Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 11. szám - Adatok a húnok igazságszolgáltatásáról 2. [r.]

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET látása, kontárkodással való megbélyegezése egyáltalában nem indokolt. De ha az ilyenek rendes műhelyt tartanak fenn, vagy idegen segéderőket alkalmaznak, akkor már ők is kontárok. Aki hívatásszerüleg és állandóan folytat valamely ipart, az már nem háziiparos, de aki azt csak mellékkeresetként és nem állandóan folytatja, az csak házííparos. Kétségtelen, hogy a helyes meghatározás nehézségekbe ütközik, de lege férendő súlyt kell helyezni egyrészt arra, hogy a szociális szempontból is jelentős háziipar gyakorlása meg ne nehezítessék, másrészt, hogy meggátoltassák a nagy tőke azon igyekezete, amellyel az otthon dolgozó munkásokat használják fel s így olcsóbb munkaerőhöz jutva, kisebb termelési költséggel állítsák elő az árut és ezzel megnehezítik a kisiparosság amúgy is az elvíselhetetlenséggel határos nehéz gazdasági helyzetet. Kozslik István dr. Adatok a hunok igazságszolgáltatásáról (II. folytatás.) Az ítélkezésnél a nagy fejedelem komoly, méltóságteljes volt, „graví vultu" ítélkezett — nyugodtan és megfontoltan. — Megfontolt, bölcs ítélkezésétői tanúskodik a Chrysaphus féle orgyílkossági esetben is a nagy fejedelem bírói eljárása: „Attílla amikor felfedezte a Chrysaphusí féíe orgyílkosí cseíszövényt, a beszédet bírói figyelemmel hallgatta végig, emlékezetében összevetette a részleteket, amelyeket az ember szájából hallott azon felfedezésekkel, melyeket neki Edekon tett és meggyőződött, hogy a tolmács igazat mondott" (Thíerry Adamé: 'Istoíre d' Atíla). A bölcs fejedelem a haragot, bosszút nemesen leküzdötte mindig — még az ellene tervezett merénylet esetében is, — sőt a bosszú büntetését inkább felcserélte a haszonnal, a pénzbeli váltsággal; az okos politika és a helyesen érvényesülő hatalmi érdek alá rendelte ... Prískos rhétor külön kiemeli, hogy az igazságszolgáltatás előzetes kihallgatást tételez fel. Ez a szép és határozottan fejlett elv mindenütt uralja a magyart is. Ez elv is fényes bizonysága annak, hogy már a hún se volt valami vad nép. Ahol még a szilaj scytha haragot is uralni tudta a türelem és higgadtság: ott a nép gondolkozása nem állhatott egészen primitív fokon... Ezt az intelligens büntetőjogi gondolkozást később szépen juttatja kifejezésre. (Szent) István királynak fiához, Imre herceghez intézett intelme (Sanctí Stephaní prímí regís Hungáriáé Decretorum líber prímus ad sanctum Emerícum ducem) 5. fejezete, — a De servanda vírtute patíentíae et tríbuendo judícíó című. — E fejezet í. §-a ekként szól: „Patíentes estote ad omnes .. ** „In patíentíavestra possídebítís anímas vestras." A 2. §-ban : „Sí aníman tuam possídere vís esto patíens." A 3. §-ban: ,, . . . causa dígna judícarí ad te venerít alíquís capítalís sententías reur, noli ínpatíentes portare." A 4. §-ban : „Reges patíentes regnant, ínpatíentes vero tyrannísant." Az 5. §-ban :. •. cum patíentía ... síne jusjurando . . . judíca ..." Az egész magyarság hasonló gondolkozását juttatja kifejezésre Léi és Bölcs, a szerencsétlen kimenetelű augsburgí csata áldozatai, amikor a kihallgatás nélküli elítélést a legborzasztóbbnak tekintették (Kézaí). Végül még csak egyet említsek fel; az ősmagyarok legsúlyosabb fenyegetése az volt, hogy minden előzetes kihallgatás nélkül fognak ítélni.. . Ezeket az eseteket azért soroltam fel részletesen, hogy bizonyítékéi legyenek a hun és magyar jellegzetes közös gondolkozásnak, s e közös gondolkozásnak ez a fejlett, a korhoz képest nemes jellegzetessége szintén egyik bizonyítéka legyen nemcsak a közös gondolkozásnak, hanem a közös eredetnek ís. Rendkívül fontos a forrásnak Onegezíost illető tudósítása ís. Onegezíos, a hun nemzet nagy bírája, a nagy fejedelem után a nemzet első embere. A rég mult történetét nem szabad a ma látószögéből vizsgálni: akkor a hatalmi ágak jogi megosztásáról még szó sem lehetett, egy kézben összpontosultak azok. így a nemzet nagybírája az Onegezíos, a fejedelem után az első a kormányzásban, a hadviselésben, bíráskodásban és első a fejedelem tanácsadásában ís egyaránt. A nagy nemzetbíró intézménye a hunoknál nem uj, sem nem különálló a más rokon népektől. A görög történetírás atyja Herodotos rajta kívül a görögöknél még Strabo, Thukídídes, a rómaiaknál Amníanus Marcellínus és Justínus feljegyezték, hogy a szintén scytha parthusoknál (médeknél) volt egy főbírói hatóság a surena (sur-ena szíriai szó a médek nyelvén nagy a mienk), azaz a nemzet-nagy, a nemzet első tisztje. Hasonló tisztség volt a médekkel rokon persáknál, kurdoknál az avaroknál, kiknek közeli hún rokonságát egyebek mellet mi sem bizonyítja jobban, hogy a hunok nyelvét beszélték. Khagánjuk mellett ott van nagybírájuk a jogúr (jog-úr!), mint a nagy nemzetbíró (Thíerry Adamé 'Istoíre d'Atíla ered. forrás : Nagy Károly életrajz írója Egínhard). Még az egészen másfajta de a magyarokhoz csatlakozott kazároknál is az ísa, stb ..., az ősmagyaroknál a gyula (gülász vagy arabosan dsíla), a keresztény magyaroknál a nádorispán, vagy később a nádor. A nagy nemzetbíró intézményének felderítésénél mások még tovább ís mennek a turáni rokonság kapcsán, a japán Na-dírí, Na-darsín (belső, főtisztviselő), a nadar, nádor, nathar, nazar-felügyelőt jelentő szavakban a nemzetbíró hasonló fogalomgyökét keresik. Mások ismét az arabs nádor (kiváló, kiemelkedő) szóból származtatják a magyar nemzetbírót, illetve a hún Oregezíost. (Pl. Nagy János: Paralelízmus ínter línguas Oríent. et Hung.) A kérdés nyelvészeti lévén a döntés a filológiát illeti. Közelfekvő az előbbiekhez a Kádár (török khádí) szintén bírót, eredetileg tíltót jelentő szó. E tekintetben Kézaí Simon, IV. vagy Kun László király udvari deákja közöl adatokat krónikájában, a húnokról szóló történetéhez (6. fejezet), hogy az őshaza kivándorlói aTorda nemzetségbelí Kádárt rektorrá választották, azon célból, hogy a közös hadsereg felett ítélkezzen és intézze a víszálykodók pereit, fenyítse és irtsa a tolvajokat, rablókat és gonosztevőket. Ha ő, mint rektor, túlzó Ítéletet mondana, azt a közösség, a nemzet megsemmisítheti, a hibás századost és rektort tetszése szerint leteheti. Ez a szokás aztán sértetlen fenmaradt a húnok vagy a magyarok között egészen Géza vezér (fejedelem) Taksony fiának koráig .. • A hún nemzet nagy bírájáról a következőket tudjuk: a „hatalmasszavu" Onegezíos, aki pedig nem ís volt hún eredetű, s aki Attilánál többrebecsülte a szolgaságot, mint hazájában a gazdagságot, mint a hún nép „nagy bírája", mint a többi skytháknál a nemzetbíró igen nagy tekintélynek örvendett. Ezt a nagy tekintélyét sok minden körülmény nyilvánvalóvá teszi. Attílla után az ő lakása volt a legdíszesebb, majdnem olyan, mint az Attílláé, „fakerítéssel, de tornyok te-