Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 12. szám - A magyar magánjog mai érvényéhen. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál. Első kötet. A magyar magánjog általános része. 2. [r.]

— 97 — köpeny, mely eltakarja a tudatlanság, előitélet, lázitás, gonoszság ezer tőrsebét és a megsebzett hazai jólétnek segélykiáltását elfojtja a tüntetett melodramatikus hazafiság lamentojában. Ma már józanodunk minden téren, még a Szarvas Gáborékén is. Képzelhetni, mennyire lázad fel szerző e pórias józanság ellen. Mint néger a krokodilfetis. indián a medicineman vagy fitzliputzli előtt, ö lelkét porba veti a fehér ló cultusa előtt és hallatja Jeremiás bugó szózatát a honáruló — receptio ellen. Egyre szaporodnak a receptio hivei jogászaink között, szól haragos búban Cassandra, bár ez »legalkalmasabb mód az elnemzetlenedésre.... egy szóval hogy megsemmisüljünk a nagy m i n d e n s é g b e n s hogy még hirnevünk is eltünjék az emberiség v i 1 á g t e n g e r é b e n... « (14. 1. 2. ) Madáchnál az emberiség megfagy, szerzőnél világtengerbe fúl; és nekünk épen a mindenségben kell megsemmisülnünk! Nincs jobb helyünk! Nem fognak többé világszertéről hozzánk özönleni, kik a hunscytha cultura remekeinek élvezetét eddig szomjuhozták, ha nem lesz többé oly önálló codificatiónk mint a Hoffmann-féle volt. »Más törvények alkalmazandók, « — ugy mond a tántorithatlan olympusi derültségü bölcs — »ott, hol a világpolgári szellem és az anyagi haszon határtalan hajhászása uralkodik, mint a hol a honszeretet még buzgón ragaszkodik az ősök vérével áztatott szülőföld poraihoz. « (15. 1. ) Köszönje meg Buddha, Jesus, Rousseau, Kant stb., hogy tudtán kivül anyagi hasznot hajhászott, mig szerző a vérbe ázott földhöz ragaszkodott. Az »ősi fészek« régi nótája ez, ismeri minden veréb; benne ül a kiváltságos hazafiság oly kristálytisztán, mint Bucsánszky árulta. Hanem az anyagi haszon nemzeti megvetéséhez talán mégis kis kétely fér. A cynikus önzetlenség még a kapuczinusokban is kihalt már, sőt az egyetem templomában is zajlik néha a »struggle for — students, for examens« etc »Mások a viszonyok egy elsőrangu birodalomban, mely vezér szerepet játszik; mint egy másodrangu vagy olyan országban, mely csak másokkal szövetkezve élhet meg« (15. 1. ), miből természetesen aesopusi tanulság az, hogy utóbbi ne hederitsen szövetségese jogára, hanem ős-vérü porhoz ragaszsza forgalma szabályozását. Befejezi e hamleti stróphát: »avagy a melyben az anyagi és szellemi jólét, miveltség, előhaladásstb. létezikvagynem létezik« {16. 1. ). To be or not to be — egyik bizonyos. Reánk természetesen utóbbi alternativa alkalmazandó. Azért is önálló codex kell, hogy Európa mintája legyen, mert Európa miveltségét mindig kielégiték haladott alkotásaink. (Európa ugy látszik nem ragaszkodott az ősvéres porhoz. ) — »Ujabb időkből is azt bizonyitja minden körülmény, hogy ősi jellemünkhez hiven, nem a maradás, de a haladásnak voltunk, vagyunk és maradunk z á s z 1 ó v i v ő i« (18. 1. ) E »körülmények mindensége« alkalmasint Hoffmann tervezete, szerző müve és az abban idézett ujabb s nevezetesebb franczia, német, magyar irodalom a codificatiórol u. m.: Herczegh, Suhayda, Herczegh, Danz, Herczegh stb. hasonló infinitesimal-nagyságok (12. 1. 6. §. ), melyek — mint Leibnitz óta tudjuk — szintén »mindensége« alkotnak. Maradjunk tehát bátran á la téte de la civilisation. Ily zászlóvivők mellett nem eshetik bajunk. »A jognak soha sem lehet magát ellentétbe helyezni az addig létező jog és szokások szellemével, j e ll e m é v e 1« (15. 1. ); ergo ősiségnek, urbériségnek stb. varázskörét el nem hagyhatjuk soha sem büntetlenül. És »ép oly kevéssé lehet a jogot másunnan hozni, — mint a nyelvet és a vallást. « Ha szerző ismerné Lubbock, Tylor, Spencer, Freeman, Whitney stb. munkáit a »másunnan«-ról! De ő nem ismeri, nem akarja ismerni a másunnant. Ő az ősi porhoz ragaszkodik. Marad tehát a mellett, hogy a magyarok magukkal hozták p. o. a kereszténységet, a reformatiót stb. Önállóságunk biztositására tehát »alkalmas polgári, bünvádi és közigazgatási törvénykönyveket kell mielőbb létesiteni« (20. 1. ). »Bünvádi« törvénykönyv alkalmasint az 1878: 5. t-cz. kiegészítése lenne oly »alkalmas« censura által, mely veszélyes nyomtatványok forgalomba hozatalát, minő szerző müve, megakadályozhatná. De telhetlen szellemének mindjárt önálló »közigazgatási törvénykönyv« is kell! Du sprichst ein grosses Wort gelassen aus! Megcsinálja ha nem ő, ugy Hoffmann Pál. Quos ego! Az önálló mielőbbi alkotásnak »n i n c s alanyi akadálya sem«. »Szellemi erőnk s képességünk erre«, így biztat, »c s a k azok által tagadtathatik, kik az eddigi magyar codificatio kétségbevonhatlan tényeiről tudomással birni nem akarnak«. (17. 1. ) Szerinte ugyanis a korszerü rendezés kezdete már az — országbirói értekezlet. Régi jogunk szinte Europa mintája volt, jogi személyek csak nálunk voltak kifejtve, tehát —en avant! Csak neki kell gyűrkőzni. »Ha sohasem fogjuk megkezdeni amunkát, sohasem fogjuk azt bevégezni« (22. 1. ), mond a csalhatatlan bölcseség antithesisével a végtelent kedvelő jós. Hogy csaka»nemzeti szellem követelményeinek megfelelő« codex lehet szilárd, »bizonyitja a rajnavidéki népek története is. melyek mint egy ember állottak talpra megvédeni — a franczia intézményeket. Nem törődtek s most sem törődnek azzal, hogy azokat I. Napoléon a szurony- és ágyujog erejével nyomta nyakukra és hogy azon személytől származnak, ki őket dicsőségük, önállóságuk, történelmi nevük és műkincseiktől megfosztotta. « (21. 1. 2. ) Az ember elfelejti a nil admirari-t ezen syllogismus előtt, melyet Aristoteles sem birna elkeresztelni. Mivel a németek az octroyált franczia joghoz ragaszkodnak, azért csak nemzeti jog jó és szilárd és nálunk az osztrák jog receptiója honárulás ! Közönséges itélőtehetség agonisál ily következtetéstől, de a logikától emancipált lángész rajta mint griffmadáron nyargal az égbe. A mellett van egy pár érdekes történeti tévedés. A rajnavidékiek nem voltak mind önállóak a franczia occupatio előtt és részben inkább visszanyerték azáltal történelmi nevüket. Dicsőséget sem vesztettek el akkor, s a mi a műkincseket illeti, ugy templomaikat nem vitték el a Louvreba. Szerző alkalmasint azt hiszi, hogy a rajnavidéki népek olaszok vagy bellenek voltak és 1. Napoléon egyszersmind lord Elgin. Ezekben téved; de e tévedéshez joga van mint jogásznak, ki nem akar meriteni »másunnan. « Nemzeti létünk és önálló nemzeti codex okkapcsolatát mutatja végre az is, hogy »népek, országok tűntek el — államrendszereikkel, alkotmányaikkal. Amazok ellenben (t. i. római s franczia codexek) még ma is szilárdul állnak és ujabb meg ujabb hóditásokat tesznek. « (20. 1. ) Tehát vesszünk el mi is és hóditson világot codexünk. Szép örökség ugyan — másoknak, de köszönjük ezt a nemzeti létet. A nemzeti létre nézve, ha eltünt, nagyon közömbös a codexe sorsa, ha mindjárt Hoffmann Pál csinálta volna is. A legnagyszerübb érv a receptio ellen mégis az, hogy törvényellenes, »mert az 1848: 15. t-czikk, nem az incorporatiora, receptiora vagy revisiora, hanem világosan a, polgári törvénykönyv kidolgozására' tehát önálló codificatióra utasitja a miniszteriumot. Mig tehát a törvény meg nem változtatik, a receptio törvényellenes s meg nem engedhető. « (16. 1. ) Szót se többet. Vád alá helyezendő még a miniszter is, ki recipiáltat. Perbe fogandó mindenki, ki az önnálló nemzeti Hoffmann-féle működéshez hűtlen lesz. Roma locuta est... Szerző tájékozottságát a vérporos honi dolgokban tanusitja az is, hogy 1880-ban azt irja (12. 1. 1. ), hogy a magyar codexen Dr. Bartha Béla kir. táblai biró s Dr. Wavrik Béla dolgoznak, holott az elsőnek utódja, Halmosy Endre, 1879-ben már kész tervezetét tette közzé, az utóbbinak másodutódja pedig, Dr. Apáthy István, szerző collegája! Így czáfolja meg a »mutamur cum illo« igazságát. Változhatik tőle akár az egész jog, ő ragaszkodik a rég tanult és rég tanitott ősi szólamhoz.... Az önálló codificatiora utmutatást is ad. Minő ut! Országut, naput, tejut! Megmondja ugyanis — az »u tán keresést megkönnyitendő«, — hol legyenek a codex forrásai, melyeket feltalálni külömben, ha az ember nem Hoffmann Pál, nem könnyebb mint a Nilus forrásaihoz jutni. Tehát figyeljünk. E források: 1-ör. »Hazai viszonyaink és ezeknek megfelelő intézményeink. « (18. 1. ) Már ez csak szellemi óriásnak — forrás; közönséges észnek — tenger. De egyik darabját praecisirozza is: kell a »dö n t v ény e k et 1861-től rendszeresen gyűjteni. « Ez sem gyerekfeladat. Dr. Wenzel Gusztáv 1879-iki kísérletét szerző mint jó collega meg sem emliti. Azt sem mondja, miért nem próbálkozott meg vele ö tiz évi egyetemi tanársága alatt, mikor hisz erről ir és