Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - Gróf Apponyi Albert hét előadása a magyar alkotmány fejlődéséről. Budapest Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 108. 1 [Könyvismertetés] - Gróf Tisza István összes munkái. II. köt. Levelek, táviratok, távbeszélőn küldött üzenetek, egyes előterjesztések 1914 juniustól december végéig [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE 3-ik melléklet 1925 június Egy nap a Bükkben Szentléleki zárdaromok — Őrvénykő Május 24-én, vasárnapon 42 tagból álló társaság indult egész napos kirándulásra a szentléleki zárdaromok* hoz és örvénykőre: a Miskolci Jogász Turista Egyesület tagjaival és vendégeivel. Reggel már félnyolc órakor gólyák lepték cl a fás* kerti vasútállomást. Tudvalevő ugyanis, hogy amint a gólyának két hazája, ugy a hazának is két gólyája van, az egyik a mocsarak, a másik a főiskolai c'.őadó termek újdonsült lakója. Itt nem a mocsarakban honosakról van szó. Egynémclyik — igazi turistához illően — akkora hátizsákot kötött magára, mintha sarki expedícióra indulna Amundsen felkeresésére, viszont másik rész korzó*clcgan* ciával, félcipőben, kemény gallérral, csomag nélkül libegett be a kisvasút farakássa! körülpálmázott perronjára, hogy a felszerelt jogászokhoz tartozik, egyedül az oldalára akasztott kotyogó kulacs mutatta, mert ebben mindannyian megegyeztek a Werbőczy maradékok. A gólyák feltűnése jelentette a közelgő veteránokat. Nemsokára a dr. Bruckner Győző dékán és családja, valamint dr. Szlehlo Zoltán és dr. Szontagh Vilmos profeszszorpk és családjaik által elfoglalt kocsi megtelt jogászokkal s hamarosan kikerült a kocsi oldalára Tornán Kálmán testületi piktor által a tábla : | A MISKOLCI JOGÁSZ TURISTA EGYESÜLET KOCSIJA j így indult a társaság neki a napnak a legjobb hangulatban. A ragyogó kedélyt, ami a társaságot uralta, még á voftat is megérezte: szokatlanul gyorsabban ment a — siető embernél. Lehet ugyan, hogy erre befolyással a jogászokkal écíes' teherként vándorló nagy láda sör volt. Az első kocsi utasai és a masiniszta ugyanis a poharak révén, a mozdonyablakon keresztül, állandó kontaktusban állottak egymással. A kisvonat ez alatt gyönyörű tájakat szel keresztül. Valószínű itt járt a költő midőn igy sóhajtott fel: „Magyarország legszebb ország ezen a vi* lágon . . ."' • Alig hagyja cl a fás* kertet, közvetlen a sző* lők alatt .fut versenyt a szintén Győr felé igyekvő villamossal. A nyilt kocsikból kényelmesen szemlélheti az utas az Avast, a város nyugati részét, a diósgyőri vasúti alagutat és a diósgyőri vasgyárat, rengeteg égnek meredező kéményével. Odább a leszerelt ágyúgyár üres falai látszanak. Közben egyre kö* zelcdünk a hámori völgy bejáratához, mely mindinkább ölelésre tárja szét karját, hogy a bele, a természetbe, az isten* ség örökké csendes és mégis kiismerhetetlen gyermekébe szerelmes alpinistát magába fogadja. A gyönyör valami A veteránok kéjes zsibongása fut végig az embernek az erein. Szinte megszeretnénk állítani a vonatot a diósgyőri — ma már néma — várrom mellett. A diósgyőri vár. Ha beszélni tudna, de sok dicsőt, szépet mondhatna! Nagy idők tanuja volt. O adott nyughelyet a Mohi város alól futó szerencsétlen IV. Béla királynak. Jelenlegi ki* váló művészi érzéket, pazar gazdagságot eláruló falait az Ernyeyek építtették, az az Ernycy, akinek egyik unokája innen a királlyal mert szembcszállani. Oly pompásan bc* rendezett vár volt, hogy Nagy Lajos király is igen szívesen időzött benne, innen intézte az országos ügyeket s egyik termében, talán éppen amelyik a Bükk felé néz, hitelcsi* tette az úgynevezett „velencei béke" okmányait, sok kül* földi lovagtól környezve. — Szinte látjuk, amint a déli két bástya közötti lakosztályából gyönyörködik Mária királyné az ablakpadon ülve a lent folyó lovagjátékokban. Aztán képzeletben ijjal fegyverezve vágtatunk Mátyás király szel* lemével az itten kedvvel űzött bölény vadászatára, a ma már itt kihalt bölények csordáit látjuk magunk előtt s dagadó keblünk, vágtató fantáziaparipánk a vonat fütyüléséfőí ijedten torpan meg. A hajdan dicsőségét ma már csak romok jelzik. A vár elpusztult a „vég^*ek küzdelmében. A XVIII. század már bószorkánytanyának ismeri, ahol éjjelcrtie a romokon gyűléseznek az igrici-i boszorkányok, hogy aztán seprű* nyélen a Gellérthegyre lovagoljanak át. A hircs' miskolci boszorkányperben nem egy olyan íanu is' akadt,, aki. látta itt őket, — szerencse — hogy feszület volt a kezében, mert különben megrontották volna, sőt akadt olyan is, akit egye* nesen megnyergeltek itt. A nagy idők, bizonyságára csak egy hatalmas, több ember által alig átölelhető mogyorófa disz* lik á vár közelében, amit még Nagy Lajos leánya, a szerelmében csalódott Mária királyleány ültetett ide. A pazar fénynek ma csak nyomait is alig látjuk, a büszke falak romok, melyek közt gaz terem. Az idő vasfoga mindent megemésztett, a régi di* csőség hangos palotája néma, csendes s ha éj* jávorkúton (655 m) jelenként a szél levet cgy*cgy követ a bástyák aljára, ijedten bújik dunnája alá a falu gyermeke: „itt vannak a boszorkányok"! A kis mozdony fáradt csaholással jelzi a meredeket s mint a kigyó, ugy kanyarog a hegyoldalon fölfelé. Nem* sokára lehet látni a királykuti völgyet, • ami Mátyás király itteni vadászatainak egyik emléke. A táj vadregényessége jobban*jobban szembetűnik. Amerre nézünk, mindenütt zöldelő fák, tölgyesek, feny* vesek és sokszor a kocsinkat simogatni látszik az erdo,