Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 9. szám - Emlékkönyv Berzeviczy Albert irói működésének félszázados évfordulója ünnepére. Pécs, 1925. 586 l. [Könyvismertetés]

X2 MISKOLC! JOGÁSZÉLET vállaira a szenvedés keresztjét. A történelem e nehéz napjai nem suhantak el szinte egy nemzet felett sem észrevétlenül. De a világtörténelem nagy perspektívája egykor, ha áttekinti e katasztrofális felfordulást, bizonyára a monarchia széthullásában és a hatalmas keleti kolosszus, a nagy orosz birodalom összeroppanásában fogja látni e kor legnagyobb eseményeit. A monarchia széthullása még nem került a páttatlan megítélés távlatába, mert a széttépett test még sebekben vérzik és a koncok még nincsenek kellőleg biztosítva, de az a métely, amely a nagy orosz birodalmat szétőrölte s felbomlása után pusztítva tört magának tovább utat és a nagy orosz sír, a pusztulás gigászi méretei által, Európa közös tragédiája lett. Oroszország felbecsülhetetlen áldozatot hozott az emberiség jólétéért és saját, keserű sebeit tárja fel, hogy az emberiség e példáktól eliszonyodva szánalmas és halálos őrületéből kigyógyulhasson. Ezzel a megállapítással és céllal kívánja hatalmas müvében Karel Kramar a nagy orosz krízis kitörésének a magyarázatát s a pusztító forradalom és rendszer részletes és alapos ismertetését elkönyvelni a történelem részére. Munkája, „Az orosz krízis" felöleli a krízis okait és feltárja az egész orosz társadalmi és gazdasági életet a háború előtt és alatt, hü történetét adja a forradalom kitörésének, a bolsevizmus pusztító, romboló munkájának, a bolsevista Oroszország szenvedéseinek és mérlegeli az orosz újjászületés lehetőségeit és útjait. Nézőpontjaival, megállapításaival és véleményeível nem érthetünk mindenkor egyet. De hiszen ez természetes is. Kramar, bármennyire is igyekszik objektív lenni, a pánszláv álmokat hordja a lelke mélyén és ezeknek az összeomlását is siratja. Politikai szereplésében pedig oly erős exponense volt annak a maffiának és azoknak az aspirációknak, melyek csak a mi szétzúzott nemzeti egységünk romjain tudtak érvényesülni, hogy e differenciák elkerülhetetlenek. El kell azonban ismernünk feltétlenül, hogy e nagy munka mély és széles mederben halad, egy a helyzettel tökéletesen ismerős, érző szívvel és tudással felfegyverzett embernek a munkája, mely elevenen és szemléltetően tárja fel a dokumentumokat egy eltévelyedett nép útjáról, komolyan, tárgyilagosan és megdöbbentően. A bolsevizmus szülőhazájáról rémmesét eleget hallottunk és hallunk. A határainkon áthömpölygő áram minket ís keservesen megviselt. De oly megdöbbentő képet e rémmesék sem festhettek s e keserű, de. mégis rövidebb ideig tartó tapasztalatok se, mint amilyet ez az alapos buzgalommal felhalmozott adattár mutat fel egy Í50 milliónyi nép szomorú tragédiájáról. A mű egy hatalmas része a krízis okaival foglalkozik. Megállapítja, hogy e kolosszális test hosszú betegségben szenvedett. Beteg volt már sokkal előbb ís és csak így eshetett oda a hírtelen fellobbanó láz martalékául. Felkutatja a betegség csíráit, a pusztító/romboló bacííusokat, amelyek előkészítették a talajt és megfigyeli az elsatnyulás és rombolás folyamatait a birodalom éltető és összetartó elemein. Legfőbb bűnösként a cári abszolutizmust állítja elénk, amely Isten kegyelméből származó jogán diktálta a birodalom életfeltételeit a tanácsosok és a befolyásosak önző politikája alapján, nem hallgatva a liberálisabb elemek által tolmácsolt kívánságokra és az uj ídök beáramló uj szavaira. Azt az abszolutizmust, amely lassanként minden támaszt elvesztett s amelyhez utolsó idejében hü már csak a bürokratizmus maradt, mely a titkosrendőrség és az ,,Ochrana" utján biztosította politikáját, vagyonosodását és önző céljait. Csak a cár és a bürokratizmus volt szent, sérthetetlen és hatalmas Oroszországban. Bűneik felhalmozódtak és a forradalomban ellenük tört ki a gyűlölet. Elpusztultak, de helyettük nem maradt meg semmi, csak a nagy, korlátlan szabadság, a forradalom negatív szelleme. És ez a szabadság elkábította őket. Az intelligenciát és a népet ís. Az intelligencia, — amely csak fantasztikus álmait szőtte, a filozófia magaslatain nyargalt, de reális és praktikus erő kifejtésére képtelen volt, — hasisként szívta magába a szabadság nagy szavait, komolyan és fanatikusan hitte, hogy Oroszország nagy hivatása, messíássorsa beteljesedett és meg fogja váltani a világot. „Ex oríente lux !" A nép pedig feltámadt állati ösztöneível, megfeledkezve hazáról és kötelességről, eldobta a puskát és kirabolta a neki ígért javakat, a kolostorokat, a gyárakat és az urak birtokait. Maga a nemesség ís, amely Oroszországban korántsem jelentett oly zárt kasztot, mint a nyugati államokban, az abszolutizmus és a bürokratizmus uszályhordozója lett. Pénzért szolgált, szolgálataiért nagy vagyonokat ís kapott s így csupán anyagi megerősödése érdekelte. Liberálisabb elemei pedig, kik Moszkva frísebb levegőjében nőttek fel, gyűlölni tanultak meg minden, ami orosz, vagy miként az intelligencia, csak a szamovár-ábrándokig jutottak. Az orthodox egyház sem volt képes azon hivatását, hogy a nemzeti eszmét élessze és valóságos államfenntartó erőkkel szolgáljon, betölteni. A kritikus pillanatokban pedig annyi ereje sem volt már, hogy a feltörő bestiális ösztönöket megfékezhette volna. A nemességet és az értelmi osztályt nem elégítette ki, mert a szigorú rítus elzárta előle a fejlődés útját, a népnek pedig csak zárt ajtók mögül hirdették a papok Isten kegyelmét, de nem voltak a nép vezérei és tanítói már. Csak Byzánc rítusa élt az orthodox egyházban, de Golgota szelleme nem. A felső és alsó néposztályok közötti összekötő kapocs pedig tehát az a réteg, amely a lassú liberális természetes fejlődés kialakítására hívatott lett volna, a városi polgárság — Oroszország különös tagozottsága következtében — csaknem teljesen hiányzott. Itt volt azonban még az ipari munkásság és a muzsik. Oroszország ipara messze mögötte maradt az európai fejlődésnek. Oka volt ennek a kormány elzárkózó és egyeseket pártoló politikája,' de a munkás silányabb képzettsége és munkaképessége ís. De mit jelentett egyáltalán az ipari munkásság Oroszországban ? A legbővebb számítás mellett ís, legfeljebb a lakosság 6 százalékát tette kí. És mégis ez a csekély töredék vette a kezébe az abszolút hatalmat. Megnyerte Moszkva és Szentpétervár csőcselékét és síkérült lángralobbantanía azt az óriási gyujtóanyagot, amelyet a sok millió, a lakosság 80 százalékát kitevő muzsik képviselt, mely felszabadulva a rettegett cár mindenható hatalma alól, játékszerévé vált minden bujtogatónak. Kramar müvének a gerince t magának a forradalomnak és a bolsevízmusnak a rajza. Lwow, Kerenszkí és Lenin, a győztes, eleven alakot öltenek benne. De megelevenedik e történeti rajzban az egész hatalmas destrukció, — a bolsevizmus erkölcstelensége, hazugságai, hatalma, erőszakossága és gyilkosságai ís. Történelem és statisztika, — de az uj kor emberileg legszomorúbb történelme és statisztikája. Egymást váltják fel a legmegdöbbentőbb fejezetek és dokumentumok. Szovjetoroszország törvényhozása. A legnagyobbszabadság jelszava alatt a legrémesebb terror és diktatúra és az igazán kizsákmányolt intelligencia szolgasága. Az ipari és gazdasági élet pusztulása. A kultúra megsemmisülése. A műveletlen földek. A munka csődje Az éhező nép. A halál aratása. •. . Itt azonban már a számok és a tények beszélnek.