Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 7-8. szám - A csehszlovák köztársaság alkotmánya [2. r.]

(H5) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 állam integritását, a köztársasági államformát, az alkotmányt és a közcsendet és rendet nagymértékben veszéyeztetík. A szabad letelepedés és iparűzés jogát az alkotmánylevél már csak az állampolgárok részére biztosítja, azon megjegyzéssel, hogy közérdekből e jog rendes törvények utján is korlátozható. Azon rendelkezése pedig, hogy a kivándorlás joga csak törvény által szenvedhet korlátozást, bár nem intézményesít, de ezt a jogot ís elismeri. Kimondja továbbá a polgári jogok biztosítékaként, hogy adók és büntetések csak a törvény alapján róhatók ki. A személyes szabadsággal kapcsolatos a magánlak és levéltitok sérthetetlensége, amelyek szintén biztosítást nyernek az alkotmánylevélben. Az előbbire vonatkozólag a házkutatás szabályozásával kapcsolatban nyújt alaptörvényí garanciákat az alkotmány,11) az utóbbit azonban a köztörvények rendelkezései alá utalja. Biztosítja a tulajdon sérthetetlenségét ís, amennyiben kimondja, hogy korlátozása csak törvény utján történhetik. Teljesen tárt kaput nyit azonban az alkotandó törvényeknek — és nem csak az alaptörvényeknek — a kisajátítás kérdésében. Lehetővé teszi ugyanis a minden kártalanítás nélküli kisajátítást, sőt az indokolás egyenesen utal a bekövetkezendő szükségszerűségekre s ezzel a tulajdon sérthetetlenségét, — bár elvben kimondja — meglehetősen labilis alapokra helyezi. Oltalmába veszi az alkotn.ánylevél a sajtószabadságot, a gyülekezési és egyesülési jogot is. Az alaptörvény erejével azonban csak az előleges censurát és az egyesületek feloszlatását tiltja, kivéve ha működésük a büntető törvényekbe, a közcsendbe és rendbe ütközik. Biztosítja egyben a kérvényezési jogot ís, jogi személyeknek és egyesületeknek azonban csak hatáskörük korlátai között. A véleménynyilvánítás szabadságát, a tudományos kutatást, valamint eredményeinek a kinyilvánítását, úgymint a művészetek szabadságát ís biztosítja, utóbbiakat azonban a büntetőtörvényekbe való ütközés korlátjával. A tanszabadságra vonatkozó, csak általánosságban tartott rendelkezései csupán az egyháznak a tanításra gyakorolt befolyását kívánják megtörni; míg a házasságnak, a csatádnak és az anyaságnak törvényi védelem alá helyezése tisztára akadémikus jellegű leszögezés. A vallásszabadságra vonatkozó rendelkezések a közrend és közerkölcsíség korlátain belül, a legteljesebb vallásszabadságot biztosítják, nemcsak az állampolgárok, hanem az állam összes lakosai részére ís, de egyben kidomborítani igyekeznek az állam absolut felsőségét az egyházak felett. Állampolgári kötelességként törvényileg egyedül a honvédelmi kötelességet állapítja meg az alkotmánylevél, — amidőn a részletek szabályozását külön törvényre bízva — kimondja, hogy a köztársaság minden alkalmas állampolgára katonai kiképzés alá vonható és köteles az állam megvédésére szóló felhívásnak eleget tenni.1") 3. A kisebbségi jogok. Az állampolgári szabadságjogok egy külön csoportját alkotják a csehszlovák alkotmány szerint ís, az alkotmánylevél hatodik és utolsó főrészeként azok a jogok, amelyek nem mint a többi jogosítványok, nemzetiségre, vallásra és fajra való tekintet nélkül az öszszes állampolgárokat, hanem csakis épen a nemzetiségre, fajra és vallásra való tekintettel a kisebbséghez tartozó állampolgárokat illetik meg. E jognak külön 14) Az 1920. évi, április 9-iki tőrvény. 15) 127. §. kategóriaként való kezelését a világháború vetette fel s az entente győzelme és a középeurópaí közjogi állapotok felborulása tette aktuálissá. A Párís körüli békék a békeszerződésekben a monarchia utódállamaínak kötelességükévé tették, hogy a kisebbségi jogokat törvényileg és a megkötött szerződések rendelkezései szerint szabályozzák. A csehszlovák köztársaság a St. Germaín en Laye-í szerződésben kötelezte magát az entente hatalmakkal szemben a kisebbségi jogok elismerésére azzal a sanctíóval, hogy e megállapodásokat oly alaptörvényekként ismeri el, amelyekkel szemben minden ellenkező törvény, rendelet és intézkedés érvénytelen marad. E jogokat a kisebbségek részére az alkotmánylevéí Í28— Í32. §§-aí biztosítják. Az alkotmánylevél szövege legnagyobb részben szórói-szóra megegyezik a szerződés rendelkezéseível, de csaknem minden egyes erre vonatkozó pontjában olyan beszúrásokat tartalmaz, illetve korlátokat állít, amelyek az egyes jogszabályok érvényesülését feltételessé, a gyakorlatban pedig illuzórikussá teszik. Kimondja az állampolgárok teljes jogegyenlőségét a polgári és politikai jogok tekintetében, megállapítja, hogy a felekezeti, vallási, hitbeli és nyelvi különbség nem lehet akadálya a közhivatali képességnek, foglalkozásnak és iparnak és biztosítja bármely nyelv szabad használatát a magán és kereskedelmi érintkezésben, a vallási ügyek terén, a sajtóban és népgyűléseken. A két utóbbi rendelkezést azonban — eltérőleg a st. germaíní szerződéstől — már a köztörvények által felállított határok közé szorítja s kiegészítésként, — egyenes ellentétben a st. getmainí szerződéssel — akként intézkedik, hogy e jogok azokat a jogokat, melyekkel a jelenleg érvényes és ezután keletkező törvények az állami hatóságokat a közrend, az állami biztonság és a hatékony felügyelet céljából felruházzák — nem csorbíthatják.10) A st. germaíní szerződés azon intézkedésének, mely a csehszlovák államot arra kötelezi, hogy a nem cseh anyanyelvű állampolgárok részére, anyanyelvűknek a bíróságok előtt szóban és írásban való használata tekintetében megfelelő lehetőségeket teremtsen, nem az alkotmánylevél, hanem az egyidejűleg megjelent külön törvény tesz eleget.17) Az alkotmánylevél biztosítja a kisebbségekhez tartozó állampolgárok azon jogát ís, hogy költségükön jótékonysági, vallási, vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíthessenek, igazgassanak és azokban nyelvüket szabadon használhassák és vallásukat gyakorolhassák. Mindezt azonban csak oly feltétel alatt, amenynyíben az állampolgároknak a kőztörvények szerint joguk van erre. Míg a kisebbségek jogaira vonatkozó, fenti rendelkezések a st. germaíní szerződés említett sanctíója alatt állanak, az alkotmánylevéí e sanctíó erején kívüleső két további jogmegállapítást ís alaptörvénybe iktat a szerződés rendelkezéseiből. Biztosítja ugyanis a nemzetiségi kisebbségek „jelentékeny töredékének" — anélkül, hogy e tekintetben közelebbi meghatározást adna — azon jogát, hogy gyermekeik a nyilvános iskolákban anyanyelvükön nyerjenek kiképzést, a csehszlovák nyelv kötelező felvétele mellett, valamint azt ís, hogy a közvagyonból nevelési, vallási és jótékony célok fedezésére méltányosan részesüljenek. Ezzel szemben azonban és a szerződés rendelkezéseível ellenkezőleg, teljesen negligálja az alkotmánylevél a st. germaíní szerződés azon, a jelzett alaptörvényí sanctíó alatt álló i6) m. §. 4. Í7) Az alkotmánylevél 129. §-a alapján kibocsátott 1920. évi február hó 29-ki törvény.