Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - A trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezése [3. r.]

003) MISKOLCI JOGÁSZÉLET U szakítás nélküli teherviselés is szükséges. Ez utóbbi döntvény még nem oly szigorú tehát, mint ez előbbi. Ez még a kifejezett felvételt nem írja elő, enyhébben magyarázza. A kérdés különben igen egyszerű lenne, ha a községi illetőséggel bírók felől a múltban Magyarországon közhitelű lajstromot vezettek volna, mint Ausztriában békeidőben. Ilyen nyilvántartást azonban a magyar törvények nem ismertek azért, mert a magyar városi jog szerint a községi illetőséget hallgatólagosan ís meg lehet szerezni anélkül, hogy a község kötelékébe való felvétel tekintetében kifejezett hatósági határozat lenne szükséges. Sőt a magyar jog szerint a községi illetőségnek egyenesen kifejezett kérelem alapján való megszerzése a kivételes esetek közé tartozik. (Ámbár jobb lett volna ha Í886. évben ezt a rendelkezést ímperatíve előírták volna és minden magyar állampolgár valamely községbe szabályszerűen törzskönyvezve volna.) A községi illetőségnek hallgatólagosan, négy évi helybenlakás és a községi terhekhez való hozzájárulás nélkül való megszerzése egyenesen alapvető rendelkezése és sajátossága a magyar jognak. Ezt a módot a nagyobb közjogi tankönyvek külön ís meg szokták említeni. A magyar állampolgárok hogyan ís szerezhetik meg Magyarországon a ma fennálló tételes jogszabályok szerint az állampolgárságot? Lehet: í. születés, 2. házasság, letelepedés, 3. külön községi felvételi határozat alapján és 4. automatikusan vagyis négy évig egy község területén lakik és ott községi adót fizet. A magyar közigazgatási bíróság már e kérdésben döntött, amikor kimondotta, hogy elegendő a négy év alatt akárcsak egyetlen egy községi adózást vagy szolgáltatást kimutatni. Ámbátor, hogy í 92 í. július 26-án, vagy pedig 1910. január í-én kik bírtak Szlovenszkóban illetőséggel, azt a magyar törvény és magyar joggyakorlat alapján lehet csak eldönteni, mert hiszen a jelzett időpontig csak a magyar törvények szerint lehetett illetőséget szerezni. És akkor, amikor Csehországhoz csatoltatott Magyarország egyharmada, akkor az ottlakók föltétlenül cseh alattvalók lettek. Visszatérve még a magyar törvényre, a magyar jog és az összes neves íróink, Concha, Kmetty, Vita Emil, Kanyus János, Márffy, Vícíán, Ladik, Térffy, Wlassíts szerint mind az általam említett módon magyarázzák a törvényt. Ezt bizonyította a gyakorlat, a javaslatnak egykorú indokolása. Az illetőségnek adózás és lakás alapján való megszerzése tehát a tények önkéntes folyománya és nincs szükség arra, hogy a község az egyént külön kifejezetten határozatilag felvegye, de ez csak szórványosan fordul elő, a gyakorlatban még eddig nem alkalmazták. „Ellenben igenis ahhoz, hogy valaki annak ellenére, hogy rendelkezik azokkal a kellékekkel, amelyek az uj községi illetőség hallgatólagos megszerzéséhez szükségesek, mégis megmaradhasson régi községének kötelékében, ennek a régi községének kifejezett hozzájárulása szükséges." A törvény alkalmazása folytán kialakult magyar hatóság bírósági gyakorlat mind olyképpen alkalmazták az illetőségi törvényt, hogy nem kell azért az illetékes elsőfokú hatósághoz folyamodni, hanem a kellékek fenforgása esetén hallgatólagosan ís meg lehet szerezni azt. A cseh hatóságok eleinte igy ís alkalmazták ezt és Í920. február 29-én Í2Í. számú törvényben el ís fogadta alaptörvényül, hogy a Köztársaság mindennemű alakiság nélkül ismeri el jogérvényesen cseh-szlovák alattvalónak azon német, magyar és osztrák állampolgárokat, akiknek illetőségük oly területen van, amely Csehország alkotó részeként ismertetett el* Ezen szerződés a főhatalmak és az utódállamok között köttetett. Nincsen tehát hatalom, amely a múltnak tényleges jogállapotát megváltoztathatná. Akit Í9Í0. január í-íg a magyar állam felvidéki illetőségűnek elismert, azt a Csehszlovák államnak ís el kell ismernie, mert ha ezt nem teszi, akkor szembehelyezkedik a békeszerződéssel, az általános nemzetközi szokásokkal ís. A prágai közigazgatási bíróság érvelésének abszurd voltáról Ludvíg Ernő, Wlassíts Gyula, Lukács György előkelő magyar publicisták, de a szíovenszkóí lapokban Tuka Béla, Flórián Károly is értekeztek és kimutatták annak tarthatatlanságát, valamint Derer Iván volt cseh miniszter nagy tudással és a kérdés teljes tájékozottságával megírt tanulmányát kell kiemelnünk. Bennünket magyarokat nagyon közelről érint ez a kérdés. Ha a háborút legalább ís eldöntet lenül vagy győzelmesen fejeztük volna be, akkor az állampolgárságnak és illetőségnek nagyon bealkonyult volna. Míg ma ? Egy sereg magyar tisztviselő foglalkozik ily természetű ügyekkel, idő pénz pocsékolódik el a kérdések bírálatában. A prágai bírósági döntés nem jogi alapon hozatott, hanem politikai okokból. Irányul ez a kisebbségek ellen. Nagy, irtózatos veszély ez a magyarságra, messzemenő, súlyos következményekkel jár. Mert ilyen okfejtéssel, melyet a döntvény meghozatala után a cseh hatóságok követnek ís a gyakorlatban, — a magyar kisebbség legnagyobb részétől meg lehet vonni a cseh-szlovák illetőség elismerését, mert külön való felvételt igen kevesen tudnak felmutatni, miután legtöbben hallgatólag szerezték meg az illetőséget. Ezt a békében talán senki sem szerezte meg, de akkor nem ís volt reá szükség. Az eképpen hontalanná lett magyarság a legsúlyosabb helyzetbe jut, mert a kisebbségi jogokhoz való részeltetésnek, közhivatalok viselésének előfeltétele a cseh-szlovák állampolgárság. Akinek állampolgárságát nem ismerik így el, annak külön kell folyamodni és ez az eljárás már nehézkes, költséges, sőt veszélyes. Mert itt már a politikai tekintetet és a pánszláv érzelmeket veszik figyelembe. Közönséges üldözés ez, és csak a magyarság ellen irányul, mert a jámbor tótok ugyan nem vándoroltak békében egyik városból a másikba állandó letelepedés végett. így mindenkinek a feje fölött lóg a Damokles kardja, egy szép napon bárkiről megállapíthatják, hogy nem csehszlovák, rendőri felügyelet alá veszik, ütnek egyet rajta minden magyar és cséh konfliktus esetén, kiutasíthatják, ha állami alkalmazott, nyugdíját elveszti. Ámbár jogi tétel, hogy aki a terület birtokát veszi át, köteles a terheket ís átvenni. Könnyen fogja föl ezt a cseh kormány, elrabolt egy nagy területet, kiűzi onnan a magyarokat, elveszí vagyonukat, az előnyöket élvezi, áldozatot semmit sem hoz. Ez az erkölcstelen cseh eljárás teljes bizonytalanságot idéz elő, a nemzetközi szerződésekbe vetett hitet a salvus conductust megingatja. A békés polgárok helyzete tarthatatlanná .vált. Legutóbb a nagy port fel vert Körmendy Ékes Lajos kassai képviselő esete bizonyítja szomorú állapotainkat. Róla tudjuk, hogy 16 évig volt Kassa város tanácsnoka, akit magyar állampolgárnak minősített a prágai kormány azért, mert kifejezetten nem szerezte meg a kassai illetőséget. A tendencia nyilvánvaló, a nekik sokat kellemetlenkedő magyar érzésű igaz, becsületes embertől szabadulni akarnak. Már akkor ís ellentétbe került Csehország a nemzetközi szerződésekkel, amikor Í920. február 29-íkí