Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 12. szám - A magyar magánjog mai érvényéhen. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál. Első kötet. A magyar magánjog általános része. 2. [r.]

- 96 — ségében is áll, ott, a hol a csödnyitás folytán a közadós gazdasági cxistcntiája megsemmisültiiek nem tekinthető, meggátolni azt, hogy ezen existentiaa csödnyitás következtében megsemmisíttessék a nélkül, hogy ezt a hitelezők lehető legelőnyösebb kielégítése megkívánná; másrészről azon elv, hogy ha azok, a kik között kétségtelen érdekközösség létezik, a közös érdekre nézve meg nem rgiezhetnek, a többség akaratának a kisebbség ellenzése daczára is érvényt lehet és kell szerezni akkor, ha a többség akaratának meghiúsulása félre nem ismerhető csorbát ejttne a kisebbség érdekein, vagyis ha a kisebbség akaratának érvényesülése nemcsak a többségnek, hanem magának a kisebbségnek is evidens hátrányára lenne. A kereskedők vagyona a legtöbb esetben oly természetű, hogy az tulajdonképeni értékkel csak akkor bir, ha egyrészről annak realizálása a rendszerinti üzleti kezelés mellett történik, ha továbbá másrészről ez értékesítés a/on gyorsasággal e>zközöltetik, melyet a kereskedelmi vagyon sajátszerű természet* szükségképen magával hoz. Bármint rendeztessék is be a csődeljárás, annak sem elméletileg, sem gyakorlatilag oly módja nem képzelhető, mely mellett a kereskedelmi vagyonnak a most érintett kettős irányban leendő értéknsitése lehetővé válnék. Ezt tartva szem előtt, miután a hitelezők érdekének a vagyonértékesítés azon módja felel és felelhet meg leginkább, mely mellett követeléseiknek lehető legnagyobb töredékéhez juthatnak; miután továbbá a kereskedőkre nézve a lehető előnyös kie égités mellett, az is kétségtelen fontossággal bir, hogy a csödnyitás folytán lekötött követeléseik lelett minél hamarább rendelkezhessenek; miután végre a hitelezők a csődnyitás folytán keletkezhető veszteségeikért emberi számítás szerint csak akkor nyerhetnek az adóstól kárpótlást, ha vele a megszakadt üzleti <Vszrkottetést újból felvehetik: — a törvényhozásnak nemcsak jogában, kanéin kötelességében is áll megengedni azt, hogy a hitelezők, ha kell, egyesek ellenzése daczára is, a csöd befejezésének azon módját választhassák, mely a lehetőség határain belől kizárva azt, hogy a közös érdek ürügye alatt és a valódi hitelezők kijátszásával akár a közadós, akár egyesek roszhiszemüségének tér engedtessék, lehetővé teszi, hogy a valódi hitelezők érdekei az érintett hármas irányban kielégíttessenek. Ezt kívánja lehetővé tenni a kényszer-egyezség, melynek a javaslatban s/abályozott feltételei és módozatai különbözőleg ítélhetők meg ugyan, de melyekben az elfogu'atlan bírálatnak fel kell ismerni azt, hogy a javaslat a kérdéses intézmény szabályozásánál egyenlő tekintettel volt azon érdekekre, melyeknek akár közjogi, akár magánjogi jelentőségével számolnia kellett. A tisztelt bizottság bölcsesége fogja elhatározni azt, hogy a javaslatnak sikerült-e minden számbaveendő szempontot kellően méltatni, s hogy mennyiben és mily irányban kellend a javaslatnak a szóban levő fontos intézményre vonatkozó intézkedéseit módosítani, kiegészíteni vagy elejteni. Egy dolog minden kétségen felül áll, és ez az, hogy ma a kényszer-egyezség ellen még azon alakban se mutatkozik aversio, a melyben azt a javaslat rendezi; mert a kereskedővilág ma a kényszer-egyezséget a csődeljárás oly nélkülözbetlen alkatrészének tekinti, mely nélkül a csődtörvény megalkotásában megnyugvást találni képes nem lenne. A javaslat félreismerné a kényszeregyezségnek ugy jelentőségét mint teimészetét, ha feladatának nem tekintené garantiákat teremteni nemcsak arra nézve, hogy az esetleg létrejött kényszer-egyezség necsak hamisitlan kifolyása legyen a valóságos többség akaratának, hanem arra nézve is, hogy az egyezség e neme a hitelezőknek lehetővé tegye azt, hogy érdekeik megóvásáról saját belátásuk szerint gondoskodhassanak. Az első irányban garantiát képezhetnek nemcsak az egyezség kezdeményezésének és érvényes megkötésének a javaslatban kijelölt feltételei; hanem azon döntő befolyás is, melyet a javaslat a csődbiróságnak a kényszeregyezség tekintetében biztosit; az utóbbi irányban pedig kétségtelen garantiának tekinthető nemcsak az, hogy a hitelezők az egyezség pontos teljesítésének feltételeit maguk állapithatják meg, hanem az is, hogy a töi tént leengedések ipso jure hatályukat vesztik, ha a közadós egyezségileg elvállalt kötelezettségeinek pontosan meg nem felel. Ha ezek mellett még felemlíteni azt, hogy a közadósnak az egyezség létrehoza'alára irányuló és később felfedezett maliversatiója minden egyes hitelezőnek jogot ád arra. hogy az általa tett leengedés hatálytalanná nyilvánítását ex post követelhesse, — azt hiszem, hogy sikerült kimutatnom, mikép a javaslat kellően gondoskodik arról, hogy a kényszer-egyezség necsak mód legyen a közadósnak arra, hogy a csőd alól felszabadulhasson; hanem egyúttal megfeleljen azon várakozásoknak, melyeknek lehető teljesülése a kérdéses intézmény meghonosítását egyedül igazolhatja. A mi végre a javaslatnak a szövetkezetek csődjeire vonatkozó intézkedéseit illeti, azoknak gyakorlati jelentőségét ép oly kevéssé szükséges hangsulj óznom, mint azt, hogy a kérdéses intézkedések egy eminens, de egyszersmind természetes hiányát pótolják a kereskedelmi törvénynek. Ha ez intézkedéseket, ellentétben eddigi eljárásommal, elvi jelentőségükre visszavezetni meg nem kisértem, ennek oka azon körülményben keresendő, kogy a szóban levő intézkedések elvi jelentőségének feltüntetése egyenlő lenne azok teljes reproducálásával, a mi kitűzött czélomboz képest feladatomat nem képezheti. Egyet mindamellett ki kell emelnem, és ez az, hogy a javaslat kérdéses intézkedései elvileg és a dolog természetének megfelelőleg a korlátolt felelősségű szövetkezetekre csak annyiban lesznek alkalmazhatók, a mennyiben az ily szövetkezetek az üzletrészek teljes befizetése előtt kerülnek csőd alá, vagy a mennyiben azok tagjai a társaság kötelezettségeiért nem egyszeres, hanem töbszörös üzletrészeik erejéig vállaltak felelősséget. Tisztelt bizottság ! Midőn kelletinél hoszabbra nyúlt előadásomat befejezem, kötelességemnek tartom egész őszinteséggel kijelenteni, bo^y azért, mert a javaslat hiányairól n^m szólottam, azt nemc=ak tökéletesnek nem tartom, hanem a mint egyrésziől magamnak j8 szerencsém lesz több módosítást javasolni, ugy másrészről csak köszönettel fogok tartozni a tisztelt bizottság tagjainak, ha bölcseségükkel kiegészitembk azt, a mi tán nem teljesen elfogulatlan figyelmemet kikerülte. Dr. Apáthy István. Jogirodalom. A magyar magánjog mai érvényéhen. Az elmélet és gyakorlat igényeire | való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál, egyetemi tanár. Eggenberger kiadása. Budapest 1880. Első kötet. A magyar magánjog általános része. 208 l. /II.*) re as plenty as blackberries, I would give no mari a reason .... Shakespeare: K ng Henry IV. I. 2, 4. A kiadói programmnak nagyobb nikomachi ethikájáról áttérünk szerző müvének kisebb stagirita metaphysikájára, melynek minden töredéke magán viseli a logika békóiból kiröpült lángész lenyomatát. Lehet ezt megbeszélni azon tudományos szempontból, melyet 2500 év előtt belevitatni lehetett volna, vagy uj szellemi kosmos alkotását előre hirdető azon fogalomür szempontjából, mely benne mint Laplace tüzes ködgömbében forog és szédit. Lehet benne megkülönböztetni a »szélesebb látkörre< és a »bebatóbb ismeretre*, az elérhetlen távol és mély szellemi titkokra valló részeket, de a maga nemében bevégzett tökélyü mestermüvet bármily sokoldalú contemplatio által kimeríteni nem lehet. Lehet azt tárgyalni mint elrettentő büntettet, javithatlan vétséget vagy öntudatlan kihágást azon fogalomhoz képest, melyet a beszámításról in concreto táplálunk, melyet szerintünk teljesen kizár mindaz, és túlvilági lélektan magyarázatára szorul — Hegel »szellemi tüneménytana* sem elég arra, — mit szerző a codifieatioiól oly meghatóan és magasztosán mond »a magyar magánjog vázlatos ismertetésének* czime alatt. (5. §. 6.—12. Ik.) Dús kedélyének tropikus hevével karolja fel itt szeretett mesterének, Hoffmann Pálnak ügyét és dicsőíti a magyar codifikatió e keresztelő szent Jánosának megváltó müvét, a magyar polgári törvénykönyv általános részének tervezetét. Hoffmann Pal a codificatio első apostola és vértanuja, ki a legnagyobbat megtette tudományos bitvallásáért, örökké nevetségessé tette magát az értelmetlen jelenkor előtt. Ezen mysterium ellenállhatlan vonzerőt gyakorol szerző hasonszenvü lelkére. Azt mondja, hogy a kir. ítélőtábla és legfőbb Ítélőszék a tervezetet ^ismeretlen okoknál fogva elfogadhatónak nem találták, daczára annak, hogy a tudományos i t é s z e t (t. i. szerző) elismerte és magasztalólag dicsérte a munkálatban az önálló gondolkodást, a kétségbevonhatlan elmeélt és szabatosságot.« (11., 12. lk.) Mily világfájdalmas kifakadás töri meg e constructiót, mely középen emeli ki a »Dacz« ...ot! És nem-e rendkívüli tehetség kiváltsága szerzőnél az, hogy ö Windscheid pandektáinak codifikálásában önálló elmeélt és annak világhírű szövegvesztőjében szabatosságot lát? Az ujabb logika, philologia és psychologia nagy problémája, a fogalom és szó azonossága, vandali diadalt aratott Hoffmann tervezetében. És szerző, mint Winkelmann a farnesei Ercole torsója előtt, mint a bayreuthi orthodox zarándoklók Wagner evangelioma előtt, uj jogi aesthetikát hiidet e torztervezettel szemben De látkörének egész mérhetlen szélessége, mely a codificatori Popokatepetl-eket is hortobágyi lapálynak tünteti fel, csak akkor nyilatkoztatja ki magát, midőn szerző a megtestesitö mester művétől a megtestesített nemzet feladatához s annak világtörténeti hivatásához emelkedik fel és lelkesült eszmeviharával elsöpör, eltép, elfúj minden akadályt zivataros útjában. E század eleje óta az aesthetikusok, nyelvészek, történészek, végre jogászok eredendő bűnévé vált nálunk is, a nem értett vagy hamisan értett nemzeti irány táltos jelszavának bálványozása. Vagy regényes, de üres ömlengés szép redőjü fátyola, vagy önző Caesar*) L. »M. Themis. 10. sz. Bírálatunk ez első részében szerző — mint ezt testőrlapjában (.Curiai Értesítő., melléknéven .Magyar Jogász.) panaszlá - és utána egy másik tudományos vízvezeték (.Jogtudományi Közlöny.) .finomabb érzésű, szerkesztője csak a - nyelvezet gáncsát akarják látni, illetve olvasóikkal elhitetni, hogy az eszmék minden ferdesége és a tudás minden megvetése csak - nye vkiba A szellemi némaság ez uj elemzése a psychiatríába való. Polemisalni ez urakkal méltatlanság volna. Csak a portáshangu .Curiai Értesítő.nek ajánlhatna maga szerző a képleteinek gondosabb választását, nehogy ismét .Tedeíne^veíe: akk°r' ^ ^ bir41at4í -odaírni rongy