot fizetni s ezáltal a részvény árfolyama megfelelő alacsonyan alakul s így módjában van a „placírozó" csoportnak a drágán eladott rész­vényeket olcsón visszavásárolni. (Egyedüli fémjelzésül természetesen csak a „placirozó-kéz" elismert kereskedői szolidsága fogadható el.) A kisebbségi részvényes pozícióját az 5í százalék uralmával szemben csak a vállalatvezetés ellenőrzésé­nek joga erősíthetné meg- Pl. ha az igazgatóság bizo­nyos intézkedéseit a mainál hatásosabb módon támad­hatná meg j annak megvizsgálását kérhetné, hogy az igazgatóság admínístratív és egyéb kiadásai nem lépík-e tul a vállalat kereteit, általában hogy az igazgatóság a rendes kereskedői gondossággal jár-e el. Számtalan idevágó esetet tudnék itt felsorakoztatni, de hogy a sok közül egy példát említsek föl, hivatkoznom kell pl. a nagy port felvert Just ízzólámpagyár uj többségi szindikátusának eljárására, mely hogy az izzólámpa vílágkartel magyarországi kontingensének birtokosa az Egyesült ízzólámpagyár konkurrencía nélkül legyen s a kbntígens és árkartell előnyeit tökéletesen élvezhesse, a Just-gyárat a régi többségi szindikátustól — a rész­vények 5t százalékának jó áron való átvételével meg­szerezve, — annak üzemét beszüntette s a nagyjövőjü gyárat felszámoltatja. Természetes, hogy így a kisebb­ségi részvényesek részvényei átvételéről nem történvén gondoskodás, azok modhatní értéköket teljesen elvesz­tették. Továbbá, ugyancsak a fenti szempontból, ha a részvények bizonyos százalékát deponáló kisrészvénye­sek törvényszeríntí igényt tarthatnának arra, hogy a közgyűlés őket, vagy képviselőjüket legalább ís a felügyelőbízottságba beválassza s így az igazgatósági feímentvény megadásánál szavuk legyen, még célsze­rűbbnek találnám a kisebbségi képviseletet az igazga­tóságban. Ezek mind olyan szempontok, melyek a részvénytársasági élet biztosabb ethíkaí alapokra helye­zésének kétségtelen garanciái. A reformálandó részvénytársasági törvényeknek elsősorban kell ezeket szem előtt tartani, de ugyan­akkor elismerem, hogy végeredményben Lord Herschell­nek van igaza, aki azt mondja egyik munkájában, hogy „a részvénytársasági életben mindenkor lesznek visszaélések, még hogyha a részvénytársasági törvényt arkangyalokból álló bízottság készíti ís elő." Bartók Ödön. GERHARDT CIPŐI ELEGÁNSAK TARTÓSAK , KÉNYELMESEK

Next

/
Thumbnails
Contents