Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 12. szám - A magyar magánjog mai érvényéhen. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál. Első kötet. A magyar magánjog általános része. 2. [r.]

_ 98 — nyomat most könyvet. Nem mondja, hogy a rendszer benne vagy a döntvényekben hiányzott-e jobban. Elég ahhoz, hogy a döntvények a viszonyok és intézmények egy része, tehát források. A többi a codificator dolga, kiben »alanyi akadály« nincs. 2- or. »Az összehasonlító jogtudomány s ennek legújabb eredménye.« (19.1.) Ez is CsekéUség: az összehasonlító jogtudomány. És még legújabb eredménye! Ha ezt ismernök ! Bizonyosau csak szerzőnek sürgönyözték meg s ö el nem árulja a nemzeti titkot. If reasons were as plenty De ezekből »csak a gondolat, csak a lényeg — veendő alkalmazásba« (u. o.). Több semmi. S mily kevés a gondolat szerző elölt! Ez is a stagirita tullicitálása: szerzőnél a lényeg = csak. Az ens és attribútum azonossága. Spinozza szellemi eltemetése. Ezt a »csak«-ot »alkalmazásba« kell azután venni, ugy mint pl. cselédet. Szegény gondolat, szegény csak-lényeg, mivé lesztek majd szerző alkalmazásában! 3- or. » A létező idegen magánjogi törvénykönyvek* (u. o.). Ezek csak harmadik, utolsó sorban használandók, csak szövegezési miniákul és a bennük foglalt „joganyag elsajátítása által" (u. o.). Kész az önálló nemzeti alkotás receptje. A források problémájának gordiusi csomóját ketté vágja a végén csattanó ostor: az idegen codexek joganyagának elsajátítása. Ez nem receptio. Világért sem. Ez Hoffmannismus. A ki ennyi s ekkora forrásokból sem képes nemzeti önálló codexet mielőbb létesíteni, abban alanyi akadály van. így tudjuk meg az »önálló elmééi* titkait. Hátra van a »szabatosság« receptje. Ez is nagyszerű páratlan egyszerűségében. Kihagyandók mindazon szabályok, melyeket »a hosszas gyakorlat már kifejtett és állandóan elfogadott, vagy a melyeknek szükségességét, hasznosságát és igazságos voltát senki sem vonta vagy vonhatta kétségbe; vagy melyek a dolog természetéből, a jogéletből s a jogviszonyoknak már külömben is meg. állapitott felfogásából önként következnek*. (20.1.) Egyéb semmi. Praecis mint a mitrailleuse. Mindez kihagyatván, a contrario következik, hogy a codexbe felveendők a szükségtelen, haszontalan, igazságtalan, felfoghatatlan, természetellenes és soha nem gyakorolt szabályok. így teremnek azután a remekművek k la Hoffmauntervezet. Magától értetik, hogy a Hármaskönyv mint nemzeti mintacodex dicsőül. Szerző azt jogkönyvnek, latinul iura regni seripta-nak (!) nevezi s azt állitja róla, hogy anyaga részben a kir. Curia döntvényeiből van véve, idegen jogból csak a gondolat, csak a lényeg. (80. 1.) Ezen enormitast válogatott polémiával árkolja körül. »Korlátolt szellemi látkörre és hiányos jogtörténeti ismeretre mutat* szerinte a római, kánoni és hűbéri jog szórványos viszhangjait túlbecsülve, Verbőczy müvének nemzeti jellegét tagadni. (80. 1. 2.) E »széles látkörü« enuntíatióra coniurator legyen Bartal György, ki commentárjaiban kimutatta, hogy amaz európai anyajogok nálunk is már régen Verbőczy előtt divatoztak (u. o.). Itt már megint szerző szellemi pbaenomologiájához kell folyamodnunk, mely nélkül ily érvelést felfogni, ily bizonyítást megérteni nem lehet. Régen divatoztak e jogok már előbb is, tehát nincsenek Verbőczyben ; a helyett anticipálta a kir. Curiának alkalmasint azon nemzeii döntvényeit, melyeket szerző rendszeresittetni óhajt. Nemzeti szokásjogunk Nestoráról azt is mondja szerző, hogy : »már maga Verbőczy ugyanazon tisztult felfogást fejezi ki (t. i. a szokásjogról), melyre másutt a jogtudomány csak a legújabb időben emelkedett* (64.1.). Képzelhetni, mennyire fogja megelőzni a jövő jogtudományát most codificáló Hoffmannunk. Meglesz tehát mielőbb az önálló nemzeti codex, mely »szabályozza és szentesíti a magánérdekeket egyenlően s függetlenül a bírói önkény, részrehajlás, rokon-, illetőleg ellenszenv vagy elfogultságtól*. (21. 1.) Ez a mérvadó szempont! Alkalmasint ezen birói érzelmek mentendők a döntvények forrásából, melyet már Verbőczy használt, szerző pedig a jövőre hagyott. így megy ez cum gratia in infinitum. Türelmünk mankón U 6i. bukik. Ily »széles látkör« határát nem éri el. Bemutatván szerzőt mint írót, törvényhozási bölcset és j0g. történészt, áttérünk dogmatikájának antinómiáira, a ^behatóbb isme. retek« elsajátítására. Te pedig takard el arezodat, hazám tudományának Apollója, ki buján tenyészni engeded Marsyas átkos faját Dr. DeU'Adami Rezsi;. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Pest-Pilis. Solt-Kis-Kunmegye árvaszékének B. P. váczi ügyvéd elleni feljelentése tárgyában következő határozatot hozott: B. P. váczi ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetik. Indokok: A feljelentéshez csatolt nyugta, valamint panaszlott saját beismerése szerint panaszlott még 1876. évi ápril 18-án 263 irt 31 krt s ennek 1866. évi deczember 3-tól járó 6% kamatait vette fel Bátyi Jánostól azon határozott utasítással, hogy ezen összeggel Pauer Mária és Anna peres ügyét, kiknek javára Bátyi János jogérvényesen el volt marasztalva, egyenlítse ki, és a mennyiben Bátyi már egyszer fizetett, azt perrel követelje vissza a Pauer örökösöktől. Ezen utasítás elle'.ére panaszlott az ügyet ki nem egyenlítette, hanem a költségek tetemes szaporításával, mindenfele kifogásokkal és perorvosla'okkal élt, hogy az ellenfeleket egyezségre kényszerítse. Ezen eljárást panaszlott saját felének 1878. évi okióber 16-ftn bekövetkezett halála után is, és az árvaszék határozott utasítása ellenére folytatta, sőt az árvaszéknek zárhatáridót tűző végzése ellen, a királyi táblára felterjesztetni kért semmiségi panaszt adott be, és így egy már nem létező fél nevében nyilván alaptalan beadványnyal élt, és ezen huzavonás által oda vitte a dolgot, hogy Bátyi János kiskorú gyermekei ellen, kiket képviselni hivatva nem volt, mert az árvaszék épen ezen kiskorúak érdekében és képviseletében követelte a felvett pénz kiszolgáltatását, — árverés tüzetett ki, sőt meg is tartatott, és ez által azoknak ujabbi költség okoztatott. Azon védekezése panaszlottnak, hogy a felmerült költségek daczára sem jár Bátyi János illetve annak örökösei ellenfeleinek 263 ü 31 kr., figyelembe nem vétethetik, mert panaszlott az elöljáróság felszólítására a kiskorúak atyjától felvett pénzt kiszolgáltatni vagy legalább letétbe helyezni tartozott. A fentebbi tényállás az 1874: XXXIV. t.-cz. 68-ik §. a. és 69-ik §. a. pontja aláeső fegyelmi vétségek megállapítására szolgálván, a fegyelmi eljárás, és pedig minthogy a tényállás panaszlott saját beismerése és a feljelentéshez csatolt okmányok által bebizonyítható, a vizsgálat mellőzésével elrendelendő volt. Panaszlott ügyvédnek felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék fegyelmi bírósága 1880. évi február 20-án 62. szám alatt következő határozatot hozott: Minthogy az elől említett megyei árvaszék feljelentéséhez képest a fegyelmi vétség jelenségei fenforogni látszanak, ezek pedig panaszlott ügyvéd nyilatkozata által etnem oszlattattak, apanasz.beli tényálladék teljes kiderítésére a vizsgálatnak elrendelése indokoltnak mutatkozván: a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata, oly értelemben, hogy a fegyelmi eljárás és vizsgálat elrendeltnek tekintetik, helybenbagyatik. — A budapesti ügyvédi kamara választmánya mint fegyelmi biróság K. K.-nak Dr. G. T. budapesti ügyvéd elleni panasza tárgyában következőleg határozott: Dr. G. T. elleni fegyelmi eljárásnak hely nem adatik. Indokok: A mi a. pénzvisszatartást illeti, az azért nem volt ez esetben fegyelmi vétségnek vehető, meit e tekintetben panaszost kérelmével a legfőbb ítélőszék is elutasította. A mi az iratok ki nem adását illeti, azok miatt azért nem vonatkatik panaszlott ügyvéd fegyelmi uton feleletre, mivel panaszos nem is állitja, hogy panaszlott ügyvédet a téritvények visszaadásának megajánlása mellett hivta volna fel az iratok kiadására és ez törvényes ok nélkül megtagadtatott volna, a másolatvétel czéljából való ideiglenes elodázás jogtalan megtagadásnak pedig különben sem vétethetik. A mi a mellékesen panaszolt némely mulasztásokat illeti, azok legfelebb arra jogosíthatnák panaszost, hogy a mulasztó ügyvédet az 1874- XXXIV. t.-cz. 71. §-ához képest igazolandó kárának megtérítése iránt a törvény rendes utján feleletre vonja, de nem képezhet azon körülmény, ha az ügyvéd elmulasztotta megemlíteni a végrehajtási kérvényben, hogy a követelés már be van kebelezve, s e miatt 21 ftnyi illetéktelen ujabbi bekebelezési díj követeltetik, vagy hogy a foglalásnál elnézésből némely ingókat az öszszeirásból kihagyott, vagy hogy egyik telekkönyvi jószágtest elhagyása miatt a becslést erre külön kellett foganatosítani, olyan nevezetes hanyagságot, melynél fogva az 1874: XXXIV. t.-cz. 69-ik §. c. pontja alkalmazhatóvá válnék. Panaszos K. K.-nak felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósága 1880. január 9-én 537. szám alatt következő határozatot hozott: Mindannyiszor, a midőn magánosok panaszára vagy valamely biróság megkeresésére ügyvéd ellen fegyelmi eljárás el- vagy el nem rendelése forog kérdésben, az 1874: XXXIV. t.-cz. 79-i k 8-á nak rendele-