Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 7-8. szám - Az állam magángazdasága 3. [r.]

16 MISKOLCI JOGASZELET Legnyomósabb érv a törvény intézkedése mellett talán az volna, hogy a választott bíróságokban való részvétel a bírót kelleténél jobban megterheli s elvonja tulajdonképpeni munkájától. A hivatásuk magaslatán álló, szorgalmas bíráknál azonban ettől sem kell tartanunk. A választott bíróság reformjának mindenesetre meglesz az a következménye, hogy a választott bírósági szerződések száma jelentékenyen csökkenni fog, ami csak a rendes bíróságok amúgy is rengeteg munkáját fogja szaporítani, pedig a választott bíróságoknak éppen a rendes bíróságok tehermentesítése a célja. Mindenesetre helyes intézkedése a törvénynek, hogy a tőrvény életbelépése (június í.) előtt kötött választott bírósági szerződésekre a tilalmat nem voatkoztatja, mert ellenkező esetben egyszerre semmissé vált volna a választott bírósági szerződések, illetőleg ítéletek legnagyobb része. A jogtudó bíró a választott bírósági eljárás keretéből való teljes kirekesztésének nagy hátránya az, hogy így könnyen megtörténhetik, hogy a választott bírósági gyakorlat a jogszabályoktól teljesen eltérő irányban fog haladni; túlságosan át lesz hatva a laikus elemtől és jogbizonytalanságra vezet. A törvény azonban már életbelépett; intézkedéseit legalább is egyhamar meg nem változtathatjuk, hátrányainak kiküszöböléséről más uton kell gondoskodni. Hogy a bírák kizárása folytán a laikus elem a választott bíráskodásban túlságos nagy szerephez ne juthasson, kívánatos, hogy a jövőben a bírák helyét a választott bíróságokban az ügyvédek töltsek be, az elnöki tisztet ők vállalják. Az ügyvédi kar kiváló tagjai által vezetett választott bíráskodásban pár év múlva már olyan joggyakorlat alakulhat ki, mely irányítóul szolgálhat majd a rendes bíróságok ítélkezésének, sőt a törvényhozásnak ís. ifj. Tornán Kálmán X, Az állam magángazdasága Említésre méltó még az a szociálpolitikai szempont is, mely az egyes bányaüzemek állami fenntartását azért tartja szükségesnek, hogy a környékbeli polgárok kenyérkeresetét ezáltal biztosítsa. Ez szerintünk helytelen felfogás, ilyen esetekben az állam oly iparágat adjon a polgárok kezébe, amelyből legalább kára nincs. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a bányászat napjainkban csak a magángazdaság körében űzhető eredményesen. Egyedül a fémbányászat (nemes fémek) volna az az ág, melyet az államnak kell fenntartania, mivel az onnan származó gazdasági előny egyedül csak az államot illetheti meg. 3. a) A XVIIL sz.-ban az ipari élet hírtelen fellendülésével az egyes államok felismerték a gyáripar nagy gazdasági jelentőségét s igyekeztek orszá gukban ilyen iparvállalatokat létesíteni. Az egyéni gazdálkodás abban az időben még olyan alacsony fokon állott, hogy az ipar ezen forradalmi újításait nemhogy átvenni nem akarta, hanem sok ízben határozottan ellene szegült. Az állam mint a polgárok felett álló elfogulatlan szerv, felismerte ezen uj eszmék nagy közgazdasági horderejét, gyárakat alapított s azokat saját kezelésében fenn ís tartotta. Hazánkban í 872-ben, midőn a vasíparunk hanyatlást mutatott, az állam nagymérvű befektetéssel hatalmas iparvállalatokat állított fel Diósgyőrben és Vajda-Hunyadon. Abban az időben azon vállalatok előnyösek ís voltak, mert mint egyedülállók verseny nélkül szolgáltatták terményeiket. Azonban a gazdasági élet fejlődésével, a töke s a polgárság ís felismerte az ipar jelentőségét oly annyira, hogy esakhamar hasonló ipartelepek kezdtek alakulni. Verseny támadt most a vállalatok között s az állami gyárak, mivel fennállottak és egzisztálniok kellett, kénytelenek voltak, bár ez állami szempotbol nem helyes, a polgárok gazdálkodásával versenyezni. A versenyben az állami üzemek maradtak alul. Az állam annakidején a kor szellemének megfelelően gondoskodott a gyárak szervezetéről, de a későbbi kormányzási teendők nem engedték meg azt, hogy azokkal továbbra ís megfelelően foglalkozzon. A régi elavult szabályzatokon alapuló üzleti rend mellett a gyár nem tudott fejlődni s így már eleve tehetetlen volt a versenyben. Ez a tehetetlenség kiélte magát azon bürokratikus kezelésben, amidőn esetrőlesetre íróasztalok mellől aktapepécseléssel foglalkoztak gyors intézkedés helyett. Az üzletmenetre vonatkozó rendeletek szelleme mindig a már elévült utasítások színvonalán mozgott és sohasem tudta követni a kor fejlődő szellemét. így az állami adminisztrációban egy felelősség nélküli hivatalnok sereg talált alkalmazást. A felelősség hiánya az üzlet menetét nagy mértékben befolyásolta, ugyancsak a hiányos szaktudás s végeredményben a kereskedelmi szellem teljes hiánya ís. Azonban még kellő szakszerű vezetés, megfelelő kereskedelmi szellem mellett sem célszerű ipari gyáraknak az állam kezelésében való tartása. Nem pedig azért, mert a magángazdasággal versenyre nem szabad kellníe s mert az egyén saját tőkéjével és szellemével dolgozva nagyobb produktívást tud elérni, melyből kellő adóztatással megfelelő jövedelmet biztosíthat magának az állam. Az állam ipari üzemeiben alkalmazza a legtöbb hivatalnokot és munkást. Ezek politikai szereplésére tőle való függésétől fogva, befolyást gyakorolhat; ez pedig nem egészséges állapot, mert ilyen szolgálat fejében az államnak sok minden káros dolgot kell elnéznie. Az állami gyárak alacsonyabb műveltségi fokon jelentékenyen előmozdíthatják a természetes előfeltételeket nem nélkülöző, de a vállalkozói hajlam, vagy a műszaki ismeretek hiánya miatt elmaradt iparágak fejlődését, — azonban a műveltség magasabb fokán nincs szükség ezen vállalatokra, azaz ha ilyenek vannak, ugy azok eladandók. Az állami érdek egyes esetekben megkívánja, hogy egyes iparágak az állam kezelésében ís üzesenek. Ilyenek például a minta ipartelepek, az erdészet kebelén levő ipari üzemek, továbbá az állam katonai céljait érintő iparcikkek előállítására szolgáló üzemek. Végül pedig felemlíthető az a szociális szempont, mely az alsóbb osztályok helyzetének a megjavítását célozza. Ez ugy érvel, hogy az államnak kell példát statuálnia a szociális eszmék oly mérvű foganatosítására, hogy ezáltal a munkás és a polgári társadalmat összekapcsolja s így saját hatalmát megerősítse. Ezen kivételes esetekben megengedhető egyes iparágak részleges állami kezelése kellő kereskedelmi szellem és megfelelő szaktudás mellett. A szociális szempontok alkalmazását pedig az állam hatalmi körénél fogva rendelheti el az egyes iparvállalatoknál s igy az egész országban. b) A vasúti üzemi rendszerek mindazon kialakulásai között, melyek a modern államokban mostanában napvilágot látnak, a tiszta állami kezelés az egyedüli, amely az áll im vasúti politikáját, az egységes igazgatás elvét s a közérdeket kellőképen kifejteni tudja. Csak ezáltal áll módjában az államnak, hogy saját védelmének érdekeit biztosítsa. Egyszerű, olcsó és észszerű tarifapolitikát csak igazságos, gyors és ügyes állami