Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)
1925 / 6. szám - A trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezése [3. r.]
ÍO MISKOLCI JOGÁSZÉLET (Í02) egy olyan zsinati reform, a mely az egyházi közigazgatás és bíráskodás szervezeti elválasztását is teljesebbé teszi, vagyis a mely szérínt az egyházi bíróságok elnöksége nem koordinált közigazgatási functíonáríusokból, hanem szabadon választandó, független, szakképzett — egyházi és világi — egyháztagokbói állana a világiakra nézve minden más közigazgatási tisztséggel kapcsolatos összeférhetetlenség kimondása mellett. Ebben az esetben — viszont — a püspökök, esperesek és lelkészek közigazgatási hatáskörének kiterjesztésére is gondolni lehetne. Az utolsó évtizedben hátrányosan fejlődött korszellem ugyanis a kötelességteljesítés, alárendeltség, egyházhüség, fegyelem tekintetében sok aggodalomra ad okot. Mennyire megkönnyítené közigazgatási joghatásuk erélyes gyakorlását az a tudat, hogy panasz esetén tőlük teljesen független, szervezetileg önálló egyházi bíróság mond eljárásuk felett tárgyilagos, feltétlenül megnyugvást keltő ítéletet. Dr. Mikler Károly A trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezései Miután a belügyminisztériumban nagyon szigorúan bírálják el ezen kérvényeket, főleg az ellen van sok panasz, hogy még a legvilágosabb esetekben és legközismertebb magyar embereknél is követelik a szülők régi okmányait. Vissza kell térni pl. arra, hogy az atya 1870. évben fizetett-e adót, 1879. évben lakott-e valamely községben, jelentkezett-e valahol esetleg idegen állampolgárságának fentartása végett ? Végre valami egyöntetű álláspont kialakult a következőképpen. — Mindazok, akik megszállott területen születtek, de jelenleg valamely csonka-magyarországi községben az illetőséget már megszerezték, nem voltak kötelesek jelentkezni. Az illetőség megszerzéséhez nem volt elég az állami adófizetés, hanem kizárólagosan a községi adózásról van szó. Éppen ezért minden körülmények között jelentkezni kellett jövőjük érdekében az állami hivatalnokoknak, mert ők fel vannak mentve a községi adózás alól. — A városi tisztviselők állásukkal egyidejűleg megszerezték a városi illetőséget. Az illetőséghez szükséges négy esztendőnek a határnapja Í92Í. július hó 26-ika volt. A magyar optálással egyidejűleg indult meg hasonló eljárás az utódállamokban is. A ma már tudott adatok szerint a legszigorúbban a csehek jártak el, az általuk elkövetett nemzetközi jogi ellenességekröl, botrányokról, a jog és igazság gyalázatos megsértéséről akarok alábbiakban értekezni. Mély szomorúság és fájdalom tölti el az ember lelkét, amikor a cseh közigazgatási hatóságok embertelen durva és minden nemzetközi S2erződést arcul csapó viselkedéséről hall. A békeszerződés 62. cikke kötötte gúzsba Magyarország kezét. Már ide be van csempészve egy pár sor, amely szerint míg Romániához és Ausztriához csatolt területen illetőséggel bírók minden külön honosítási eljárás nélkül eo ípso megszerzik az uj állampolgárságot, addig Cseh-Szíovákíában azokra nézve, akik Í9Í0. január í. után szereztek illetőséget, külön honosításra van szüksége, melyet az illető állam az érdekelt fél kérelmére eszközölhet. Ha az érdekelt állam elutasítja a honosítást, az illető eo ípso annak az államnak az állampolgárságát szerzi meg, mely az. ímpéríumot megelőző illetőségi helyén gyakorolja. — Sokkal helyesebb lett volna, ha ehelyett az eredeti, t. í. a születés útján nyert illetőséget tették volna irányadóvá. A béketervezet azoknak az egyéneknek a körét, akik a területátcsatolás következtében új állampolgárságot szereztek, a községi illetőség alapul vétele mellett határozza meg. — Az eddig Európában szokásos hasonló tárgyú szerződések nem az illetőség hanem az eredet és lakhely fogalmát határozzák meg. A politikai elmélet és bölcselet szerint elméletileg sem helyes gyakorlatilag pedig inhumánus, amint a következő adatokból is ki fog tűnni. A községi illetőség az esetek nagy részében vitás és nehezebben állapítható meg, sokkal nehezebben, mint a lakóhely vagy az eredet. A béketervezet a községi illetőséggel az állampolgárságot egy nagyon bizonytalan és sokszor külön tisztázásra szoruló körülménytől teszi függővé, holott éppen ellenkezőleg egy határozott és kétségtelen biztos kritériumot kellett volna megállapítani. — Az illetőségi vitákat a magyar jog szerint kellett volna eldönteni, de hol van ennek a jogi szankciója ? Az állampolgárság kérdésével kapcsolatos illetőségi vitákban a magyar hatóságok megkérdezése nélkül idegen hatóságok fognak dönteni. Ez azt jelenti, hogy honfitársaink teljesen ki vannak szolgáltatva az idegen állam hatóságaínak. Még a békeszerződés tervezete tárgyalásánál szerették volna ezt a pontot teljesen kijavíttatni, mert tudták a magyar kiküldöttek, hogy sok és súlyos bonyodalom, hátrány fog származni. — Vagy pedig a bizonytalanság és önkényeskedés elhárítása céljából ezen viták feletti döntést egy pártatlan, nemzetközi szerv hatáskörébe kellett volna utalni. — Ez a szövegezés nem nyújtott helyes megoldást, mert a gyakorlati életben átvíve a cseheknél nem kíterjesztőleg, hanem megszorítólag magyaráztatott. A prágai legfelső közigazgatási bíróság Í923. december 28-án Í6., 455. szám alatt bírói döntést hozott, amely kimondja a következő illetőségi szabályt. Ezen döntvény szakított a magyar törvény helyes alkalmazása körül fenállott 50 éves gyakorlattal és azt mondotta kí, hogy a magyar községi törvény alapján nem lehet hallgatólag, automatikusan megszerezni a községi illetőséget, mert ehhez szükséges a község azon kifejezett akaratnyilvánítása, hogy a község az illető személyt kötelékébe felveszi. Ezen felfogás szerint a négy évi ottlakásnak a ténye és a községi teherhez való hozzájárulás az állampolgároknak csak igényt ad arra. hogy őt a község kötelékébe felvegye, maga az illetőség pedig a község részéről való felvétel tényével áll be. Az indokolásban ugyan kimondja, hogy a törvény ezen magyarázatát annak a többi összes szakaszaival való értelmezéséből vezette le, tehát nem a betűszerinti világosságot, hanem „az értelem szerinti magyarázat ingatag talajára való elkalandozást állapította meg". Ez a térés különben még abból ís indul kí indokolásában, hogy a cseh impérium átvétele óta a felvidéken nem a magyar, hanem az osztrák Í896. évi törvény (Reíchsgesetzblatt Nr. 222.) van érvényben, amely pedig az illetőségnek automatikus megszerzését nem ismeri. Ezen idő óta a cseh törvények és rendeletek érvényesek. Ha ellentét van a cseh törvény és a nemzetközi szerződés között, akkor a nemzetközi szerződés irányadó, de csak a jövőre nézve, a múltra pedig nem alkalmazható. í 92 í. év Í62Í3. számú legfelső prágai közigazgatási bírósági határozat szerint a magyar Í886. évi XXII. tc. ÍO. §-át olyképpen magyarázta, hogy az illetőség hallgatólagos megszerzéséhez a négy évi meg-