Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 10. szám

Első évfolyam 10. szám Miskolc, 1925 október JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA ÉS A MISKOLCI ÜGYVÉDI KAMARA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 90. 000 K., félévre 45. 000 K. Egyes szám ára 16. 000 korona T ARTALO M: Fínkey Ferenc dr., a Magyar Tudományos Akadémia tagja, kir. koronaügyész-helyettes, tiszteletbeli egyetemi tanár: Társadalmi védekezés és büntetőjog. — Baranyay Károly dr., kir. tőrvényszéki biró: Adatok a húnok igazságszolgáltatásáról. — Obetko Dezső dr. — A miskolci jogakadémia tisztelgése Berzevíczy Albert előtt. - KÖNYVSZEMLE: Hacker Ervin dr.: A világirodalom három új büntetőjogi kézikönyve (ROUX J. A., Cours de Droit Pénal et de Procédure Pénale; Degois C, Traité élémentaíre de droit criminel Hippel, Robert von, Deutsches Strafrecht I. ) — ifj. Puszter János: Laky Dezső dr., A gümőkórhalandóság Magyarországon a XX. század elején. —JOGAKADÉMIA hírei. — ÜGYVÉDI KAMARA: Kozma Sándor centennáris ünnepe, Halálozás. — HÍREK, Társadalmi védekezés és büntetőjog Nagyra vagyunk, kérkedünk a XIX. és a XX. század szellemi haladásával, a modern eszmékkel és jelszavakkal, pedig ha ezeket elemezzük, ha egyik-másik modern jelszó mélyére tekintünk, könnyen rájövünk, hogy azok régi igazságok, századok, talán évezredek óta hirdetett eszmék. A modern jogbölcsészet nagy vívmány gyanánt állapítja meg, hogy az igazság a legnagyobb érték s nincs ís más abszolut érték, mint az igazság. De hát nem a régi római jogászok tanították-e, amit ma ís naponta idézgetünk utánuk, hogy justítía regnorum fundamentum. A mai büntetőjog legelső alapeszméje az igazságos megtorlás vagy u. n. büntető igazságszolgáltatás, évezredek óta vezérlő gondolata a vallási szentkönyveknek, a theologíaí, erkölcstani íróknak s a világi büntetőtörvénykönyveknek. Igy vagyunk egy másik, szintén divatos eszmével: a társadalmi védekezéssel ís. Az isteni világrend, a természet nagyszerű törvényei, az „ordo est aníma rerum" szintén évezredes eszmék s mégis a Kant által formulázott jogállam fogalma, melynek legfőbb feladata minden államtag szabadságát biztosítani s ezzel az u. n. jogrendet fenntartani, a XIX. században mint valami megváltó uj eszme tünt fel s lett varázslatosan népszerűvé. Nagyon természetesen és nagyon helyesen, mert ez a jelszó azt az örök igazságot fejezi ki, hogy a jog célja az egyéni szabadság és a, társadalmi rend fenntartása, összhangba hozatala. Ez ma már a legközönségesebb jogi tétel, alfája minden jogtudománynak. Ugyanilyen jogi közhely, hogy a jogrend fenntartásának, tehát a jog általános célja megvalósításának utolsó, de nem legjelentéktelenebb eszköze az állam kezében a büntetés. A büntetési sanctío a zárópecséte minden törvénynek, mely a polgároktól valamely pozitív vagy negatív tevékenységet követel. A jogrend fenntartása büntetőjog nélkül elképzelhetetlen. Bizony, ez ís ősrégi eszme azonban. Hammurabí, babilóniai király híres törvénykönyve (Kr. e. 2250. ) az igazságosság nevében írja elö a királyoknak, hogy irtsák kí országukból a gonoszokat és vétkeseket. Manu törvénykönyve (Kr. e. V. század) írja, hogyha a király nem büntetné szüntelenül azokat, akik reászolgáltak, akkor mint nyárson a halat, ugy sütnék meg az erősebbek a gyengébbeket. A középkorban a „közismert gonosztevők" elleni kivételes (Rüge-)eljárás Angliában a XVI. századtól kezdve a csavargóknak Amerikába transzportálása, az egész Európában három századon át dühöngött boszorkányüldözés mind a társadalom védelmének jelszava alatt jöttek létre. A XVIII. században pedig G. Hommel és C. Beccaría világosan a társadalom védelmét hirdetik a büntetőjog alapelve gyanánt. A modern kriminológiai irányok vezérei által a XIX. század végén a fennálló büntetőjog alaptételei ellen uj jelszó gyanánt kiadott társadalmi védekezés (dífesa sociale) a Lombroso és Garofalo által hirdetett „eliminálás", a Ferrí „társadalmi sanctío"-ja egyáltalán nem uj gondolatok, csak uj kiadásai a büntetőjog régi alapvető tételének, ami minden időkben az állami büntetőjog másik alapelve volt (az igazságos megtorlás mellett), hogy a büntetés az állam kezében a társadalmi rend fenntartásának kellemetlen, de nélkülözhetetlen eszköze. A régi világ, lehet mondani, még radikálisabban alkalmazta a Lombroso-féle eliminálást, mikor a bűntetteseket rendszeresen irtotta a mindennapos halálbüntetésekkel s még ridegebben gyakorolta a társadalmi védekezést, testcsonkításokkal és botozással akarván érzékeltetően visszariasztani a bűnismétléstől a megbotlottakat. A társadalmi védekezés azonban, mint az állami büntetés gyakorlati vezéreszméje, ha uj gondolatnak nem mondható ís, lényegében igaz és helyes, mert szintén egy örök igazságot fejez kí, azt, hogy az államnak gyakorlati szükségből, a büntettek elszaporodásának meggátlása végett s a bűntettesek elleni különös védekezésül kell gyakorolnia a büntetést. Adolf Príns, a nemrég elhunyt brüsselí egyetemi tanár, a büntetőjogi reformtörekvések leghiggadtabb és legalaposabb vezére fejtette kí elragadó stíllel (La défense sociale, 1910. ) a „társadalmi védekezés", mint uj jelszó és „uj módszer" jelentőségét. A régebbi, u. n. A Miskolci Ügyvédi Kamara 666/1925. sz. határozata értelmében a Kamara tagjai a lapot tagdijuk fejében kapják.