Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 2. szám - Az aláirás kitörlésével megszünik-e az elfogadó kötelezettsége

10 tulajdonosának vagy jogutódának jegyzők ö n y b e veendő nyilatkoz a t a i. Ha mindezen források nem vezetnének eredményre, csak ezen esetre volna az u j h e 1 y H Z i n e 1 é s i eljárás elrendelendő. A szabályrendeletnek a források felhasznál ására, a t e 1 e k j e gy z ők ö n y v i tervezet készítésére, annak közzétételére, az összeállításra vonatkozó kifogások emeltetésére, ezek tárgyalására, a bíróilag elfogadott telekjegyzőkönyvi tervezet hitelesítésére nézve kimeritő intézkedéseket kell tartalmaznia. Ki kellene mondani az alkotandó szabályrendeletben, hogy az újonnan elkészült telekjegyzőkönyv A. lapjár* az ok, mely miatt a t e 1 e k j e gy z ők ö n y v ujolag szerkesztetett, s a mód, mely szerint készült, reávezettessék, sőt a hitelesítési végzés egy példánya a telekjegyzőkönyvhöz füzessék, mert igy mindenkinek alkalma van meggyőződni arról, hogy a tdekjegyzőkönyv pótlási eljárás utján készittetett. Ki kellene mondani, hogy a pótlási eljárás azon esetre, ha az elveszettnek vélt telekjegyzőkönyv az eljárás folyamata alatt előkerül, azonnal megszüntettessék; azon esetre azonban, ha az elveszettnek tartott telekjegyzőkcnyv az uj telekjegyzőkönyv hitelesítése után kerül elő, további bevezetések csak az újonnan szerkesztett telekjegyzőkönyvbe eszközölhetők s a régi telekjegyzó'könyv az újhoz fűzendő. E pontnál kiemelendőnek tartom azon körülményt, ha a régi és az újonnan szerkesztett telekjegyzőkönyv között eltérés mutatkozik, pl. valamely zálogjog a régi telekjegyzőkönyvbe bekebeleztetett, s az újonnan szerkesztett telekjegyzőkönyv — bár a pótlási eljárás szabályszerűen keresztülvitetett, — azon zálogjogot nem tartalmazza. Mi történjék ily esetben ? A megoldásra két mód van: vagy kimondatnék, hogy a régibb telekjegyzőkönyvben szerzett jogok érvényüket megtartják, vagy pedig azon elv fejeztetnék ki, hogy a jövőre a dologi jogok megbirálásánál egyedül az uj telekjegyzőkönyvek lesznek irányadók. A telekkönyvi publicitásnak, a telekkönyv közhitelességének az utóbbi elv volna megfelelőbb, mert ha a régi telekjegyzőkönyvben szerzett jogok érvényben hagyatnak : ugy az újonnan szerkesztett telekjegyzőkönyv felé senki sem fordul bizalommal, miután nem tudhatja, nem fog-e valaki egy a régi telekjegyzőkönyvbe bekebelezett joggal fellépni, s nem lesz-e azon jog érvényesítésével az egész uj telekkönyvi állapot felforgatva ? De másrészt nem tagadható, hogy ily szabályozás mellett a régi telekkönyvbe bekebelezett jog a tulajdonostól nem függő okok miatt vesztheti el hatályát. Nem volna tán czélszerütlen e két ellentétes érdek kiegyenlitéseül bizonyos elévülési határidőhöz kötni a régi telekjegyzőkönyvben foglalt jog érvényesithetését. Az uj helyszinelési eljárásra nézve azon intézkedést kellene az alkotandó szabályrendeletbe felvenni, hogy az előző helyszínelés és felvétel által meghaladott tulajdonjogi s régi adóssági kérdések többé nem tárgyalhatók; a tárgyalás csak az előző helyszínelés és hirdetményi eljárás után keletkezett telekkönyvi állapotra terjedhet ki. Körülbelül ezek lennének azon főelvek, melyek alapján az elvesztett telekjegyzőkönyvek pótlása tekintetében követendő eljárást szabályozandónak tartjuk. Csak általánosságban érintettük meg azokat, — s nagy megnyugvásunkra szolgálna, ha szerény szavunk viszhangra találna s avatottabb férfiak is hozzászólnának az általunk fölvetett, kétségkívül nagy horderővel biró kérdéshez. Dr. Wlasslcs Gyula. Az aláírás kitörlésével megszünik-e az elfogadó kötelezettsége? (Dr R E) A magyar váltótörvény nem tartalmazza azon általános szabályt, hogy a váltói nyilatkozatok kitörlése vagy megsemmisülése minden váltói kötelezettség elenyészését eredményezne ; csupán a forgatmányokra vonatkozólag intézkedik (36. §. 2-ik bekezdés) akként, hogy >a kitörölt forgatmányok a brtokosi minőség megbirálásánál mint nem létezők tekintetnek.« E szabály csak a forgatmányokról szól; csak a birtokosi minőség megbirálásánál veendő zsinórmértékül. Midőn a váltóbirtokos legitimatiója jő kérdésbe, — midőn az lesz eldöntendő : a hátiratok összefüggő s egész ő hozzá lenyúló lánczolata igazol-e valakit váltóbirtokosul: ekkor a kitörölt forgatmányok mint nem létezők tekintetnek. E törvényszakasz azonban megoldatlanul hagyja ama kérdést: a forgatmány kitörlésével megszünik-e a forgató kötelezettsége is ? Váltótörvényünk egy másik helyén talál e kérdés eldöntést; a vt. 55-ik §-ában foglaltatik azon rendelkezés, hogy a forgató váltói kötelezettsége alól megszabadul, ha hátiratát kitörli. Szabály tehát, melyet ugy a magyar, mint a német váltótörvény statuál, hogy a forgatmány kitörlésével s a váltó kiadásával megszűnik a forgató minden kötelezettsége; a követői közül valamelyiket kielégített forgató teljesen megszabadul kötelezettsége alól, ha forgatmányát kitörli s a váltót átveszi. A kitörölt, a megsemmisített forgatmánynyai elenyészik a forgató kötelezettsége, s ezen szabály egyik következményéül tekintendő, hogy az elveszett s megsemmisített váltók alapján som lehet a forgató ellen igényt tám^sztaui (78. §.) ; bár kellően történt óvás és értesítés után veszett el s semmisittetett meg a váltó: a forgatók ellen igény nem támasztható, ők minden kötelezettség alól megszabadultak, mert a scriptura, a forgatmány, nem létezik. A forgatóétól eltérő az elfogadó helyzete. A váltótörvény csak a forgatmányokra nézve mondja, hogy azok kitörlésével megszűnik a kötelezettség is; az elfogadó kitörölt aláírásáról azonban igy nem intézkedik. Sőt a vt: 39. §-ban kimondja, hogy az elfogadó, ki minden kötelezettség alól menekülni akar, csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett fizessen. Mig tehát a forgatóra nézve az statuáltatott (54. és 55. §§.), hogy a forgató aláírásának kitörlése s a váltó kiadása kötelezettségét is megszünteti, a vt. idéztem 39-ik §-a az elfogadót csak akkor menti fel kötelezettsége alól, ha neki a nyugtatványnyal ellátott váltó kiadatott. Következtetnünk kell ebből, hogy az elfogadó váltói kötelezettségét az aláirás kitörlése nem szünteti meg; hanem hogy e hatást csak a nyugtatványozott váltó kiadása szüli. Ha a váltótörvény az elfogadó aláírásának kitörlésével ugyanazon jogi hatást akarta volna összekapcsolni, melyet a forgatmányokra vonatkozólag megállapított, ezt az elfogadóra nézve is oly határozottan emelte volna ki, mint a forgatóknál; teljesen érthetetlen volna ez esetben a vt : 39. §-ában az elfogadónak adott azon jog, hogy a váltó kiadásán kivül még egy a váitóra vezetett nyugtatványt is követelhet. Az 54. és 55. §§. és a 39. §. közt fenforgó különbséget csak ugy magyarázhatjuk meg, ha kimutatjuk, hogy ezen eltérő intézkedések különböző tényálladéknak tulajdonitanak jogmegszüntető hatást, A forgatmány kitörlése megszünteti a forgató kötelezettségét, igy a vt. 55-ik §-a: az elfogadó kötelezettségének megszüntetéséhez nem elég ez elfogadó aláirásának kitörlése, — ide még egy formális acceptilatio, a váltóra vezetett nyugtatvány szükséges, — ez következik a vt: 39-ik g-ának rendelkezéséből. Különböző tényálladék szünteti meg tehát a váltói kötelezettséget, — s a vt, ezen intézkedése teljesen okadatolt. A forgatmány gyakran csak előkészítő cselekmény marad, sokszor még a váltó továbbadása előtt meg kell semmisíteni e forgatmányt; a törvénynek gondoskodni kellett tehát módról, hogy ezen előkészítő scripturát oly hatással lehessen eltávolítani, mintha soha sem vezettetett volna a váltóra. A. pl. üres hátirat mellett lett váltóbirtokos; továbbadni óhajtván a váltót, B., a forgatmányos, csak A-nak jótállása, forgatmánya mellett akarja a váltót átvenni, A. rávezeti tehát a váltóra forgatmányát, időközben C. késznek nyilatkozik A-nak jótállása nélkül a váltót átvenni, A. az előbbi üres forgatmánynyal adhatja tovább a valtot. El kell tehát távolítani forgatmányát. Az eltávolítás egyedüli módja a kitörlés. Hogy A. ment legyen ama veszélytől, hogy őt kitörolt forgatmánya alapján valaki megtámadhassa, törvényes intézkedésre volt szükség; a törvény statuálta tehát, hogy a kitörölt for gatmány nem létezőnek tekintetik (55. §.). Meghozatván pedig e szab vány. kozönbössélesz, mikor töröltetik ki a forgatmány; minthogy tehát minden kitörölt forgatmány nem létezőnek tekintendő : kitörölt for