Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 9. szám - Jogszolgáltatásunk krízise

045) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 Jogszolgáltatásunk krízise Jogszolgáltatásunk nem taft lépést az általános fejlődéssel és hova-tovább nem tudja kielégíteni a gyakorlati élet követelményeit. A gőz és villamosság, a repülőgép és rádió korában, mikor az emberi szellem hallatlan erőkifejtése megnyergeli az elemeket és a természet titkos erőit, a technika csodái időt és távolságot megszégyenítve valóra váltják a hét mértföldes csizma meséjét, — jogszolgáltatásunk még mindég ekhós szekéren döcög és — nem éri utói az eleven életet. Az ekhós szekér biztosabb jármű, mint a vonat, a gépkocsi vagy a repülőgép, de a biztonság kedvéért nem mondunk le a gyorsaság nyújtotta előnyökről és az ekhós szekér, mint naiv uti alkalmatosság, már csak a mult derűs emléke. A jog az életviszonyokat szabályozza és céltalanná válik, mihelyt a lihegő, lüktető, rohanó élet viszonyait szabályozni képtelen. Mit ér a legjobban felszerelt műtőterem, ha a beteg elvérzik, mielőtt odaér ? Mit ér a legmodernebb tüzoltófelszerelés, ha addig a tűz elvégezte pusztító munkáját ? Mit ér az éhezőnek a legínycsíklandóbb lakoma, ha éhenhal, mielőtt hozzáülhet? És mit ér. a legjobban megalapozott ítélet, ha addig elvész a jogi érdek? Gyors orvosi beavatkozás segíthetne a betegen, egy veder víz elolthatná a tüzet, egy harapás kenyér megmenthetné az éhezőt és idején alkalmazott jogsegély meg menthetné a veszélyeztetett érdeket. Néhány gyakorlati példa a célszerűtlen jogszabályok és késedelmes jogszolgáltatás következményeinek illusztrálására. T. J. temesvári menekült vendéglős megmaradt vagyonából Pestújhelyen Í9I9 év folyamán Í2 lakásos bérházat vásárol, Í92Í év októberében a házat eladja L. A.-nak 240.000 korona vételárért. A gazdasági albizottság nem járul hozzá, az eladáshoz, mert a házat Pestújhely község iskola céljára, igényli T. J. kénytelen a házat átengedni a községnek, mely hosszas huzavona után a vételárat csak J922 év decemberében akarja kifizetni. Ekkor már a ház értéke 240.000 koronáról 350 millió koronára emelkedett. T. J. a vételárat természetesen nem fogadja el, mire a község bírói letétbe helyezni. T. J. ezekután pert indít a vételár valorizálása iránt és a pestvidéki törvényszék meg is ítél néhány millió koronát. Az ügy felebbezés folytán jelenleg a budapesti ítélőtábla előtt van. Mikor ér véget, bizonytalan. Bizonyos azonban, hogyT.J. a kinek most se háza, se pénze, öt év óta szükséglakásban lakik és családjával együtt nyomorog. * - * , M. A. bányamunkás, a kí nejétől különváltan élt, közös háztartásra lépett. K. Magdolnával. Neje ellen a válópert megindította, de a per évekig húzódott s ezen idő alatt K. Magdolnától fiúgyermeke született. A válóper lefolytatása után törvényes házasságra lépett K. Magdolnával. Hibáját tehát jóvátette. Az utólagos házasság által azonban a gyermek nem vált törvényessé, mert születése idején a korábbi házasság még felbontva nem volt. Ilykép a gyermek szüleinek törvényes házassága dacára anyja nevét viselte. A fíu felnőtt és jegybelépett egy falujabelí hajadonnal. Házasságkötése előtt menyasszonya kívánságára családi állását rendezni óhajtotta. í 923 év december havában megindult a kormányzói kegyelemmel való törvényesítésí eljárás. A fiatalok egyre halogatták a házasságkötést, mert remélték, hogy a hivatalos eljárás majd csak véget ér és az ífju törvényes atyja nevén léphet az anyakönyvvezető elé s ezt a nevet ruházhatja át netalán születendő gyermekeire. Az eljárás hosszú tartama alatt a leány teherbe esett, a házasságot az utolsó percben meg kellett kötni s a gyermek ís megszületett a nélkül, hogy a kívánt név került volna az anyakönyvbe. E helyütt nem részletezhető sok szenvedésnek és családi boldogtalanságnak forrása lett a hosszas húzódó törvényesítésí eljárás, mely csak két és fél év után, folyó év nyarán ért eredményesen végett. * M. Mária magyar állampolgár ezelőtt Í8 évvel házasságra lépett Z. Antallal Nagymíhályon, Zemplén megyében. Férje két héttel a házasságkötés után elhagyta, azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Az aszszony évek óta közös háztartásban él T. Béla máv. segédtiszttel. Viszonyukat törvényesíteni óhajtván, M. Mária megindította Í8 év óta ismeretlen helyen tartózkodó férje ellen a válópert. Mivel az utolsó állandó együttlakás Nagymíháíyon, megszállt területen volt, a perre a budapesti törvényszék illetékes. A per megindításához szükséges az utolsó közös lakhely és a férj ismeretlen helyen tartózkodásának helyhatósági bizonylattal való igazolása. A bizonyítványt Nagymíhály község elöljáróságától nagy nehézségek, után sikerült megszerezni. Helyben tót tolmács nem lévén, a hiteles magyar fordítást budapesti tolmács végezte. A törvényszék a kérvényt hiánypótlás végett vissza adta, mert a nagymlháíyí községi elöljáróság pecsétje és aláírása nem volt felülhitelesítve. Megindult a kétségbeesett küzdelem a felülhitelesítés iránt. A községi elöljáróság pecsétjét és aláírását a kassai zsupán hitelesíti, a kassai zsupánét a pozsonyi minisztérium, ez utóbbiét a prágai belügyminisztérium, emezét viszont az ottani külügyminisztérium, végül valamennyit a prágai magyar követség. A felülhitelesítések ismét Budapesten hites tolmács által magyar nyelvre fordítandók. Az eljárás féíesztendő óta van folyamatban és noha felperes szegényjogon perel a hitelesítésekkel és fordításokkal felmerült költségek eddig kerek egy millió koronára rúgnak. Nem nagy összeg, ha meggondolj jk, hogy hat, különböző helyen lakó ügyvéd közbenjárására volt szükség. De honnan vegye ezt a pénzt egy vagyontalan és a mindenkori napszámot meg nem haladó jövedelmű asszony ? Vagy pénz hiányában örökre ismeretlen férjéhez legyen láncolva és ne léphessen ujabb házasságra, holott a házasságkötések megkönnyítése elsőrangú állami és nemzeti érdek ? Tekintettel arra, hogy az egy teljes esztendőt igénylő hirdetményi eljárás még hátra van, — M. Máriából még sokáig nem lesz T. Béláné. * W. S. miskolci kereskedő tönkrement. Hitelezői mintegy 250 millió koronát kitevő követeléseiket í°24. év nyarán betábláztatták házára. A ház akkori értéke 600 millió korona volt. A házat azonban nem lehet elárverezni, mert a Zempléni Népbank javára százezer cseh korona erejéig fennálló zálogjog terheli. A valorizálás alá eső követelésekkel terhelt ingatlanok árverezését ugyanis az 5360—Í904. M. E. rendelet tiltja. Időközi értékcsökkenés folytán a ház már csak 200 millió koronát ér. Kellő időben történő kényszereladás esetén minden hitelező megkapta volna követelését, mig igT & Zempléni Népbank követelése sincs fedezve. Helytelen törvényes intézkedés folytán tehát még az az érdek ís szenved, melyet a rendelet épen megvédeni akart. Mily egyszerű volna az árverést megengedni oly módon, hogy a vételárból a valorizálás alá eső követelés teljes összegében, esetleg effektív va_