Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 1. szám

14 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (34) HÍREK Jókai Illő, hogy a centennáríumí hódolatokban a magyar jogász-társadalom is letegye az emlékezés örökzöld füzérjét a nagy magyar mesemondó emléke előtt. Jókai kecskeméti jurátus volt egykoron, Vattai Sipos Imrétől „Werbőczy hazajáró lelkétől" hallgatta a tudományt a kecskeméti főiskolán, huszonegy éves korában, 1846-ban az ügyvédi vizsgát is letette ugyan s diplomáját annak rendje szerint ugy Pest vármegye, mint Komárom sz. kír. város közgyűlésén kihirdették azzal a hivatalos megjegyzéssel, hogy a „cenzúra a bízottság részéről dicséretreméltónak találtatott*', — de a sors könyvében más volt írva, a magyar Géniusz őt más utakra: a művészi szép, a fantázia az örök halhatatlanság napfényes mezőire kalauzolta • . . Azért büszke hódolattal valljuk még szűkebb körben is magunkénak, mert a mi talajunkból nőtt ki a világirodalom szellemóriásává. Felmelegít ma is sok-sok müvében a magyar jog szeretete, a jurátus életnek sok küzdelemmel, de sok derűvel átszőtt epizódjai regényeiben ma is hangulatkeltők és lebílíncselők s az örök isteni tűz: a költészet szerelme nem hamvasztotta el egy pillanatra sem az első hivatás emlékeit. . . . A magyarság jóttevő Istene őt más, nagy elhívatások útjaira vezérelte, — de nagy szelleme örökké köztünk marad, nemcsak mint művelődéstörténeti energiája egy letűnt korszakos évszázadnak, hanem mint egy jogászi mustármagnak csodagyümölcsöket termett aranyfája ... p. ammmmm^^^mmamm^* Megyénk és vároDr. Matfrer László I sunk jogász-társami^m^—m—Ms—mmmmmm^* daímának mélységes gyásza van: dr. Maurer László a miskolci kír. törvényszék tanács-elnöke a budapesti Korányi klinikán február hó .1-én jobb létre szenderült. E halál-hírnél, kell, hogy az Igazság istenasszonya letegye pillanatra pallosát és mérlegét, de kell, hogy levegye szeméről a köteléket is, mert átázott az meleg könnycseppek nedvétől... sirathatja, míntahogy gyászoljuk mindannyian Mauerer Lászlóban azt a judexet, akinek tudásánál csak meleg, érző szíve volt nagyobb . . . Büntető-bíró yolt, az elméleti és gyakorlati tudás dus arzenáljával felvértezve s miközben lehömpölygött előtte egy fájdalmas kornak minden bűne és szerencsétlensége, a hivatás nem vont kérget a szivére, de sőt, — judícíumát előbb mindig tisztára mosta a nemes emberi érzések választóvízében . .. Ezért volt ö ,,jó bíró", — élesszemü felismerője annak, hogy a „summum jus, summa ínjuría" , . . Leszállani az élet mélységeibe s ott biztos kézzel elhatárolni a jót a rossztól, a bont a véletlentől vagy szerencsétlenségtől,, s ha kell, a talárral be is takarni a gyöngét és védtelent, a Maurer László ítélkezésében nem volt rendkívüli, sőt megszokott dolog, nem ís különcség, hiszen ítéleti indokolásainak biztonságát a felsőbb fórumok tüzpróbájában edzette ki. Értelem és szív-világánál csak munkabírása és kötelességtudása volt nagyobb. Fárasztó •napok sokszor a késő esti órákig ígénybevették nagy tudását és gyakorlatát s amíg az ereje bírta, perdülő kedvvel, lankadatlan buzgalommal munkálta tanácselnöki székében az igazságot a jogásztársadalom s a jogkereső közönség osztatlan nagyrabecsülésétől körülvéve. Korai halálával érzékeny veszteség érte jogi főiskolánkat is, amelynek jogtudományi államvizsgáié bizottságában méltó helyet foglalt el s nagy szellemi kvalitásai itt ís felragyogtak. Jogásztársadalmunk minden időkben a legnagyobb kegyelettel fogja emlékét övezni és beláthatlan időn át hiányát fogja érezni nemes, szeretetre .méltó egyéniségének. P. * Maurer László idegzete, az utolsó hónapokban sokat rendetlenkedett, vérkeringési zavarok ís bántották/ ugy, hogy október \9-én abba kellett hagynia a munkát és felment Budapestre, hogy a Korányí-kííníkán alapos orvosi vizsgálatnak vesse alá magát. Azóta feküdt ott betegen, de segíteni már nem lehetett rajta, aláásott szervezete egyszerre összeroppant s beállott a katasztrófa. Maurer László dr. 55-ík évében volt. Í870 május í8-án született Nyíregyházán. Bírói pályáját Í895 január 4-én kezdte. Ekkor nevezték ki joggyakornoknak a nyíregyházai járásbírósághoz. Í899 április 2í-én lett albíró a margíttaí járásbíróságon. Í9Ö5 szeptember 30-án nevezték kí bírónak a miskolci törvényszékre s azóta itt dolgozott élete végéig. A táblabírói címet 19 í 7 augusztus í7-én kapta meg amikor a rangjelzéseket átcsoportosították, Í92Í október 25-én tanácselnöknek nevezték ki. Ebben a minőségében kizárólag bűnügyeket intézett. Holttestét Nyíregyházára szállították a családi sírboltba s ott tették örök nyugalomra óriási részvét mellett. Az impozáns részvét méltó volt ahoz a nagy szeretethez és becsüléshez, amelyben az elhunytat a társadalom minden rétege osztatlanul vette körül. A végtísztességen a miskolci kír. törvényszék bírói karából számosan vettek részt, elhozván s a koporsóra helyezvén a kar hatalmas koszorúját. Koszorút helyezett a ravatalra a miskolci ügyvédi kamara ís, melynek tagjavai az elhunyt a legjobb viszonyban, a jogásrí kollégíalítás soha meg nem tagadott kapcsolatában