Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)
1925 / 11. szám - Szempontok a részvényjog vizsgálatánál
8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET 072) napfényre nem kerülő részvénytársasági visszaélések egyes részvénytársasági törvények adta lehetőségek szerint, bizonyos esetekben legalább megközelítőleg olyan súlyosak, mínt azok, melyek büntetőjogi beszámítás alá kerülnek. A fejlődő gazdasági életben igen nagy fontosságra tett szert a részvénytársasági forma s különösen, mert a magyar Ker. Törvény egyelőre a G. m. b. H.-t, (korlátolt felelősségi társaság) nem ismeri, ennek fejlődési lehetőségeit a jövőben még hatvinyozottabb méretekben látom. A részvényjog vizsgálatának egyik elsőrendű szemszöge a kisrészvényes helyzetéből adódik. Es itt különbséget kell tennem állandó és változó kisrészvényes között. Ebből a szempontból a részvénytársasági életben a legnagyobb fontossága a titkos tartaléknak van. Mi a titkos tartalék ? Titkos tartalék minden olyan vagyonrész, melynek létezése a mérlegből ki nem tűnik. Kétségtelen, hogy a titkos tartalékok ellen legkevésbbé sem gazdasági, hanem inkább jogi és last but not least, — ethíkaí szempontból lehet kifogás. Hogy gazdasági szempontból miért nem, ezt pl. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak azelőtti igazgatója állapítja meg egy tanulmányában, ahol statisztikai példákon felépítve mutatja ki, hogy a titkos tartalék rendszerrel az ingadozó banküzlet hozamát mindinkább állandó járadékká lehet átváltoztatni és stabilitását hosszabb-rövidebb ídüre biztosítani. Viszont ezzel szemben áll a változó kísrészvényesí szempont, hogy ha valamely vállalat a tényleges nyereséggel arányban nem álló kis osztalékot fizet s a nyereséget az üzem nagyobbítására, tartalékolásra fordítja, ugy a változó kis részvényesek elvesztik azt a bizonyos nyereség többletet, míg az állandó nagy részvényes bizonyos idő múlva emelkedett dívídenda alakjában lesz kárpótolva. Hogy gyakorlati esetre hivatkozzam, Berlinben ez év folyamán történt meg a Bauíndustríebank közgyűlésén, hogy a kisrészvényesek az osztaléknak Í2 százalékra való felemelését követelték, a majorízáló csoport kisebb osztalék javaslatával szemben. A magyar K. T. §-a előírja, hogy a társaság vagyona azon értékben veendő fel, mely az év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel. Eszerint tehát tulajdonképpen a vagyon-tárgyakat sem a valóságnál alacsonyabban, sem magasabban nem volna szabad értékelni, de a gyakorlati életben ugy fejlődött ennek magyarázata, hogy a törvény csupán a maximális határt kívánta szabályozni. A törvény índoklás.i szerint tényleg a „magas osztalék" megállapításnak kívánt elejét venni a hitelezők megkárosítása szempontjából. (Van azonban a törvény indokolásán kívül idevágó curíaí döntvény ís.) Egyet azonban leszögezhetünk, hogy a mérleg valódiság, a maga elvi tisztaságában gyakorlatilag nem vihető keresztül. A vállalatok részvényeinek forgalmi (piaci, tőzsdei) árfolyamát stabil kamat viszonyok között az osztalék befolyásolja. Ez a tétel a gazdasági életben csaknem törvényszerűségre tett szert. Gyakorlatilag azonban éppen itt van a fontossága a mérleg valódiságnak. Egy példával fogom az osztalék — árfolyamalakulás közgazdasági törvény nem mindég irányadó voltát megvilágítani. A majorízáló csoport (bank, szindikátus) az érdekkörébe tartozó vállalattal (—a vállalat vezetésére absolut befolyása lévén 5í százalékánál fogva,) az egyik évben a részvényárfolyam és a pénz (kamat) viszonyokkal arányban nem álló magas osztalékot fizettet. A fenti gazdasági tétel mellett természetszerűleg a részvény iránt , a piacon meginduló kereslet révén a majorízáló csoport a birtokában levő részvénymenynyíség jelentékeny részét emelkedő áron eladhatja olyanoknak, akik a vállalat helyzetét a fizetett osztalékból gondolva megállapítani, tőkéjüket jó kamatozású részvénybe fektetik. A következő évben a majorízáló csoport éppen ellenkezőleg rendkívül alacsony osztalékot fizettet, vagy rossz üzíetévfe hivatkozva, egyáltalán nem enged osztalékot fizetni s ezáltal a részvény árfolyama megfelelő alacsonyan alakul s így módjában van a „placírozó" csoportnak a drágán eladott részvényeket olcsón visszavásárolni. (Egyedüli fémjelzésül természetesen csak a „placirozó-kéz" elismert kereskedői szolidsága fogadható el.) A kisebbségi részvényes pozícióját az 5í százalék uralmával szemben csak a vállalatvezetés ellenőrzésének joga erősíthetné meg- Pl. ha az igazgatóság bizonyos intézkedéseit a mainál hatásosabb módon támadhatná meg j annak megvizsgálását kérhetné, hogy az igazgatóság admínístratív és egyéb kiadásai nem lépík-e tul a vállalat kereteit, általában hogy az igazgatóság a rendes kereskedői gondossággal jár-e el. Számtalan idevágó esetet tudnék itt felsorakoztatni, de hogy a sok közül egy példát említsek föl, hivatkoznom kell pl. a nagy port felvert Just ízzólámpagyár uj többségi szindikátusának eljárására, mely hogy az izzólámpa vílágkartel magyarországi kontingensének birtokosa az Egyesült ízzólámpagyár konkurrencía nélkül legyen s a kbntígens és árkartell előnyeit tökéletesen élvezhesse, a Just-gyárat a régi többségi szindikátustól — a részvények 5t százalékának jó áron való átvételével megszerezve, — annak üzemét beszüntette s a nagyjövőjü gyárat felszámoltatja. Természetes, hogy így a kisebbségi részvényesek részvényei átvételéről nem történvén gondoskodás, azok modhatní értéköket teljesen elvesztették. Továbbá, ugyancsak a fenti szempontból, ha a részvények bizonyos százalékát deponáló kisrészvényesek törvényszeríntí igényt tarthatnának arra, hogy a közgyűlés őket, vagy képviselőjüket legalább ís a felügyelőbízottságba beválassza s így az igazgatósági feímentvény megadásánál szavuk legyen, még célszerűbbnek találnám a kisebbségi képviseletet az igazgatóságban. Ezek mind olyan szempontok, melyek a részvénytársasági élet biztosabb ethíkaí alapokra helyezésének kétségtelen garanciái. A reformálandó részvénytársasági törvényeknek elsősorban kell ezeket szem előtt tartani, de ugyanakkor elismerem, hogy végeredményben Lord Herschellnek van igaza, aki azt mondja egyik munkájában, hogy „a részvénytársasági életben mindenkor lesznek visszaélések, még hogyha a részvénytársasági törvényt arkangyalokból álló bízottság készíti ís elő." Bartók Ödön. GERHARDT CIPŐI ELEGÁNSAK TARTÓSAK , KÉNYELMESEK