Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 9. szám - Emlékkönyv Berzeviczy Albert irói működésének félszázados évfordulója ünnepére. Pécs, 1925. 586 l. [Könyvismertetés]

IV MISKOLCI JOGASZÉLET szolja Benned és búcsúzni jöttünk a kedves kartárstól a miskolci cv. jogakadémia nevében. Búcsúzni a nemzet nagy költőjétől, a „Fogoly lengyel" szerzőjétől, ,,A ballag már a vén diák" dal magyar szövegének szerzőjétől, a szeretetreméltó kartárstól, a magyar ifjúság szerelő atyjától, a kedves jó Guszti bácsitól! Kedves jó Guszti bácsi, Isten veled, Isten veled ! Á Lévay József Közművelődési Egyesület képviseletében Bank Sándor ügyvivő igazgató búcsúztatta Csengey Gusztávot: — Csodaszámba megy az, — mondotta többek között, — hogy egy költő élete kilencedik évtizedében, halála előtt két hónappal szivéhez szorított lantjából zen* gesse közönsége felé a magyar mezők egyszerű és leg* szebb virágainak illatára emlékeztető nemes hangjait. . . Mert nincs még két hónapja annak, hogy Csengey Gusztáv, mint egyesületünk tiszteletbeli tagja székfoglalóját tartotta. Akik ott könnyeztünk akkor, e ritka élményt soha el nem feledhetjük. A Lévay József Egyesület méltó büszkeséggel őrzi Lévaynak emléke mellett Csengey Gusztávét is. Lévay és Csengey emlékét szent örökségképpen őrizzük, mert látjuk, hogy az ő költészetük sugalta ha* gyományokról megfeledkezve fajunk életképességéről, jövőnkbe vetett hitünkről mondanánk le, amiről pedig éppen az ő hagyományaik iránt érzett mélységes tiszteletből soha le nem mondhatunk. A költő volt tanítványainak nevében Paulik János egyházkerületi főjegyző mondott hatásos, szép beszedet. A jelenlegi tanítványok nevében Dienes István jogszigorló búcsúzott cl Csengey professzortól: — Fájdalomtól megdöbbent szívvel állok itt — mon* doíta — hogy a jelenlegi tanítványok nevében, akikhez oly közel álltál, elbúcsúzzam Tőled, drága jó professzorunk. A Te csodálatosan szép életed koporsójánál meg* rendül a mi lelkünk . . . Szeretett az Isten, mert lelkedet gazdagon megáldotta; és nagyon szerettünk mi is, mert hosszú és áldásos életed alatt lelkednek minden gazdagságát nekünk áldoztad. Talán senki sem tudott Téged annyira megérteni, mint éppen az ifjúság. Hiszen költészet és ifjúság édes egy testvérek. A magyar ifjak lelkében őrökké élni fogsz, mert olyan eszméket énekeltél meg; olyan ideálok hivatott lantosa voltál, melyek az ifjúság örök eszményei: honszeretet, buzgó vallásosság és hűséges szerelem. Távozásod nem volt váratlan ; mégis a lesújtó hirre ijedt rcbbenéssel búvott össze a mi lelkünk. A nóta, amit ugy szivünk szerint az ajkunkra adtál, beteljesült. . . Bizony, ballag már a vén diák. . . Fájdalmas büszkeséggel gondolunk most arra, hogy a nemzet küzdelmeit megismerni, a hazát önfeláldozással szeretni Tőled, az utolsó kuruclól tanultuk meg. Felejthetetlenek azok a történelmi kollégiumok, amelyeken az uj fészek egyszerű falai között, de az eperjesi ősi Collcgium nemes tradícióitól áthatva, olyan áhítattal hallgattunk Téged. Hallottuk Bocskay, Bethlen, Rákóczy küzdelmét, a nemzet megpróbáltatásának idejét . . . s a kurucok bánatán, magyarok bánatán hányszor könnyeztél és könnyeztünk . .. Mint élő mementó jártál közöttünk, hogy a Felvidék elvesztét soha egy pillanatra el ne feledjük. Hitet nyer* tünk a Te hitedből, hogy a nemzet keresztre feszítését dicsőséges feltámadás fogja követni. Búcsúzóul a mi szerény Testületünk is, melynek disze, drága ékessége voltál, meghajtja előtted turulos zászlaját. Imádkozunk a mindenható Istenhez, adjon Neked csendes, békés nyugalmat, nekünk pedig erőt, hogy azzal a tűzzel, lelkes honszerclcmmcl, amit Tőled nyertünk szent örökségképpen, visszaszerezzük Nagy-Magyarországot, mi* (Í8) kor majd a mennyek országából boldog örömmel, áldólag tekintsz le ránk. Szeretett költő-professzorunk, Isten Veled ! Ezután a gyászinduló hangjai mellett a jogakadémia tanári kara vállára emelte a koszorúkkal elbontott koporsót és a négylovas halottas kocsihoz vitte. A gyászmenet a Ballag már a vén diák hangjai mellett indult cl s amerre haladt, a gyász jeléül az üzletek redőnyeit mindenütt le* zárták. Sűrű embertömeg szállta meg a Széchenyi* és Szemere*utcák utvonalát s közel félóráig tartott, mig a menet megható harangzugás közt elért az evangélikus teme* tőbe, az egyház által adományozott díszsírhelyhez. A reme* tőben a koszorúkkal megrakott gyászkocsiról a jogásztes* fület tagjai emelték le a koporsót, majd Hronyecz Pál miskolci lelkész*adminisztráfor imája után a Daláregylet adott elő egy gyászdalt. Ezután Ditróy Nándor dr. keresk. isk. igazgató lépett a koporsó elé s a Hodobay-telcpi menekültek nevében megható szavakkal búcsúzott el az agg poétától, akit életében a legnagyobb szeretettel vettek körül. Majd a telep virágait szórta a koporsóra. És felsírt a bujdosó kurucok, a menekültek tárogatója : . . .Krasznahorka büszke vára... . . . Rákóczinak dicső kora nem jő vissza többé soha . .. Majd... Jó lesz ott lenn megpihenni . . . Oda lenn már nem fáj semmi... A szivet, lelket megríkató akkordok után a DaLíregylet adott elő egy gyászdalt s a koporsót a Hymnus hangjai mellett lassan betakarta az anyaföld. . . Sírba tettük azt, ami belőle elmúló volt : halandó, roskadt testét. Ami benne örök volt, az ő szelleme itt vir* raszt közöttünk. ifj. Tornán Kálmán. KALAP FÉRFI FEHÉRNEMŰ NYAKKENDŐ LEGOLCSÓBBAN BESZEREZHETŐ BERKOVITS FERENC-NÉL SZÉCHENYI-UCCA 62. Tuzif af es kőszenet házhoz szállít legolcsóbb napíárban SÁNTHA LÁSZLÓ faűzlete és faaprító telepe Urak-ucca 112. Telefon 805.