Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - Gróf Apponyi Albert hét előadása a magyar alkotmány fejlődéséről. Budapest Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 108. 1 [Könyvismertetés] - Gróf Tisza István összes munkái. II. köt. Levelek, táviratok, távbeszélőn küldött üzenetek, egyes előterjesztések 1914 juniustól december végéig [Könyvismertetés]

(107) MISKOLCI JOGÁSZELET 15 valami okból valamelyik alaki kellék pótolhatását elfogadnánk, ugy ugyanazon alapon a többi alaki kellék pótolhatását is el kellene fogadnunk, ami pedig az előrebocsátott magasabb rendű érdek további megsértésén kívül nyilvánvalóan tételes anyagi jogszabály megsértését is jelentené. Az ezen magyarázat alapjául szolgáló elvek szempontjából Tervezetünk idevonatkozó rendelkezései is némi revízióra szorulnak. Záhorszky Gyula dr. Gróf Apponyi Albert hét előadása a magyar alkotmány fejlődéséről. Budapest, Kír. Magy. Egyetemi Nyomda. I08.Í. Hazánk legnagyobb államférfíaínak egyike, gróf Apponyi Albert, í 923-ban a Magyar Nőegyesületek Szövetségének Szociálpolitikai Tanfolyamán hét tartalmas és értékes előadást tartott, amelyek most nyomtatásban is megjelentek. E kerekded előadásokban tömörítette a hírneves előadó a magyar alkotmány egész fejlődését. Szép mozaíkképeket nyújtott az illusztris szerző, de olyan szemszögből rajzolta meg ezeket, hogy egyúttal egész alkotmányunk fejlődését filozófiai egységben látjuk. A nagy koncepciójú államférfi mély közjogi, alkotmánytörténelmí és filozófiai tudása mellett politikai iskolázottságával markáns fejezetekben sürü siti a viharedzett magyar alkotmány ezeréves múltját. Az első előadásban élesen rávilágít a szerző az ősi alkotmányszervezet közjójt fellegére és tömör vonásokban adja a Szent István államszervezet és nyugati hübérrendszer között mutatkozó lényegesebb eltéréseket. Szent István államszervezete hanyatlását és az aranybulla jelentőségét és szerepét röviden és találóan ismerteti. Második tartalmas előadásában bemutatja gróf Apponyi Albert vegyesházbelí királyaink alkotmányjogi reformtevékenységét. Az alkotmányreform alapgondolatát ő is a magyar Szent Korona tanának teljes kifejlődésében látja. A Szent Korona jogintézményének elméletét tömör klasszikus sorokban (26— 27 tí.) adja. Mély filozófiával és nagy politikai érzékkel és tudással keresi a XVI. században bekövetkezett katasztrófának azon alapíndítékaít, amelyek a Szent Korona tanából fakadtak. Ezen indítékok közt rámutat egyfelől a banderíálís rendszerre, amely előmozdította a bírtokarísztokrácía túltengését, másfelől a jobbágyság földhözkötöttségére, mely szerinte a Szent Korona sötét árnyát alkotja. A harmadik előadás bevezetéskép Werbőczy államjogával foglalkozik, hogy ezzel kapcsolatosan rámutasson a fejedelmi abszolítuzmusra, amely a Habsburgok révén nálunk ís diadalmasan kibontakozott. Analizálja a félreértéseket, amelyek a nemzet és az uralkodó Habsburg-dinasztia között keletkeztek. A meg nem értésnek politikai vonatkozásait abban látja az illusztris szerző, hogy a Habsburg-dinasztia, világpolitikájában Magyarország teljesen alárendelt szerephez jutott. A negyedik előadásában a közjogi doktrína és közjogi politika főfeladatát ismerteti. A magánjogi jellegű patrímoníálís királyi hatalom I. Lipót korában az ország függetlenségét fenyegette és azért a közjogi elmélet a függetlenség jogtudományi alapozását és a közjogi politika a függetlenség biztosítékait igyekezett előteremteni. Az összeütközések mindig kompromisszumokra vezettek és Apponyi előadásában találóan mutatott rá arra, hogy ezek a kiegyezések (szatmári béke; pragn^atíca sanctío, Í790/9Í. évi országgyűlés, í867-íkí kiegyezés) sohasem voltak őszinte megegyezések. Az 1867. kiegyezést még a legjobbnak minősítette, de ez sem ment kétértelműségektől, amelyek éppen sok-sok ellentétet támasztottak uralkodó és nemzet között. Apponyi itt annak a nézetnek ad kifejezést, hogy közvetlenül az összeomlás előtt legközelebb állott a nemzet ahhoz, hogy a magyar Szent Korona tana a maga teljességében érvényesüljön. Részletesebben foglalkozik még előadásában a pragmatíca sanctio jogi természetével és éles érvekkel dönti meg az osztrák közjogászok azon téves felfogását, hogy a Pragmatíca Sanctío „összbírodaímí törvényalkotás" volna. Az ötödik előadásban a jogfolytonosság fejtegetésével kapcsolatosan azt bizonyítja Apponyi, hogy Í867-Íkí kiegyezés egész alkotmányfejlődésünkben a legjobb megegyezés volt, jóllehet gyakorlatilag véve ez ís csak kompromisszum. A hét előadás közül talán a hatodik a legmélyebben járó és itt érvényesült legjobban gróf Apponyi sokoldalú tudása mellett nagy politikai éleslátása és iskolázottsága is, midőn megrajzolja benne í867-nek és egyáltalán a Habsburg korszaknak előnyeit és hátrányait. A nagy államférfi megállapítja, hogy a Habsburgdinasztia „nem volt kedvező befolvással a nemzet erkölcsi erejének kifejlődésére", de helyesen azonnal hozzáteszi, hogy más tényezők (osztályuralom, privilégium szelleme, stb.) ís közreműködtek e tekintetben. Nagy előnyére volt ellenben a nemzetnek a külbíztonság, amely lehetővé tette, hogy a müveit Nyugattal politikai és kulturális tekintetben szorosabb érintkezésbe kerüljön. A Habsburgok egy másik hibája volt a nemze= tiségt kérdés felszínen tartása, hogy vele a magyar függetlenségi törekvéseket ellensúlyozzák. Az utolsó előadás a mai helyzet rövid közjogi analízise után kimondja, hogy „a jelenlegi jogállapotot, mint kisegítőt, be kell illesztenünk a jogfolytonosságba". Végül velősen tömör vonásokkal rekapítulálja alkotmányfejlődésünk legfőbb elveit és irányait. Jogászífjuságunk, mely tisztelettel és teljes hódolattal tekint a nemes felfogású grófra, hazánk e hírneves államférfíára, csak hazafias kötelességet teljesít, ha átolvassa a szépen megirt mozaikszerű alkotmánytörténelmí előadásokat, amelyek dióhéjban adják nemzetünk alkotmányának egész fejlődését a legújabb időkig. Dr. Bruckner Győző. Gróf Tisza István összes munkái. II. kötet. Levetek, távíratok, távbeszélőn küldött üzenetek, egyes előterjesztések Í9Í4 júniustól december végéig. Az Országos Tisza. István Emlék-Bízottság kezdeményezésére és támogatásával kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. 4. sorozat. Budapest, Í924. VII—392 lap. Levelek, táviratok, üzenetek. Összesen 677 darab. Egy parányi kis ízelítő a magyar miniszterelnök dolgozószobájából I9Í4 második felében. Apró kis mozaikkövek, amelyek így egymásrarakva mégis ugy tűnnek fel ma már, mint egy darabka história. Feltornyosulnak és legendás alakká formálják e nagy idők egyik nagy és tragikus hősét. Ha átlapozzuk ezt a történeti dokumentumokban gazdag kötetet ma, amikor az események már egy bizonyos történeti távlatot nyertek, de a véres és borzasztó utolsó felvonás következtében jelentőségük ís megsokszorozódott, szinte kétségbeejtően elevenedik fel előttünk a mult, bizonyítékokat produkálva, hogy a legnagyobb és legnemesebb intentíok képviselői ís csak játékszerei a sorsnak, amely kegyet, lenül megtépázza az igazságot; és mégis le nem kicsi nyelhető büszkeséggel tölthet el, nemzeti öntudatunkaés önbecsülésünket csak emelheti az, hogy e hatalmat s