Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - Gróf Apponyi Albert hét előadása a magyar alkotmány fejlődéséről. Budapest Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 108. 1 [Könyvismertetés] - Gróf Tisza István összes munkái. II. köt. Levelek, táviratok, távbeszélőn küldött üzenetek, egyes előterjesztések 1914 juniustól december végéig [Könyvismertetés]

II MISKOLC: JOGÁSZÉLET (ÍO) oly lágyan hajol felénk. A vonat pedig szuszog felfelé a hegyoldalon oly széles jobbra-balra kanyarokkal, hogy a kocsi oldala majdnem súrolja a mellettünk lefaragott sziklát, mely néhol alagutszerüen van kirobbantva, csak ép, hogy teteje nincsen. Jobboldalon, mindjárt a királykuti bejárat után, feltűnik a „Molnár*szikla" A kopár sziklacsúcs karcsún hajlik az út fölé s a szédítő mélység tetején vékony megdőlt fakereszt emlé* keztet a Bükk*legendacsoport egyik legszebbikének ere* detére. A szerelmes molnárlegény és a molnárleány tragé* diája ma is borzongással tölti el a környék lakóit, de mindenkit, ha a rettentő meredek, erősen az út fölé hajló magas sziklára néz, melynek tetején az időtől megdőlten áll a kereszt: mementó mori! A kegyetlen mostoha tiltó parancsa hozta az ifjú szerelmeseket a sziklára . . . . . . Molnárlegény átöleli párját, Forró csókban összeforr az ajkuk, S csak egy ugrás — szállnak le a mélybe, A nap aranypalástja van rajtuk. Sziklatövét festi szivük vére, Mig jön értök a tó száz tündére . . . *) Mert a hámori Taj tó tündérei király- s királynéjokul fogadták őket, azóta a tó mélyén lévő tündérpalotában laknak. Ettől kezdve sir oly bánatosan a sziklán a szél s éjféli órán a hámoriak most is hallani vélik a molnár és molnárné jajját a kereszt tövében, mit bánatukban ő/rálli* íottak oda. Egyszerre eltűnik előlünk a molnárszikla, eltakarják az előrohanó fák s ugy tűnik fel, mintha magas hegy tetején menne a vonat. így megyünk keresztül a vala* mikor ősember lakta Puskaporos, vagy másképen Hermán Ottó barlang felett. A szekérút valahol lent a sziklahasa* dékban folyó Szinva mellett, a mélyben kanyarog. Miniden lépés ezer és ezer képet nyújt a szemlélőnek s talán még a halálraítélt lelkét is felüdítené. A zsúfolásig meg.* telt kocsikban is ragyogó jókedv uralkodik és az ad hoc énekkar már rég rázendített a nótára: Nem ütik a jogászt agyon . . . Egyszerre elhal ajkunkon az ének. Eltűnt a talaj a vonat alól, még csak közel se látni kétoldalt földet. Egy kis völgyecske feletti hidon megyünk keresztül. A mély* ségben a híd alatt vezető uton éppen egy kiránduló tár* saság igyekszik fölfelé a völgyön. Kendőnkkel ismerős* ként üdvözöljük egymást. Majd egy kis fennsík közeledik. Itt már mindenfelé tarkáilik a gyep a kirándulóktól. Az ut legszebb részlete csak most jön. Ahogy a fennsíkot elhagyja a vonat, egyszerre lát* hatóvá válik lent a völgyben Hámor. A távolság térképészeti mérése nem nagyobb 150 méternél, mégis apró hangyáknak tűnik fel a lent nyüzsgő ember. A házaknak a tetejét a túlsó oldalról is látjuk, ellenben a falak alig láthatók, olyan magosán felette va* gyünk, csak keskeny szegélyét látszanak képezni a tető* nek. Az ültetvényes kertek apró csikocskákat képeznek csupán, amelynek közepén kristályosan folyik végig a kis patakocska, a Szinva. A völgyfenék túlsó oldalán, a műúton egymást érik a kocsik, a társaságok, akik Lilla* füredre sietnek. A kis fatornyos templomocska kunyhónak látszik csupán, tornya még a műút magasságáig sem ér, ami itt már a falu felett vezet. Hozzánk képest pedig az is messze lent a völgyben van. Az egész vonaton a gyönyör sóhaja kél. Lent a hatalmas hegyek tövén, a kis falu, apró házaival, körös* körül pedig az égnek meredező hegyek. Elől a Zsófiatorony ötlik mindjárt szemünkbe, alatta a tó, mely előtt a műút szégyenlősen búvik meg egy kis alagúton. Oldalt Balázs Győző: A hámori molnárlcány. Az alagút (Vári-Vojtovits rajza) szemközt a hegynek majdnem a tetején, a Szeleta bars lang kihordott kőrakásai látszanak. Hermán Ottó, akiről a Puskaporos*barlang is nevet vette, Kadic Ottokár és Hillebrand Jenő végeztek itt ása* tásokat. Ok hordatták ki a kőtörmeléket a barlang elé s ők voltak azok, akik a Szeleta és Puskaporos-barlangban a jégkorszaki ősember hazánkban első nyomaira találtak. El sem képzelnők, hogy valaha a most körülbelül nyolc* van méterrel mélyebben folyó Szinva befolyt a barlangba s annak egyik rétegét képezi iszapja. A Szeleta volt az első hazai barlang, ahol Kadic a jégkorszaki ember nyo* maira talált, a barlangi medve, farkas csontmaradványai között. Ezek az ősember nyomok oly régi rétegben talál* tattak s aránylag oly fejlett kultúrát mutatnak, hogy a külföldi franciaországi solutrei tipusu leleteket is felülmul* ják és ez volt az oka, hogy kétségbevonták hitelességét s a hires francia archeológus, Breuil abbé is több izben megfordult itt, hogy hitelességét megállapíthassa. A hatal* mas Szeleta*barlang kereszttornácában találták meg az ó's* ember tűzhelyét, a Puskaporos*barlangban pedig, egy szarvas állkapcsot is, amin a sütés, égés nyomai voltak és ami élénk bizonysága annak, hogy az ősember felismerte a tűzzel puhított hus előnyeit. De amíg a Szeleta száját figyeljük, nem lép--e ki valamelyik ős honpolgár karonfogvást egy barlangi med* vével, vizmorajlás üti meg fülünket. A vízesés. Gyönyörűen pompázik előttünk a hámori három vízesés közül, a legnagyobb, az alsó zuhatag. Mintegy 10—16 méter magasról esik le itt a Szinva, estében mér* gesen pofozva az oldalt kiugró szikladarabokat, tajtékzik a küzdelemben, hogy elsodorja magával s lent tejfehéren, sápadt csendben folyik tovább, mintha szégyelné, hogy ő, aki ezt az egész völgyet kimarta, most egy hitvány kővel nem bir. Dühe andalitó morajlásként hangzik fel a vonathoz. Ez a Csonka Ország egyetlen szép, nagy vízesése. A vonat hosszú füttye zavar meg nézésében s élénk kanyarulattal befutunk a Hámor*Lillafüred*i állomásra. Itten az utasok jórésze kiszállt, csak a jogász társaság és még néhányan utazunk tovább. A végállomás már nem messze van s a vonat több mint kilométer hosszú, széles tó felett oly közel, de magosán szalad, hogy szinte tükörképünket látjuk a vizben s attól félünk, hogy ennek a kacérkodás* nak kénytelen fürdés lesz a vége. A monda szerint ennek a tónak fenekén van a tündérek palotája, ahonnan holdas éjféli órákon csillagköveken jön fel a király és tündér* királynő s csillaggal kirakott úton mennek imádkozni a kereszt tövére.