Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 7-8. szám - Uj összeférhetlenségí intézmény a perrendi novellában

(Í27) MISKOLCI JOGASZELEf W Uj összeférhetlenségí intézmény a perrendí novellában^ A bírói függetlenség alaptörvényét képező í 869. IV. t. c. részletesen felsorolja azokat a tisztségeket, állásokat és mellékfoglalkozásokat, melyektől a bírónak tartózkodni kell, egyrészt azért, hogy teljesen függetlenítve legyen a kormánytól, hatóságoktól, egyesületektől és magánszemélyektől, másrészt azért, hogy az igazságszolgáltatás zavartalan menete érdekében a bíró ereje szét ne forgácsolódjék, hanem tisztái és kizárólag hivatásának élhessen. A törvény tehát a bírót — mínt Vargha Ferenc mondja2) — „kínai fallal veszi körül, amit nem enged áttörni semmiféle befolyásnak, hogy tisztán és kizárólag a törvény vezethesse eljárásában." A polgári perrendtartás novellája (Í925. VIII. t. c.) ezt az amúgy is nagy gondossággal megépített, szilárdan álló kínai falat még magasabbra emeli, midőn eltiltja az aktív bírákat és ügyészeket a választott bíróságokban való részvételtől. Az uj összeférhetíenségi intézményről a törvé vy 20. §-a a következőképpen intézkedik : Tényleges szolgálatot teljesítő ítélőbíró vagy ügyész választott bíróságnak sem elnöke, sem tagja, sem jegyzőkönyvvezetője nem lehet, kivéve, ha jogszabály rendeli, vagy ha a felek jelen törvény életbelépése előtt kötöttek ítélőbíró vagy ügyész bíráskodását kikötő oíyan választottbírósági szerződést, amelyben a személy megnevezését igazságügyi hatóságra vagy vezetőjére bízták. Az előbbi bekezdés rendelkezései ellenére kötött választott-bírósági szerződés, vagy az előbbi bekezdés rendelkezései ellenére a jelen törvény életbelépése után hozott választott-bírósági ítélet semmis. Nem nyer alkalmazást ez a § azokban az ügyekben, amelyekben a választott bíróság a jelen törvény életbelépése előtt már megalakult és azt a jelen törvény életbelépésétől harminc nap alatt a rendes bíróságnak (pp. 787. §.) bejelentette. Ez a §. a törvényjavaslatban nem volt benne s így az igazságügyi bízottság jelentése és az indokolás is hallgat róla. A 20. §.-t a nemzetgyűlés március 5-í ülésén Erdélyi Aladár képviselő indítványára vették fel és szavázták meg minden kritika és változtatás nélkül. Ugy a jogászi szakkörökben, mínt általában a közérdekű intézmények iránt érdeklődő közönség körében, továbbá a napisajtóban különböző vélemények hangzottak el e váratlanul, szinte deus ex machínaként jött szigorú intézkedésről. A bankok és nagyipari vállalatok már jóval a törvény életbelépése előtt aggódni kezdtek a választott bíróság döntése alá tartozó folyamatban levő pereik sorsa miatt. Ugyanis a a legtöbb választott bírósági szerződésben kikötik a felek, hogy az elnököt az ítélőbírák sorából választják. S eddig főleg a felső bíróságoknál működő bírák közül igen sokan ítélkeztek választott bíróságokban, ahol többnyíre az elnöki tisztet töltötték be. Most, amikor a nemrég életbelépett perrendí novella kizárta a bírákat a választott bíráskodásból, ugy az elmélet, mínt a gyakorlat emberei előtt önként felvetődik az a kérdés, hogy vájjon az említett törvényes intézkedés helyes í) Részlet szerzőnek ,,A bírói függetlenség mai állásában" c. pályanyertes dolgozatából. 2) ,,A bírói függetlenség." Jogállam könyvtára 21.—10. 1. és előnyös volt-e és eredményében nem lesz-e hátrányos éppen arra, amelynek érdekében hozták: az igazságszolgáltatásra. Minthogy a javaslat a szóbanforgó törvényszakaszt nem tartalmazta s szinte ötletszerüleg lett a törvénybe beiktatva, az intézkedés jogpolitikai indító oka határozottan meg nem állapitható s csupán következtethetünk a törvényhozó intenciójára. A 20. §. beiktatása minden valószínűség szerint egyedül és kizárólag a bírói függetlenség megóvása és az eddiginél is szilárdabb alapra való helyezése érdekében történt. Egyedül és kizárólag a bírói függetlenség érdekében, mert könnyű belátni, hogy a törvényhozó csak azt tartotta szem előtt s minden más szempontot mellőzött és nem számolt azzal, hogy ez a drákói intézkedés a választott bírósági intézménynek éppen nem a fejlesztésére, sőt ellenkezőleg, elsorvasztására vezet, miután a választott bíróság éppen a leghivatottabb elemet, a bírákat fogja nélkülözni. Egyik legnagyobb tekintélyű jogi szakfolyóiratunk, a Jogállam*) kifejezést ad azon meggyőződésnek, hogy ha nem hirtelenében, a nemzetgyűlés ülésén vetik be ezt a kérdést, hanem kellőképpen előkészítik, az igazságügyi kormány módot nyert volna arra, hogy a bíráknak részvételét a választott bíróságokban megfelelően szabályozza anélkül, hogy egyenest kirekesztette volna abból a bírákat. A választott bírósági intézmény a polgári igazságszolgáltatás egyik legszebb vívmánya. Amint a büntető perben az esküdtszékek, ugy a polgári perrendtartás keretében a választott bíróságok jelentették a laikus elem bevonását — a néphangulat, közfelfogás, a méltányosság elvének megnyilvánulását — a polgári ítéletek meghozatalánál. Éppen ezért az uj perrendtartás nagy súlyt helyezett a választott bíróság intézményének kiépítésére s minden gátat elhárított a választott bíróság eszméjének népszerűsítése elől. Különösen az utóbbi időben sokan igénybe vették a választott bírósági eljárást, miután a rendes bíróság annyira tul van terhelve munkával, hogy az ügyek első fokon is nehezen érnek meg az ítélethozatalra ; a táblához, majd a Curíához való felelebbvítel pedig az ítélet jogerőre emelkedését sokszor esztendőkre tolja ki. A választott bíróság pedig úgyszólván napok alatt határoz s az az előnye is megvan, hogy nincs szigorúan a törvény betűjéhez kötve, szabad belátása szerint, a méltányosság elve alapján ítélkezik. Hogy azonban a választott bíróság ítélkezésében a jogelvek tiszteletbentartása is kifejezésre jusson, a felek a szerződésben rendszerint ki szokták kötni, hogy a választott bíróságban aktív biró elnököljön. Most azonban a törvényhozó eltiltotta a bírákat a választott bíróságban való működéstől, mivel ezáltal a bírák függetlenségét, tekintélyét és erkölcsi presztízsét látta veszélyeztetve. Eltiltotta főleg azért, hogy a bírót a mellékkereset minden lehetőségétől intézményesen elszigetelje s azt a közfelfogást, mely a bíró abszolút függetlenségéről a nemzet meggyőződésében él, még jobban megszilárdítsa. A peres felek és a választott bíróság közötti jogviszony ugyanis nem közjogi, hanem magánjogi megbízás jellegével bír s a választott bíróság díjazását maga a választott bíróság állapítja meg. Azonban a díjazás csupán a biró fáradságának honoráriuma s nem jár szükségképpen a bíró tekintélyének csorbulásával. Törvénnyel, vagy más jogszabállyal sem áll ellentétben, hacsak betű szerinti értelemben nem vessszük az Í869. IV. t. c. 9. §-ának ama rendelkezését, mely szerint a bíró nem fogadhat el magánosoktól, sem nyugpénzt, sem bármely néven nevezendő adományt vagy javadalmazást, 3) Í925. IV. füz. 177. 1.