Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 10. szám

MISKOLCI JOGÁSZÉLET kir. törvényszéki tanácselnököt, Dr. Szentmíklóssy József kir. ítélőtáblai birót, T>r. Győry György és Dr. Gazdy Béla kir. ügyészségi alelnököket, Dr. Bernáth István, Dr. Stark Arisztid, Dr. Vájó József, Dr. Uhlamann Kamill kir. ügyészeket, Dr. Halász Dezső rendöríötanácsost, T>r. Buchala Sándor m. kir. rendőrkapitányt, az ügyvédi kart csaknem teljes számban s jogászéletünk több kitűnőségét. 'Dr. Glós Károly elnöki megnyitója után T)r. Kovács József ügyvéd az alábbi értékes ünnepi beszédben méltatta Kozma Sándor életét és munkásságát: Méltóságos Elnök Ur! Mélyen tisztelt Vendégeink! Tekintetes ügyvédi kamarai közgyűlés! Sohasem éreztem, annyira erőm fogyatékosságát, a megilletődést a nagy ídök nagy emberei szellemi képességének felismerésében, az előzetes tanulmány hiányosságát, az idő rövidségét egy nagy államférfítmak, a magyar igazságszolgáltatás kimagasló vezérének felidézésében, munkásságának jellemzésében, emlékének íllö keretek között való felelevenítésében -— mint e percben — amidőn- Kamaránk megtisztelő kitüntetéséből nekem jutott a feladat, hogy Kozma Sándornak, a legelső és legnagyobb államügyésznek születése századik évfordulójakor a miskolci ügyvédi kamarának évtizedeken át is elö háláját és kegyeletteljes hódolatát lerójjam. A magyar igazságszolgáltatás, a magyar igazságügy Pantheonjában régen az elismerés arany betűivel van felírva a nemzeti hála és szeretet márványtáblájára Kozma Sándor neve, aki a magyar jogászvilágnak egyik alkotó és szervező kitűnősége, nehéz és kezdetleges időkben útmutató, ^irányt jelentő, vezető szelleme és büszkesége volt. A történetíró, — tisztelt Közgyűlés, — akinek feladata lesz a magyar büntető igazságszolgáltatás fejlődésének történetét megírni, az Í87Í. évi XXXIII. t.-c. életbelépését követő negyedszázad fejezetének élére méltán illesztheti Kozma Sándor nevét. Az a nemzedék, amelyet ö nevelt, nagy szolgálatokat tett e hazában az igazság kutatásának és értékes hagyományként őrzi az ö jogászi eszmekörét. Kozma Sándor születésének századik évfordulóján a késői idők jogász nemzedékének kötelessége ennél a határkőnél megállani. Kötelessége azoknak, akik ma az ö örökében és az ő szellemében élnek és működnek. De kötelességünk nekünk ügyvédeknek is, meri Kozma Sándor a magyar ügyvédség legnemesebb hagyományait vitte magával törényhozói működésébe, igazságügyi hivatali szolgálatába, legmagasabb bírói székébe, királyi főügyészi, majd államügyészi magas állásába és méltóságába. Tisztelt Közgyűlés ! Kozma Sándor 1847-ben 22 éves korában nyerte el ügyvédi okieveiéi. Már az 1848-iki országgyűlésen mindkét somogyi követ oldalán működött. Részt vett a szabadságharcban s annak befejezésével az ötvenes években Somogy vármegyében folytatott ügyvédi gyakorlatot. Kiváló jogászi tehetsége, nagy szónoki képessége kitűnő hírnevet szereztek neki. Ennek eredménye lett, hogy az Í86í-iki pesti országgyűlésre képviselővé választatott, ahol Deák-párti szellemben és irányban főleg jogtudományi és kodifikáló képességeiről tett tanúbizonyságot és e téren nagy és kiváló eredményeket ért el. Ennek köszönheti, hogy í867-fcen Horváth Boldizsár minisztériumában osztálytanácsosnak hivatott meg. í 869-ben a reformált kir. Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája, í872-ben a kir. államügyészség felállítása után királyi főügyész, ennek a hivatalnak országos főnöke, a királyi ügyészségről szóló törvénynek kodífikátora, majd az államüyyészség felállításakor első koronaügyésze lett. Kozma Sándor a királyi ügyészségről szólő törvény életbeléptetésének napján, Í812 január í-én kibocsájtott rendeletében bajtársi szeretettel üdvözli munkatársait* alárendeltjeit és ugyanitt foglalta össze azokat a főbb alapelveket, amelyeken a magyar kir. ügyészség törvénye felépült. Elseje e pripcipumoknak az, hogy a magyar kir. ügyész nem ügyfél, nem is pusztán közvádló, hanem az állami igazságszolgáltatásnak oly önálló tényezője, amely közvetlen az államtól nyert felhatalmazása folytán, amidőn a bünt kinyomozza és a bűnöst törvény elé állítja, függetlenül, egyedül az anyagi igazság érdekében küzd és harcol. A kir. ügyész az állam képviseletében nem peres fél, aki az ellenfelén mindenáron diadalmaskodni akar, hanem képviselője azon erkölcsi hatalomnak, amely igazságot kutat és igazságot köveiéi. E szavakban magyarázta meg azt a szabályt, amelyet a kir. ügyészségről szóló törvény homlokzatára írt a törvényhozót „a kir, ügyészség az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekét képviseli." A kir. ügyész ebből folyólag valóságos bírói meggyőződés alapján kezdeményezi és folytatja a bűnvádi eljárást. A kir. ügyész nem üldöz, hanem nyomoz s óvatosan keresi a följelentések gombolyagában a szálak végét. Azzal, hogy a vádlottat a bíróság elé állította és cselekményére ítéletet kér, vádlói teendőit be is fejezte. Ezért teljesen fel is hagytak azzal a gyakorlattal, mely szerint a kir. ügyész a büntetés mennyisége iránt is nyilatkozott. Sőt a kir. ügyész legszebb jogát, az ügyészí intézmény egész eszméjét Kozma Sándor abban találta, | hogy a kir. ügyésznek kötelességévé tette minden vádlottra | nézve az enyhítő körülmények felsorakoztatását és a perorvoslatok használatánál teljes szabadságot biztosított ét ez abban jutott kifejezésre, hogy a kir. ügyész a vádlott javára is élhet felebbezéssel. A humanizmus szelleme élteti Kozma Sándor kir. ügyészét, párosulva azzal a szigorúsággal, amely nagyapáink korabeli közhivatalnokokat jellemezte, akik, mint egy német iró, Riehl mondja: nem az íróasztal mellett nőttek fel, hanem ismerték azt a népet, amelynek köréből emelkedtek ki és bár keményen és szigorúan kezelték, mégis jobban eltalálták minden baját és jobban tudtak vele bánni, jobban tudták a büntetéssel megtéríteni, megjavítani, mint azok a modern beamterek, akik a nép pszíhéjét soha meg nem ismerték s hol tulfínoman bántak vele, hol pedig kegyetlenek voltak hozzá. Ez a gondolkozás mód lengi át Kozma Sándor azon rendeleteit, amelyek a börtönökben uralkodó rend és szigorú felügyelet mellett az egészséges étkezést, a szabad mozgást, a foglalkoztatási írják elő, majd azokat a rendeleteket, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a szegénység egymagában nem ok a szökés veszélyének a metus profugíinak vélelmezésére. A helytálló zsellér, a mesterlegény, a cseléd, a jó előéletű napszámos habár vagyontalan, nem eshetik a vélelmezett szökevények kategóriájába. Ez a humanízmás sugallta Kozma Sándornak azt az elvet, azt a magasztos gondolatot, hogy a bűntettesekkel, a társadalom leggyámoltalanabb elemeivel szemben sem állhat ügyfélként, pusztán vádlóként a kir. ügyész, hanem ugy áll vele szemben, mini maga a védelem, mint a védő, mint az igazság követelője.