Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 9. szám - Büntetőjogi gondolatok 2. [r.] Amnesztia és a valódiság bizonyítása

ÍO MISKOLCI JOGÁSZÉLET (146) lutában, bírói letétben maradjon mindaddig, míg a nemzetközi elszámolás megejtetík. * ••• Mindezek nem gondosan kiválogatott, u. n, iskolapéldák, csak a mindennapi gyakorlatból találomra kiragadott közönséges esetek. így is elég nyomatékosan bizonyítják, hogy a jogszolgáltatás körül valahol hiba van. Helytelen volna a bajok forrását egyedül a háborúban, a szerencsétlen békeszerződésekben és az ezek folytán megváltozott gazdasági viszonyokban keresni. Már a háború előtt ís mutatkoztak bajok és a háború nélkül ís egyre élesebben mutatkoznék jogszolgáltatásunk krízise. Nem ís az emberekben van a hiba. A B. listákkal megtizedelt státus teherbíró képessége végsőkig ki van merítve. Csemegí Károly ma ís joggal mondhatná, hogy mint bíró esküt tett arra, hogy lelkiismeretesen fog ítélkezni, de arra nem, hogy nem lesz restanciája. A baj gyökere mélyebben, magukban az intézményekben van, melyek többé-kevésbbé megfelelhettek egy nyugalmasabb atmoszférában, de a ma ideges és kapkodó miliőjében többé célra nem vezetnek. Tévedés azt hinni, hogy ez az állapot rövidesen megváltozik s az előbbi ny. galmí helyzet visszatér, A haladást és fejlődést feltartóztatni nem lehet. Jogintézményeinket tehát revídiálni és az élet követelményeihez hozzáidomítaní kell, mert gyökeres és sürgős reformok nélkül jogszolgáltatásunk, de mi magunk jogá:.zok ís eleven anakronizmussá válunk. Dr. Gál György. X Büntetőjogi gondolatok Amnesztia és a valódiság bizonyítása N.-nel szemben régebben büntető eljárás volt folyamatban — oly címen, hogy nevezett kommunista agitátor volt. Ez a bünper az Í92Í. évi amnestía rendele.tel megszüntettetett. Ugyanez az N. a megszüntetést megelőzően rágalmazásért feljelentette V. és társait azért, mert ezek öt kommunista agitátornak mondták. Ez az ügy csak most került tárgyalás alá. A vádlottak, V. és társai, a vádat beismerték és valódiságot akartak bizonyítani. Erre vonatkozó kérelmüknek azonban nem adtam helyt, mert a rágalmazás alapjául szolgáló bűncselekményekre nézve fömagánvádló a másik perben kormányzói kegyelemben részesült. A vádlottak bűnösségét a bizonyítási eljárás lefolytatása után megállapítottam, büntetésüket pedig a Bn. í. §. alapján felfüggesztettem. Nézetem szerint nem engedhető meg a valódiság bizonyítása oly cselekmények tekintetében, amelyekre nézve — akár más ügy keretében ís — amnesztia gyakoroltatott. Egy felsőbb alkotmányjog', vagy társadalmi szükségességből eredő kegyelmi tény nem anynyíra a bűnös személyére, mint inkább a jobbára politikai természetű cselekményekre vonatkozik, azokat kívánja államí-raísonból nemlétezöknek. nyilvánítani, azok tehát többé semmiféle címen és módon nem vonhatók ítélkezés körébe. Ha ez nem ugy volna, akkor a valódiság igazolásának kerülő utján egy más perben az amnesztiában részesült egyén bűnössége mégis pertraktálható és ő megbélyegezhető volna, ami a kegyelmi tényt ílluzóríussá tenné. Az amnestía különleges, közjogi természetű megszüntetési módja a büntető eljárásnak, amely tehát a Btk. és Bp.-ban nincs minden vonatkozatban kiépítve. Az államfő kegyelmezésí joga a közlöményekbe van szuverén korlátlansággal körülbástyázva (Í7í5'48, Í79í'6í, Í848-3). A büntető törvény nem alkalmai keret arra, hogy abban ez a tágkörü jogosítvány korlátozásoknak vettessék alá. Annak a szuverén jognak tehát teljes egészében érvényesülnie kell a bünperben ís. És ezen jog közjogi természetéből kiindulva kell elbírálni az ügy oly vonatkozatáít, amelyekbe ily politikai mozzanatok belejátszanak. Ha ily szemüvegen nézzük a dolgot, akkor nem fogunk fennakadni azon, hogy erre vonatkozó perrendí intézkedés nélkül, egy mai perben alkalmazott amnesztia alapján, megtagadjuk, a valódiság bizonyítását oly cselekményekre nézve, amelyek tekintetében az amnesztia alkalmaztatott. Az általános kegyelem, amilyen a kommunizmus utáni ís volt, mindig első sorban az állam és csak másodsorban a bűnös érdekében gyakoroltatík ; tehát a cselekményre vonatkozik inkább, mint a személyre. A kommunizmus utáni amnesztia ís elsősorban romokat akart eltakarítani. Ha a romokat kicsinyes paragrafusrágás egy másik per során a porondra vísszatalícskázhatja, akkor a kegyelmezésben megnyilatkozó társadalmi békeakcíó egy csapásra felborul. A legfőbb államérdekkel szemben eltörpül az a joghátrány, amely V. és társai vádlottakat érte azáltal, hogy a vád valódiságának bizonyításától elesvén, bűnösségük megállapíttatott. Mellesleg említve, hátrányos helyzetük enyhítésére jól lehetett velük szemben alkaíkalmazní a Bn. í. §-t. Való igaz az ís, hogy a Btk. Í05. és ÍÍ7. §§. továbbá a Bp. 498. és 514. §§-al nem lehet állásfoglalásomat teljesen megindokolni j de kétségtelenül lehet a törvényszakaszoknak tágabb közjogi perspektívába való beállításával. Az anyaggyüjt. I. 556—7Í. oldalán ezt olvassuk: „A forradalmakat amnesztia által kell bevégezni; ezt az áílamérzék tanácsolja. Hogy az amnesztia elérhesse célját, minden irányban teljesnek kell lennie," Ennek a közjogi teljességnek nyílván nem állíthatók az útjába büntetőjogi paragrafusok. Az amnesztia, a büntetés elengedése kétségkívül önkényes beavatkozás az igazságszolgáltatásba ; ép ezért minden államban heves viták előzték meg annak törvénybe ígtatását. Nálunk ís, már az í843-íkí javaslat tárgyalásakor tekintélyes amnesztia-ellenes párt volt. De pregnáns erővel mutatott rá már akkor a kegyelmezésí jog pártjának egyik oszlopos tagja, Szalay László arra, hogy „az állam a kegyelmezés szuverén jogáról nem modhat le, mert az öncsonkítás volna/' hogy ,,a jog ugyan fontos statusérdek, de a végcél mégis a status" és hogy „a büntetőjogon nem esik nagy sérelem, mert melyik nemzet oly őrült, hogy büntető kódexét Kant abszolút ígazságteoríája szerint szerkesztette volna." (E. Illés K. A Btk. magyarázata I. 432.) Mit jelent ez, ha nem azt, hogy a kegyelmi tény magyarázatában és következményének alkalmazásában annak közjogi természetéből és nem az e részben kiépítetlen perrendí szabályokból kell kiindulnunk. Ha el ismert és az államraíson szempontjából jogosnak elismert tény az, hogy a kegyelmezésí jog jogrendszerünkön rést ütött, akkor kicsinyes dolog volna arra az álláspontra helyezkedni, hogy ezen jog magyarázatánál kerékkötő perrendí szabályokhoz kell alkalmazkodnunk. A merészen általánosító nagy mondások jobbára sántítanak. Az államérdeknek a törvény felé helyezésére vonatkozó érvelésem támogatására mégis. két meggyőző erejű jogi axiómára lehet hivatkozni. Az egyik az, hogy Suprema lex salus reípubíicae; a másik pedig, hogy Summum íus summa íníuría. Ambrózy Ágoston.