Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 7-8. szám - A csehszlovák köztársaság alkotmánya [2. r.]

2 MISKOLCI JOGASZELET A merev alkotmány, mely amint említettük, ez esetben speciálisan a cseh „honalapítók" érdekeit is védí, alkalmas óvszerként kínálkozhatott a demokrácia védelmének a feltüntetésére, sőt részben valóban a demokratikus népuralom védelmére is. „A legkevésbbé tartósak a népuralmon felépülő, vagyis demokratikus államok", — mondja Spinoza is.9) Ezért tehát azok, akiknek érdekükben áll a demokratikus államforma fenntartása, a változások veszedelmének az elkerülése végett, óvintézkedésekkel próbálják a törvények tartósságát megvédeni. A csehszlovák alkotmány az alaptörvények védelmére rendelt intézkedésekkel szinte az athéni példát ismétli. Az alkotmánybíróság emlékeztet különösen a demokratikus athéni alkotmánynak a régi törvények védelmét biztosító intézkedéseire.10) A csehszlovák alkotmány gerincét tehát az 1920. évi február hó 29-én kibocsátott alkotmánylevél képezi, kiegészítve azokkal a törvényekkel, amelyek törvényileg alaptörvényí jelleggel vannak felruházva. Magát az alkotmánylevelet egy végrehajtási utasítás vezeti be, mely hivatkozott pontjaiban szintén alaptörvényí jelleggel bír. A í 34. §-ból álló alkotmánylevél első főrésze az általános rendelkezéseket tartalmazza. Ellentétben például a francia köztársaság í 875-íkí alkotmányával, amely csak implicite ismeri el a népszuverenitást, a népszuverénítás elvének törvényi proklamálását foglalja magában az alkotmánylevél azon kijelentése, hogy az egész állami hatalom egyedüli forrása a nép és az alkotmánylevél hivatott annak a meghatározására, hogy e szuverén nép mely szervek által gyakorolja törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat. E kijelentés által egyszersmind a főhatalmí ágak hármas felosztása ís törvényi elismerést nyer. Az általános rendelkezések között állapítja még az alkotmányié vél az államformát ís törvényileg, kijelentvén, hogy a csehszlovák állam demokratikus köztársaság és feje a választott elnök. A köztársaság területe egységes és oszthatatlan és így az állampolgárság ís egy és egységes az állam egész területén, A köztársaság székhelye Prága. 1. A Ruthénföld autonómiája. Az alkotmánylevél első főrészében, az általános rendelkezések között intézkedik a Ruthénföld autonómiája felől. A köztársaság elválaszthatatlan részének jelenti kí a „Podkárpatská Rus", illetőleg „Rusinszkó"nak nevezett területet, mely „önként csatlakozott a köztársasághoz." Autonómiájára vonatkozólag, — ugy tüntetve fel, mintha a köztársaság független akarata volna a Ruthénföldnek a legmesszebbmenő autonómiával való felruházása, — nagyjában az entente-al kötött szerződés11) erre vonatkozó rendelkezéseit ismétli nagy általánosságban a törvény. Az autonómia mérvének a határául mégis a csehszlovák köztársaság sértetlen egy ségét állítja fel. Ezek szerint a Ruthénföld külön tartomány gyűléssel fog bírni, mely különösen a nyelv, oktatás, vallás- és közigazgatás tekintetében, — a köztársaság törvényei által meghatározandó keretek között, — önálló törvényhozói hatáskörrel lesz felruházva. A Ruthénföld élén, — mely különben megfelelő képviseletet nyer a köztársaság nemzetgyűlésében ís, — a köztársaság elnöke által kínevezendő és a tartománygyülésnek ís 9) Tractatus Politicus. VI. 4. ÍO) A régi tőrvényt öt tudós (sundikoi) védte. V- ö. Dr. Rencz János magyarázatait Spinoza Tractatus Polítícusához. Fii. J. T. 11) 1919. szep. 10. St. Germain en Laye II. fejezet 10-13. szakasz. felelős kormányzó fog állni, hivatalnoki kara pedig az ottani lakosság köréből állítandó fel. A Ruthénföld autonómiájának a kérdése azonban, bár a köztársaságot az entente-al kötött szerződés minderre kötelezte, mindeddig megoldatlan probléma maradt. Elén egy ideig direktórium állott, í 920. április óta pedig egy ideiglenes kormányzó, aki egy kormányzótanács fejeként, de autonóm szervek ellenőr ése nélkül, képviseli a szinte mindenható végrehajtó hatalmat. 2. A polgári szabadságjogok. A polgári szabadságjogok törvényes biztosítását az alkotmánylevél ötödik főrésze foglalja magában.12) E jogok tekintetében leginkább csak rövid, akadémikus jellegű kijelentéseket tesz, de már azáltal ís, hogy ezen általánosságban tartott kijelentéseket az alaptörvény erejével pecsételi meg, az elvek szentesítését véli elérhetőnek. Mert amidőn ezen elvek kijelentésével bizonyos határvonalakat von meg, a későbbi törvényes rendelkezéseket csak ezen kereteken belül teszi lehetővé és az ellenkező törvényeket érvényteleneknek nyilvánítva, e határok őréül az alkotmánybíróságot állítja oda. Ebből a szempontból tehát ezen általánosságban tartott rendelkezések ís komolyabb súllyal bírnak. Korlátai e törvények egyszersmind a végrehajtóhatalomnak ís. De magukban foglalnak az érvényrejuttatott jogszabályokon kívül még a törvényhozó szervhez intézett számtalan felhívást ís, a szükséges intézkedések törvényi, illetve alaptörvényi megoldásra. E kérdések némelyike azóta már megoldást ís nyert s amennyiben ez alaptörvények keretében történt, azok az alkotmánylevél kiegészítő részeit képezik. Némelyik azonban megoldatlan maradt s így az ezekre vonatkozó általános rendelkezések csak programmot adhatnak. A polgári szabadságjogok elsejeként, a nem, születés és hivatal előjogaínak az eltörlése mellett, az alkotmánylevél az egyenlőség jogát mondja kí, melyben az állam lakosai életük és szabadságuk védelme tekintetében az állampolgárokkal egyként osztoznak, származásra, állampolgárságra, nyelvre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. „Eltérni az elvtől" — az alkotmánylevél szerint — „csak a nemzetközi jog engedélyével lehet". Az alkotmánylevél e mondata élénken dokumentálja az elhamarkodott és meggondolatlan szövegezést. Vagy talán — mivel az elv kötelező kinyilatkoztatása az entente-al kötött szerződésen alapszik — az eredeti intencióra nyújtana bepillantást ? E szövegezés mindenesetre az állam szuverénitásába ütközik.13) A személyes szabadság jogát az alkotmánylevél csak általánosságban mondja ki, de utal egy kiegészítő törvényre, mely 1920. április hó 9-én meg is jelent és szintén alaptörvényi jelleggel részletesebb szabályozást ad. Legfontosabb rendelkezéseként kimondja, hogy csak a törvényben meghatározott esetekben vonható valaki eljárás alá, csakis az illetékes bíróság vagy hivatal utján és csak a törvényben megállapított eljárás szerint. Szabályozza továbbá a letartóztatás és kiutasítás lehetőségeit és határait, de megjegyzendő, hogy e tekintetben, úgymint a többi szabadságjogok megszorítására ís, jelentékeny korlátokat állít fel e rendelkezésekkel szemben az 1920. évi április hó í4-kí törvény, mely kivételes intézkedéseket tartalmaz háború és belföldön előforduló oly események esetére, melyek az 12) 106-126 §-ok. V. ö. a St. Germain en Laye-i szerződés fejezetének 1 és 2 szakaszait. 13) V. ö. Epstein id. müvét. 194. 1. ,,Uberordnung des internatíonalen über das staatliche Recht ?"