Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 10. szám

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET A világirodalom három uj büntetőjogi kézikönyve. I. Roux J. A., Cours de Droít Pénal et de Procédure Pénale, Paris, Í920, VIII. és Síi oldal. — II. Degoís C, Traité éíémentaíre de droít críminel, Paris, 1922, 860 oldal — III. Híppel, Róbert von, Deutches S;rafrecíit, I. kötet: Allgemeíne Grundlagen, Berlin, Í925. XXVI. és 601 oldal. I. A legutóbbi években a büntetőjogi irodalom terén közreadott rendszeres munkák közt talán mint legkíválóbbakat kell felemlítenünk azokat, amelyeknek szerzői Roux J. A. strassburgi egyetemi tanár, — Degoís C. caerí egyetemi tanár, — és Híppel Róbert göttíngení egyetemi tanár. Ezen három mü közt elsőnek Roux kézikönyve hagyta el a sajtót, ezért először ezzel óhajtunk íogfoglalkozní, és mindenekelőtt annak tartalmát röviden körvonalazni. Roux munkájában nemcsak anyagi büntetőjoggal hanem büntetőeljárásjoggal is foglalkozik. Roux a büntetőjogtudomány közvetítő irányzatának hive, a mely tudományos iskola kerülni kívánja mindazokat a szélsőségeket, amelyeket a büntetőjog klasszikus irányzatában, illetve az úgynevezett pozitív irányzatában csak tulsokszor találunk. Következésképen Roux súlyt fektet a bűncselekmények jogi fogalmára, de egyben a bűncselekménynek társadalmi eíentőséget ís tulajdonít. Roux az általa megtárgyalt kérdéseket és problémákat a következően csoportosítja. Elsőnek a kriminalitást befolyásoló faktorokat tárgyalja meg, igy mindenekelőtt a kriminalitásnak társadalmi és embertani tényezőit, amelyek a kriminalitásnak emelkedését, íl letve csökkenését idézik elő. Kimerítően tárgyalja a büntetőjog fogalmát, annak hatályosságát, különösen részletesen annak területi hatályát, a nemzetközi jogi szempontokból felmerülő problémákat. Külön részben foglalkozik a bűncselekmény fogalmával, ennek a társadalmi jelenségnek jogi jellegzetességeível, azután részetesen tárgyalja •meg a büntetendő cselekmény megjelenésének különféle alakzatait, mint az előkészületi cselekményt és kísérletet, valamint az egység és többség tanát. Hasonló részletességgel világítja meg azokat a problémákat, amelyek összefüggésben állanak a bűncselekmény elkövetőjének személyével, igy reámutat arra, hogy a hosszú történeti fejlődés során ki mindenki vonatott büntetőjogi felelősségre; foglalkozik ama régebben dívott, már rég meghaladottnak és ma nevetségesnek látszó felfogással, amely állatokat ís büntetőjogi ielelősségre vont és ezzel a kérdéssel kapcsolatosan utal a testületek és egyesületek büntetőjogi felelősségére ís. Itt találjuk megtárgyalva az akaratszabadságnak évezredek óta megvitatott problémáját, azután a bűnösség kérdését, annak alakjait, t. í. a szándékot és a gondatlanságot, valamint az e tárgyban felmerült eltérő elméleti megoldásokat ís. Mélyrehatóan és alaposan tárgyalja meg azokat az okokat, amelyek kizárják a büntetőjogi felelősséget, mint a gyermekkort, az elmebetegséget, a kényszert, a tévedést, a jogszerű parancs kihatását, a jogos védelmet, a végszükséget, a sértett fél beleegyezését stb. Roux foglalkozik azután azokkal a körülményekkel, amelyek csökkentik, illetve súlyosbítják a bűntettes felelősségét, azaz az u. n. súlyosbító és enyhítő körülményekkel. Ezekkel kapcsolatosan találjuk megtárgyalva a mai reformer-büntetőjogi irányzatnak néhány nagyjelentőségű problémáját, mint például a visszaesést, a bűntettesek nyilvántartását. Mielőtt azután áttérne a büntetés fogalmára, Roux a részesség tanát teszi vizsgálatai tárgyává. Majd a büntetés fogalmának és ismérveinek tisztázása után nagy részletességgel foglalkozik az egyes büntetési nemekkel. És ezek közt a transzportácíó fajait (réclusfon, deportatíon stb.} ís higgadt és objektív bírálat alá veszi. Ezen fejtegetései során természetszerűen az egyes büntetési nemek bírálatába is bocsátkozik és e közben kitér a büntetések végrehajtásának problémáira és részleteire ís. Sorra kerül azután azon okok tárgyalására is, amelyek a büntetések alkalmazását és végrehajtását zárják ki, mint a kegyelem, az elévülés stb. Végezetül a rehabilitáció fontos jogintézményét veszi bonckés alá, amelynek segítségével talán sikerülhetne a visszaesők számát apasztani. Az anyagi büntetőjog kérdéseinek megtárgyalása után hasonló alapossággal foglalkozik a büntetőeljárásjogtudomány problémáival ís. Roux müve kétségtelenül a legutóbbi évek során közreadott legalaposabb és legmélyebben járó büntetőjogi rendszeres munkáknak egyike. Ezt készséggel elismerjük, bár vannak ellenvetéseink ís a munkával szemben. Egy ilyen kifogásunk a mü ellen oda irányul, hogy Rouxnak tudományos módszere nem állja meg teljességében a legmagasabb tudományos szempontokból való bírálatot, amennyiben a munkának egyetemes értékét erősen csökkenti az, hogy Roux éppen, csak Franciaország és Belgium büntetőjogi irodalmi termékeit használta fel, ellenben a többi kulturállamok tudományos eredményeinek értékesítésétől eltekíntett. Egy másik kifogásunk Rouxnak tudományos rendszere ellen irányul, amely olyan, hogy az csak nehezen tekinthető át és amely a legújabb tudományos kutatások folytán egyes részeiben már meghaladottnak mondható. Igy például a munka egyik részében összefoglalja azokat az okokat, amelyek a bűntettesnek felelősségét zárják ki és e helyütt egybegyűjti a tévedés, a felebbvaló jogszerű parancsának, a jogos önvédelemnek, a végszükségnek eseteit és a sértett félnek a bűncselekmény elkövetéséhez adott beleegyezését. Az ujabb tudományos kutatások és megállapítások egyetértőleg oda konkludálnak, hogy egyrészt a felebbvaló jogszerű parancsa és a jogos védelem olyan ,kizáró okok, amelyek a bűncselekmény jogtalanságát zárják ki, viszont másrészt, hogy végszükség esetében bár a cselekmény jogellenesnek mondható, mégis a tettesnek bűnössége nem lévén megállapítható, lehetetlenné válik a végszükségben cselekvő egyént megbüntetni. Főként Goldschmidt James munkássága (Der Notstand, Eín Schuldproblem, Wien, Í9Í3.) volt úttörő ez utóbbi irányban. És ez a felfogás teljességében igazolást talál azon eltérő következmények által ís, amelyek bünrészesség esetében a tettes, illetve a részesek cselekményéhez fűződnek akkor, ha az egyes személyeket illetőleg más-más kizáró: jogtalanságot, bűnösséget, stbt kizáró okok forognak fenn. (Folytatjuk.) Dr. Hacker Ervin. Laky Dezső dr.: A gümökórhalandóság Magyarországon a XX. század elején. (Bpest, Í925. XIII—Í4S 1.); A nemzetközi statisztikai adatok áttekintéséből kitűnik, hogy európaszerte a tuberkulózis ellen vívott küzdelem legeredményesebb évei a háború előttiek voltak. Ennek az időszaknak (J901-Í9Í5.) a magyar tuberkulózis halandóságát dolgozza fel nem régen megjelent terjedelmes kötetében Laky Dezső szegedi egye-