Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 11. szám - A kényszeregyezség

— 88 — az irkafirka kevesebb lesz ugyan, bár nem sokkal, mint ma, de jön- | nek majd uj végzendő feladatként a tárgyalások a megtámadott követelések, az eredetiek felmutatása iránt. Hamarjában alig tudjuk, bogy Dr. Králik téves állításainak ezen tömkelegében melyikével kezdjük. Önkénytelenül felébred bennünk a kétely, ba vajon látta-e maga előtt egyátalában czikkező ur az annyira rágalmazott javaslatot. Mert ba látta volna, ugy tudná, bogy nem a kiküldött csődbiztos a felszámolási határnapon, hanem a javaslat 132. §-a szerint a tömeggoudnok tartozik a bejelentett követelésekről táblás kimutatást készíteni, még pedig a bejelentési idő eltelte után ugyan, de a felszámolási határnap előtt; a német csődtörvény ettől nem annyira a »mikor« tekintetében, hanem abban tér el, bogy ott a kimutatás készítése a Gerichtsscbreiberdolga; a kötelességét nem tudó tömeggondnokról e részben is a 106. §. gondoskodik. A csődbiztosnak a táblás kimutatás körüli teendője, a megvizsgálás, esetleg a kijavítás, a felszámoláskor pedig, bogy abba a 135. §. meghagyása szerint a tárgyalás eredményét bevezetteti. Hogy a felszámolási tárgyalásról a javaslat jegyzökönyvet is kiván, azt alapos kifogás alá venni aligha lehet, szolgálván az arra, hogy annak alapján az egyes hitelezők részére, a felszámolási tárgyaláson megállapított, ennek következtében a csőd befejezése után a közadós ellenében végrehajtható egyezség erejével biiú követelésöket illetőleg, hiteles okmány adathassék ki; hogy azonban esetleges 30 ivnyi terjedelemről és napokig, hetekig tartó felvételről szólni sem lehet, meggyőz a jegyzőkönyv jelen'öségének helyes felfogása és a 135. §., mely szerint a jegyzőkönyvben a tárgyalás végeredménye, ez is csak röviden vezetendő be. Szóval sem támogatja a javaslat azon állítást, mintha a jegyzőkönyv és a tabella beterjesztendő lenne a törvényszékhez, referensi elintézés és jóváhagyás végett. A törvényszéknek a nem peres eljárásrólszóló jegyzőkönyvhez a javaslat szerint semmi köze, a felszámolás kellő gyorsasága e szerint a referensen meg nem akadhat, a 147. §. szerint a csődbiztos csak az esetleg átvett periratokat tartozván a csődbíróságnak bemutatni. Epenséggel alaptalan pedig azon állítás, mintha a nem peres felszámolási tárgyaláshoz jönnének uj végzendő feladatként a tárgyalások a megtámadott követelések, az eredetiek felmutatása iránt. A felszámolási tárgyalás keretében eredetiek fel mutatása iránti vitatkozás helyt nem foglalhat. Nem kevésbbé foglalhatnak helyt formaszerü tárgyalások és hosszadalmas szóváltások a megtámadott követelések iránt. Hisz maga czikkező ur csak néhány sorral alantabb panaszként hozza fel, hogy a javaslat 134. §-ának azon intézkedése, mely szerint a csődbiztosnak a felszámolási tárgyaláson kötelessége oda hatni, miszerint az érdekeltek közt egyetértést létesítsen, nem egyéb, mint csonka és léleknélküli receptio, mert rendelkező hatalommal nem ruháztatik fel a csődbiztos, tisztába semmit nem hozhat, nem rendelheti el a bejelentő könyveinek felmutatását, nem hallgathat ki tanukat, szakértőket, mindezt még akkor sem, ha a felek maguk compromittálnának benne. Mellesleg legyen mondva, részünkről a javaslat e részbeni álláspontjában nem hogy nem találunk semmi »bántút«, sőt ellenkezőleg csak helyeselhetjük azt, hogy a javaslat az egész felszámolási tárgyalást az érdekeltek pusztán magánügyének tekintvén, minden perrendszerü eljárás megállapítását mellőzi, minden formaszerü, úgyszólván inquisitorius egyeztetési tárgyalásokat kizár. Szép dolog lenne ugyan a felszámolási tárgyalás megfelelő berendezése által a pereknek lehetőleg elejét venni, szép dolog volna a közjegyző csödbiztost egyeztetési teendői körül »ékesszólásán* felül hatályosabb fegyverekkel is felruházni, de mert a megtámadott követelések iránti határozathozatal jogával még czikkező ur sem akarhatja felruházni, a felszámolási tárgyalásnak természetes súlypontját mindig csak az érdekeltek közti egyezség létrehozása képezhetvén, a formaszerü tárgyalásoknak, a bejelentő könyvei felmutatásának, tanuk, szakértők kihallgatásának, szóval a csődbiztos mindent tisztábahozhatási hatalmának, a nyomozások és hivatalbóli igazság-felderitéseknek árát a felszámolási tárgyalás alapjellege, egyszerűsége, gyorsasága, ezzel pedig csak a hitelezők jól felfogott érdeke fizetné meg. Nunc venio ad fortissimum. »Arra meg épen nem lesz, — úgymond Dr. Králik — nem lehet eset, hogy közönséges terjedelmű csőd 5—6 hónap alatt, a mire pedig a javaslat 161. §-a is utalni látszik, be legyen fejezve. Lehetetlenné teszik ezta feltételes követelések. Minden kereskedelmi csődben a bejelentett követelések egy negyede, sokszor egy harmada girokból áll Tekintve, hogy ezen követelések a főadós elleni lejárattól számítandó három havi elévülési időn belül nem hozhatók tisztába, a felszámolásnak a dolog t ermészeténél fogva a követelések i|(_i|3.n nézve jóval hosszabb időre kell nyúlni, m4int a minőt a j a v a s 1 a t n e k i kiszab.* Ha Dr. Králik igyekezett volna tudomásul venni a javaslat 197. §-ának intézkedését, bizonyára óvakodott volna ezen könnyű lélekkel oda dobott, minden alapot nélkülöző támadástól. A hivatkozott szakasz szerint ugvanis azon körülmény, hogy a feltételhez kötött követelések fedezésére a javaslat 190. §-a szerint a feltétel bekövetkeztéig birói letétbe helyezett összegek a tömegre még vissza nem szállottak, a végfelosztás s következve a csőd formaszerü megszüntetésének elhalasztására indokul nem szolgálhat. A kifejtettek és megérintettek nyomán joggal állitható, hogy a felszámolási tárgyalás természetében s az arra vonatkozó eljárási szabályokban semmi sincs, ami csak némileg is támogatná Dr. Králik azon conclusióját, hogy mivel a javaslat a kényszeregyezségi eljárás megindithatásának időpontjául az átalános felszámolási határnapot tűzi ki, elesnék a kényszeregyezség mellett felhozatni szokott érvek elseje, hogy ugyanis annak segélyével gyorsabban lehet a csődöt befejezni, mint a rendszerinti eljárás utján. Tételesen igyekeztünk kimutatni, hogy a kényszeregyezség az ahhoz megkívánt felszámolás daczára nem fog, nem foghat 3/4 — 1 évig elhúzódni. Hogy pedig az egyezségi eljárás megindítását a javaslat a felszámolási tárgyalás megtartása előtt meg nem engedi, csak helyeselhető. Találóan érvelnek a ném. bir. csőd.indokai: »Der Zeitpunkt, von welchem ab der Vorschlag und Abschluss eines Accordes zulássig erscheint, bestimmt sich durch zweierlei Rücksichten. Einerseits bedarf der Accord der gehörigen Grundlagen; durch Ermittelung und Sicherung der dem Gemeinschuldner gehörigen, Feststellung der einem Absonderungsanspruche unterworfenen, sowie Absonderung der fremden Gegenstande, durch Inventur und Bilanz muss eine Uebersicht der Concursmasse und eine Beurtheilung der Vergleichsvorschliige ermoglicht sein, und gleichermassen bedingt eine ausreichende, auf sicherer Grundlage beruhende Tneilnahme der Gliiubiger den Ablauf einer gewissen Frist seit Veröffentlichung des Concursverfahrens und eine vorherige Anmeldung und Prüfung der Concursforderungen.« Bármennyi és bármi mondatott is légyen eddigelé a kényszercgyezség ellen, tudtunkkal czikkező uron kivül azt senki sem vette még tagadásba, hogy a kényszeregyezség a képzelhető leggyorsabb megszüntetési expediens. A dolog alig szorult hosszasabb bizonyításra. Ha kényszeregyezség nincsen, a hitelezők várni kénytelenek a csődvagyon teljes értékesítéséig, a megengedett részleges felosztások csak némileg enyhítvén helyzetükön, sőt a mennyiben követelésük valódisága vagy rangsorozata megtámadtatik — és kényszeregyezség hiányában nagy lesz a hajlandóság a hitelezőtársakban egymást kölcsönösen perre kényszeríteni, nehogy az egyik rövidebb uton jusson pénzéhez, mint a másik, — várni kénytelenek a külön per végéig. Nagyon rózsás tapasztalatai lehetnek czikkező urnák, hogy nem tud magának csődöt képzelni, a melyben ne lehetne az összes csődvagyont egy év lefolyása alatt teljesen értékesíteni és felosztani. Megengedjük, hogy vannak csődök, melyeknek gyorsan végére lehet járni, a nélkül azonban, hogy okuk lenne a hitelezőknek a procedúra simaságán, könnyüségén örülni, csődök, melyek megnyittatnak, bogy csakhamar vagyonhiány miatt ismét hivatalból megszüntettessenek. De nem is az ilyen szegényes bukásokra számit a kényszeregyezség intézménye, hanem főkép azon — távolról sem csak »egynehány« — complicált vagyonú kereskedelmi csődöket tartja szem előtt, melyekben a cselekvő állapot nagyobbrészt künn lévő, messzire szétágazó követelések, vagy egyéb nehezen értékesíthető vagyonrészekből állván, a csődnek különben bármily helyes berendezése mellett is évek kell, hogy múljanak, mielőtt a közönséges eljárás mellett a végfelosztásra kerülhetne a sor. Hogy ily esetekben lényeges időmegtakarítás, gyorsabb kielégítés érethetik el a kényszeregyezség, mint a rendszerinti befejezés utján, kétséget nem szenvedhet. Ehhez járul még, hogy kényszeregyezség nem létében a quota nagysága függőben maradván mindaddig, míg a perre utasított követelések sorsa is el nem döl, még a meg nem támadott követelésekkel bíró hitelezők is legalább részbeni várakozásra késztetvék. Végre ha kényszeregyezség nincsen, a közadós még nem is remén) lheti régi integritásának egyhamar leendő helyreállását, a javaslat e részbeni álláspontja szerint a csőd nem lévén előbb formailag megszüntethető, sem mint az ismert csődvagyon teljesen értékesitetett s a peressé vált követelések véglegesen elintéztettek. Dr. Barna Ignácz.