Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 9. szám - Kozma Sándor. 1825. szeptember - 1925. szeptember - Kriminalitás és bevándorlás

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 És a nevelésnek közvetett, a bevándorláson keresztül való hatásával kapcsolatosan utalnunk kell arra a tapasztalati tényre is, amelyet főként északamerikai statisztikusok hangoztatnak, t. í. hogy még a bevándorlók gyermekei is éppen a honi viszonyoktól különböző külföldi honos szüleiktől nyert eltérő nevelesük folytán is többet bűnöznek, mint a belföldi szülőktől származók. Az északameríkaí Egyesült Államok hivatalos statisztikája1) mellett még több magánstatisztikus2) is oda konkludál, hogy a külföldi származás a kriminalitást emelő hatással jár. Hogy a moralitás szempontjából jelentős emberi megnyilatkozások, mint prostitúció, az alkoholizmus és egyéb narkotikumok nagy befolyással vannak a bűnözés irányára és arányára, régi idők óta tapasztalt tény. S hogy sok lehet az ilyen szenvedélyeknek áldozatává vált egyén a bevándorlók közt, ezt meggyőzően igazolja az a tény, hogy legújabban az északameríkaí törvényhozási intézkedések egyenest az ilyen egyéneknek a bevándorlástól való elzárására törekedik, féltvén ezektől az egyénektől a honi közviszonyokat. Hogy kisebb műveltséggel együtt járó csekélyebb versenyképesség az élet küzdelmében egyben az illetők kriminalitására is hátrányosan hat, rég tapasztalt tény. Viszont téves volna a kivándorlók nagyobb tömegénél nagyobb műveltséget feltételezni. Az Északameríkaí Egyesült Államoknak a bevándorlásra vonatkozó törvényei igyekeznek ugyan bizonyos minimális műveltséget, az írni-olvasni tudást a bevándorolhatás feltételéül felállítani, mégis ez a megkívánt minimális műveltségi fok alig tudja ellensúlyozni az e téren tapasztalt visszásságokat. A műveltségbeli különbségek is tehát latba esnek a bevándorlás krímínalaetíologíaí kihatásánál. A krimínalaetíologíában ott találjuk azután a művelődési törekvéseknek egyik-másik megnyilatkozását: a törvényhozási intézkedések eltérő voltát. Aki például a magántulajdont csak csekélyebb mértékben védő jogterületről vándorol kí és bevándorol olyan államba, ahol a magánjogok a legteljesebb, leggondosabb és legmesszebbmenő protekcióban részesülnek, az sokkal hamarább fog a törvényhozásílag fejle tebb jogterületen jogsértésekbe keveredni. A jognak előfutárjaként szokták odállítaní a népszokásokat, amelyek primitív fokokon sokszor serkentőleg hatnak az emberek kriminalitására, amint ez például a vérbosszú intézményéről joggal mondható. Azok, akik kivándorolnak olyan területekről, ahol a vérbosszú még szokásban van, vagy ahol, mint sajnos hazánkban is, a párbajban megnyilvánuló önsegély még nagyban dívik, — ha ilyen egyének tísztultabb jogfelfogással bíró területre kerülnek, ott kevésbbé fognak tartózkodni az egyén személye ellen irányuló jogsértésektől, kevésbbé fognak azok elkövetésétől visszarettenni, mint az akinek az ember személyi ja vaínak legteljesebb tiszteletben tartása átörökölt és vérébe ment szokásává vált. Tehát a bevándorlók eltérő műveltség, különböző törvényhozás, primitívebb népszokások hatása alól kerülvén kí, a magasabb és fejlettebb fokon álló állami közületbe jutva, ott csak nehezebben tudnak a kísértéseknek ellentállaní. Akárhány ujabb keletű, a krímínalpolítíka propagálása folytán a törvényhozásokban elfogadásra ta1) Prisaner and Juvenile Delíquents ín Instítutions, 1904, Washington, 1907. 50. oldal. 2i így például: Prescott F. Hall; lásd Facts on Immígratíon, Report of the Proccedíngs of Conferences on Immigration, held in New-York City, Sept. .4. and Dec. 12. Í906, by the Immigration Department of the National Cívic Federation, 1907 - 32. oldal. Iáit intézmény abból a tapasztalati tényből indul kí, hogy az ismert környezetben az egyén kevésbbé mer bűncselekményt elkövetni, mint ott, ahol őt senki sem ismeri, ahol az ismeretlenség homályába merülve, az általa elkövetett bűncselekmény felfedezésétől kevésbé kell tartania. A legtöbb szabadságot korlátozó büntetőjogi intézkedés ebből a gondolatból indul kí. Hogy csak egy példára utaljunk: a nagy városban uzsorás vagy árdrágító visszaéléseket elkövető egyént azért utalják illetékességi helyére, mert a nagy városban őt senki sem ismervén, áldozatai könnyebben mennek lépre, — ellenben illetékességi helyén, pláne, ha az kisebb hely, őt jobban ismervén, embertársaínak hathatósabb ellenőrzése alá kerül, ott kevésbé tud másokat hálójába keríteni. így áll a helyzet a bevándorlókkal is. Előbbi tartózkodási helyükön voltak ismerősei, akaratlanul is a2 oknak ellenőrzése alatt állott; ellenben uj környezetében rendszerint alig akad ismerőse; ez az idegen környezet ís hamarább teszi hatékonnyá bűnözési szándékait. Az idegen környezetbe való kerülés ís fokozza tehát a bevándorlók kriminalitását. Az előbbi környezetben elsajátított szokások főleg egy szempontból bírnak ma különösen nagy jelentőséggel, gondolunk a háborúnak demoralizáló, durvító hatására. Azok a tulajdonságok, amelyeket a katonákban szükség esetén kényszerintézkedések által ís fejleszteni kellett azért, hogy a békés polgárból használható katona váíjék, mint az elszántság, az ellenséges emberéletnek, sokszor pedig a milliárdokat érő jószágoknak hadműveleti célokból való kíméletlen megsemmisítése, — mindez távolról sem alkalmas arra, hogy főleg a kevésbbé művelt néposztályokban a polgári életbe való visszatérésre alkalmas világnézetet teremtsen; következménye ennek legjobb esetben a garázdálkodásra való hajlam és az emberi természetnek eldurvulása, ami főleg az ember élete elleni delíktumok, a testi sértések és a hatósági erőszakok erős szaporodását vonja maga után. Tehát aki háborús eseményekben részt vett területekről vándorol kí, annál joggal lehet számolni ilyen törekvések fokozottabb megnyilatkozásával* Tudatosan vettük idáig sorra azokat a bevándorlással kapcsolatos és azzal összefüggő krímínalaetíologíaí faktorokat, mint lakhely, faji ellentétek, műveltségi viszonyok stb., amelyeket a krímínalszocíológusok tárgyalnak meg. Hátra vannak még azok a tényezők, amelyek a krímínalantropología körébe tartoznak. Hogy a Lombroso és követői által felállított tantételek mennyire helytállók, ezt az elméletnek máig sem sikerült eldöntenie. Bár felette óvatosaknak kell lennünk e téren, tagadhatatlan az, hogy a csak csökkent testi és szellemi képességekkel bíró, degenerált, beteg egyéneknek kriminalitásától azért ís inkább kell tartanunk, mert hiszen gyengébb versenyképességüknél fogva csak nehezebben tudják megállani helyüket az élet küzdelmében. Tehát indokoltak az Északameríkaí Egyesült Államokban és a Kanadában tett ama törvényhozási intézkedések, amelyek gátat óhajtanak vetni a beteg testű és szellemű bevándorlók Eszakameríkában való partraszállásának. Hogy az ilyen szempontokból kifogásolható emberek bevándorlása nem kívánatos, ez kézenfekvő. Az északameríkaí szociálpolitikának egyik sokat vitatott törekvése odaírányult, hogy a kisebb értékű fajok bevándorlását megakassza és hogy társadalmilag értéktelen elemek szaporodását megakadályozza; ezt célozzák az oly sok port vert úgynevezett eugenetikái törekvések. És e problémának érintkezési pontja van a büntetőjoggal és krímínalpolítíkával ís.