Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 1. szám

(15) MISKOLCI JOGÁSZELET 15 kel viaskodó Németofszág bámulatra méltó energiájának bizonyítéka Schubart ezen müve^ Különösen becsessé teszi ezt a mtivet az, hogy a Mítteis-"Wílcken-féle munkában tárgyalt papyrusokon ívül figyelembe veszi az azóta megjelent ptiblikátíokat és bizonyos mértékig nagy súlyt helyez aj irodalmi tartalmú papyrusokra. A mü 20 fejezetre osztottan tárgyalja nagy thémáját s a maga egészében Egyptomnak értékes kulturhístoriáját nyújtja. A papyrología tárgyának és feladaiaínak elmondása után, élvezetes formában ismerteti meg az olvasóval a papyrusok írásmódját s ezzel kapcsolatosan tárgyalja a? írásra használt anyagok feldolgozási mód;aít valamint az egyptomí könyvészetet. A könyv címéhez illő eme része érdekes ismeretek birtokába juttatja a papyrologust. Schubart a legnagyobb súlyt az irodalmi tartalmú papyrusokra helyezi és azért a legnagyobb helyet azoknak adta müvében. Egyptom történetének összes korszakaiból származó szövegek, a klasszikus, a görög, a római császári és byzancí idők irodalmi maradványaiból szép gyűjteményt válogatott össze s ezzel ki akarta köszörülni azt a csorbát, amit a papyrologíán az eddigi kutatók azzal ejtettek, hogy az irodalmi tartalommal bíró papyrusokat másodrendű fontosságuakként háttérbe szorították, a társadalmi jelenségek egész sorát visszatükröző, jogi. gazdasági, politikai orvosi stb. tartalmuakkal szemben. Klasszikus irodalmi ismereteink kibővítését célozza a szerző. A kiváló szakember hivatott tollával tárgyalja Hypereides beszédeit, Kallimachost, Kerkídas philosophiai töredékeit, Dídymos Demostheneshez írt kommentárjait,' az Arístoteles fogalmazta „Athenaion politea"-t, valamint az „összes papyrusleletek között legkiválóbb helyet elfoglaló Menander töredékeket/' Mert — mint mondja — bár eddig ís tekintélyes Menander töredékeket ismertünk, csak a papyrología segélyével sikerült azokat egy összefüggő egésszé rekonstruálni. Ezután (9. fej.) a szakirodalmi leleteket ismerteti, még pedig egyenként az orvosi, természettudományi tartalmú valamint a klasszikus kommentátorok és grammatikusok müveit, majd pedig (Í0. fej.) kőlön fejezetben foglalkozik a keresztény theologíaí papyrusokkal. A mü ezen része után következő fejezetben (íí. fej.) a hivatott philologus készültségével vezeti be a nem nyelvész kutatókat a papyrologíaí búvárkodások kulcsának, a nyelvezetnek elsajátításába. Az immáron nagy számú, nem hívatásos nyelvész papyrologusok éppen ezen fejezetnek fogják nagy hasznát venni. Az Egyptom mélyéből felszínre került papyrusokban egy hatalmas kultúra körvonalai bontakoznak kí, s éppen azért mivel a papyrusokban egy magas fokon álló társadalom jelenik meg előttünk a maga sokfelé elágazódó megnyilvánulásaival, a legkülönfélébb szaku kutatók fogtak hozzá a napfényre került kultúrtörténeti kincsek kiaknázásához. Az ezen a téren elsőkként megjelent nyelvészeken kívül sok jogász, történész és nemzetgazdász kutat és szedegeti kí az őket érdeklő papyrusokat, kik — phílologiaí előképzettség híjján — értékes támaszt nyernek éppen ezért Schubart munkájában. Egyptom történetének Nagy Sándortól az arab 4nvá2íóíg való rövid összefoglalása után, a Í3, és Í4. fejezetben az alkotmány, közigazgatás és jogra vonatkozó ismereteinket adja elő. Egyptom társadalmi életmegnyilvánulásainak, a papyrologiában, a legnagyobb számú kútfővel rendelkező eme ágai, aránylag szük helyre szorítottan látnak, Schubart müvében napvilágot. A szerző „laikus"-nak mondja magát e téren s ezzel indokolja rövidségét. Nem Írhatjuk ezt azonban a mü rovására, mert hisz csak encyklopedíát kívánván nyújtani, az ezen thémák iránt érdeklődőket Mítteis és Wílcken fentebb hívatkozotc müve kimerítően tájékoztatja. Nagyon érdekesek a mü 15 — Í9 fejezetei. Egyptom lakosságának, a maga sokfelé tagozottságában mesterien szép képét adja. Felelevenedik lelki szemeink előtt Egyptom társadalmának élete, amint minket a szerző annak egyes jelenségei között elvezet. A hódító görögök elnyomó politikája, azoknak kultúrájával szemben ínferíorításban levő bennszülöttek görcsös ragaszkodása az ősi hagyományokhoz, vallási szertartásaikhoz, a zsidó probléma, mely Alexandriában véres pogromokhoz vezetett, a gazdasági élet, a kereskedelmi forgalom mikéntje és nagysága, mindmegannyi stációja a gondolkodó olvasóník. Egy évezredek előtt élt, nagy kultúrájú nép lép ki sírjából s kerül a tudós bonckése alá. Hogy mily érdekes ismeretek birtokába juttat minket a papyrología, legyen szabad csupán a P. Oxy. IX. J2^!3-ra (K. u. 4. század) hivatkoznom, mely kútfő az akkori nagy gazdasági válság egy reflexképét nyújtja. Egy szamár vételére vonatkozó szerződés ez, melyben megemlítik a felek a vételár kapcsán, hogy egy aray ma 2020 myríadon, ez egyenlő 80.800.000 drachma, mert ennek értéke éppen most csökkent. íme | a nemzetgazdákat napjainkban élénken foglalkoztató j probléma közel kétezer év előtt. Schubart kiváló müvének befejezéseképen közli az irodalmi papyrusok teljes jegyzékét, valamint a fontosabb papyruspublikatiok felsorolását és azok szokásos rövidített idézési módját. Dr. SzíehSo Zoltán. * Dr. Hacker Ervin: Bevezetés a büntetőjogba. I (Pfeíffer Ferdinánd kiadása. Budapest, í924. XII. és I 312. oldal.) A magyar büntetőjogtudományban egy régen nélkülözött mü látott napvilágot a közelmúltban dr. Hacker Ervinnek, a miskolci jogakadémia büntetőjog professzorának „Bevezetés a büntetőjogba" c. munkájával, amely a szerző „An Introductíon ío tbc Study of Críminal Law" c. megjelenés alatt álló angolnyeívü munkájának magyar kiadása. A büntetőjogtudomány hármas célja közül nern az utolsó helyet foglalja el az a cél, amely a büntetőjogtudomány feladatának a jövő jogász nemzedéknek büntetőjogi kiképzését jelöli meg feladatául. A büntetőjog általános tanaínak, a tényálladékszerüség, jogellenesség, kísérlet, részesség, egység és többség tanának a kezdő jogász részéről való megértése és azoknak magasabb szempontokból való bírálata, valamint a büntetések és javító-nevelési intézkedések alkalmazása során felmerülő kérdések tisztázása előzetes bevezető tanulmányok nélkül lehetetlen. A kezdő jogásznak a bevezető tanokkal való kellő foglalkozás pedig néha igen nagy nehézségbe ütközik. Hiszen tankönyveink közül is csupán \—2 nagyobb terjedelmű munka az, amely a büntetőjog alapfogalmaínak meghatározása mellett jogbölcsészeti és történeti bevezetést ís nyújt, míg a kriminalaetíologíaí bevezetés ezeknél ís csupán néhány rövid mondatban talál megemlítésre. Es ha ezen munka tudós szerzőjének csupán azt hozhatnánk fel érdeméül, hogy ily tárgyú mü megírásával gazdagította a magyar büntetőjogi irodalmat, már ezért ís meleg elismeréssel kellene adóznunk szerzőjének, éppen azért ,csak hálás lehet az ifjú magyar jogásznemzedék azon szakférfíaknak', akik ezen angol