Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 11. szám - A kényszeregyezség

— 87 — meg ne ütközzék a fenebbi okoskodás tételes kiindulási pontjain és eredetiségénél fogva méltán feltűnő conclusióján. Nyilvánvaló tévedést foglal magában Dr. Králik abbeli állitása, mintha a kényszeregyezséghez szükséges összeg szerinti többség tekintetében megkívántatnék, hogy azt megállapított követelések képezzék. A javaslat 231. §-ának világos rendelkezése szerint az egyezség érvényesen elfogadottnak tekintetik, ha a személy szerinti kétharmad többségen felül, az egyezséget elfogadó hitelezők követelései a bejelentett és szavazásra jogosított összes követelések háromnegyedrészét képezik. Nem kívántatik tehát, az egyezséghez való hozzájárulhatáshoz egyéb, mint hogy a követelés bejelentett és szavazásra jogosított legyen. A szavazásra jogositottságazonban nemesik össze a megállapitottsággal. Szavazásra jogositott a követelés, ha a felszámolási tárgyalásnál meg nem támadtatott, vagya mennyiben megtámadtatott, egyezségileg vagy bíróilag szavazati joggal felruháztatott. Megállapított a követelés, ha a felszámolási tárgyalásnál meg nem támadtatott, de a mennyiben megtámadtatott csak, ha külön per utján megítéltetett. Megfoghatlan előttünk, hogy honnét olvasta ki mégis czikkező ur a liquidatió e részbeni szükségét?! Vagy tán az vezette félre, hogy a javaslat 223. §-a szerint a csődválasztmány a tömeggondnokkal egyetértőleg, az egyezségi ajánlatot visszautasíthatja, ha a jelentkező hitelezők felének követelése az ajánlat benyújtásakor még meg nem állapíttatott ? Ezzel csak jogot ad a javaslat, az előleges vizsgálat és jóváhagyás jogát, de nem mellőzhetlen feltételt szab. A mennyiben a csődválasztmány az ajánlatot a limme vissza nem veti, az egyezség érvényére nézve közömbös, hogy megállapított vagy megtámadott követelésekből alaku'.-e a szükséges többség. Nem kevésbbé nyilvánvalóan téved Dr. Králik a kényszeregyezséghez szükséges felszámolás jelentőségére, az egyezségi eljárás helytfoghatóságának időpontjára nézve. Igaz, hogy a csőd a kényszeregyezségtől eltekintve, csak a felszámolás és a vagyonfelosztás befejeztével éri végét. Az is igaz, hogy kényszeregyezség mellett feleslegessé lesz a vagyonfelosztás, de fenmaradelvégzendő teendőnek a felszámolás. Azonban távolról sem oly értelemben kell hogy megelőzze a felszámolás a kényszeregyezség megköthetését, mint a hogy Dr. Králik hiszi, vagy enyhébl en megítélve, a mint hatni akarás czéljából megengedettnek látja azt félremagyarázni. A javaslat 218. §-a a kényszeregyezségi eljárás megindításának időpontjául a felszámolási határnapot tűzi ki. Ugyanigy a porosz csr. 181., az ausztriai csr. 207. és a dán csr. 103. §-a, a Code de commerce 519., a Loi sur les faillites et banqueroutes 507., a spanyol csr. 1147.—1150. és a hollandi csr. 836. czikkei. Hogy ezen f lszámolási határnap, vagy mint a javaslat kérdéses szakasza szószerint mondja, a felszámolási tárgyalás megtartása, nem egy és ugyanaz a felszámolással átalában, kézenfekvő. A javaslat liquidationális eljárása két szakra oszlik, a peres és a nem peres felszámolásra. Míg a csőd szabályszerinti befejeztéhez a javaslat 196. §-a szerint az ismert csödvagyon értékesítése, felosztása s a peres követelések végleges elintézése kívántatik meg, vagyis míg a csőd formailag rendesen csak a végfelosztás foganatosítása, és illetve a peres liquidatió lefolytatása után szüntethető meg, addig a kényszeregyezség megkötése, vagyis a csődnek kényszeregyezség által való befejezése azonnal helytfoghat, mihelyst a nem peres liquidatió határnapja, a felszámolási tárgyalás — a német birodalmi csődrend műszavával u. n. allgemeiner Prüfungstermin, az osztrákéval u. n. allgemeine Liquidirungsfahrt — megtaitátott, mely tárgyalásnak tudvalevőleg czélja nem egyéb, mint egyfelől a szenvedő állapot tisztábahozása, másfelől a bejelentett követelések valódisága és rangsorozatának barátságos utoü, az érd-keltek közti egyezség létrehozásával leendő megállapítása, és a mennyiben ez nem sikerül, a megtámadott követeléseknek külön perre utasítása. Kétségtelen, hogy a kényszeregyezséghez megkívánt ezen teendő elvégzése, vagyis a felszámolás ily értelemben 3/+—1 évet semmi körülmények között sem vehet igénybe. A javaslat 125. §-a szerint ugyanis a bejelentési határidő a csödhirdetmény kifüggesztésétől számított három hónapnál több nem lehet. A 89. §. 5. pontja szerint ped g a felszámolási határnap a bejelentési határidő elteltétől számítandó egy hónapon belül tűzendő ki. Következve még a maximális határidők mellett sem szenvedhet az egyezségi eljárás megindítása négy hónapnál további halasztást. Dr. Králik továbbra menő számítása azon megbocsáthatlan tévedéséből ered, hogy a kényszeregyezséget csak a peres liquidatió befejezte, illetőleg a kényszeregyezséghez megkívánt összeg szerinti 3/4 többség tekintetében esetleg szükséges külön perek lefolytatása után veszi helytfoghatónak, a javaslat 218. §-ának világos és csak nehezen félremagyarázható intézkedésével homlokegyenest ellenkezve. De különben is oly dolgokat állit czikkező ur a javaslat fénypontját képező felszámolási eljárásról, a minőket még a javaslat legfelületesebb ismerőjének sem lehetne megbocsátani. Lépten nyomon összetévesztve a nem peres felszámolási tárgyalást a peres felszámolási eljárással, már első közleményében azon eredményre jutott, hogy a javaslat felszámolási eljárása complicáltabb, több vitára alkalmat adó, több közeget működtető, következőleg végeredményben aligha rövidebb leendő, mint akár hatályban levő csődtörvényünk periratozó rendszeie, a rotulus actorum medrében haladó liquidatió, melynek alapjáról pedig Dr. Králik meg van győződve, hogy 1885-ben még olyan csőd is lesz. a melyben már 45 év óta várnak valami iratot. Hogy az oly véleményt, mely szerint a p e r e n k i v ü 1 i s z ó b e 1 i f e 1 s z á m o 1 á s i t á r g y a 1 á s é s a megtámadott követelések külön-külön perre való utasításának rendszere hosszadalmasabb, impraktikusabb, mint a legegyszerűbb csőd lebonyolitását elláthatlan távolba elodázó, a hitelezők sorsát elválaszthatatlanul egymáshoz bilincselő, a kétségbe nem vont, megítélt követeléssel bíró hitelezőt, a hosszas perbeli vitatkozást szükségessé tevő követeléssel bíró hitelező jogának megá'lapittatásáig várakozni kényszerítő közös valódisági és osztályozási Ítélet rendszere, komolyan számba venni nem lehet, azt épen eddigi csődmiseriáink tanulságai erősitik leginkább. Szemére veti a javaslatnak, hogy a felszámolási határnapot nem látja el elég erélyes sanctiókkal, hogy még annyi határidőt sem tűzvén, mint a régi törvény, az első felszámolási határnap után szabad lesz halasztás dolgában a vásár. Meg van győződve, hogy a halasztások elláthatlan sora be is fog ott'szakadni, a hol valamelyes privát érdek, könnyű kitalálni kié, a halasztást meg fogja követelni. Nem lévén provisió a halasztások ellen, akárhányszor meg fog történhetni, hogy a felszámolási eljárás, azaz a felszámolási tárgyalásra rendelt határ nap — évekig fog eltartani! Hacsak pillanatnyi fáradságot vett volna magának Dr. Králik a javaslatot tanulmányozni, meggyőződhetett volna aggodalmának alaptalanságáról. A felszámolási eljárás, azaz a peres liquidatió, a perre utasított egyes követelés végleges elintézése igaz, hogy eltarthat évekig, de eltarthat ez a világ bármelyik csődeljárása szerint, arra nézve absolut határ nem lévén fixirozható, hogy a többé kevésbbé bonyolult követelésnek mennyi idő alatt kelljen liquidáltatnia, — a bölcs törvénynek nem lehetvén ezzel szemben egyéb feladata, mint a megtámadott követelést a meg nem támadott követeléstől, és a megtámadott követeléseket ismét egymástól, ugy a felszámolás, mint a kielégítés tekintetében emancipálni, sőt a mint ezt a német birodalmi csődrend teszi, a csőd formai megszüntetését, ezzel a bukott rendelkezési képességének visszanyerését is függetleníteni a peres liquidatió lebonyolításától. Azonban a nem peres felszámolási tárgyalás csak napok körül foroghat. A javaslat 138. §-a imperative meghagyja, hogy a mennyiben a felszámolási eljárás egy határnapon be nem fejezhető, a z a következő köznapon folytatandó, tartozván erről a csődbiztos a jelenlevőket azonnal értesíteni, s ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben kitüntetni. Helyesen emelik ki a javaslat indokai, hogy a felszámolási tárgyalás megtartását egyedül a tömeggondnok elmaradása gátolhatja, a z igazolatlanul elmaradt tömeggondnok ellen pedig a 106. §. tartalmaz kellő sanctiót. A csődbiztos halogatása ellen annak hivatalos állása nyújt biztosítékot. A bejelentők kényelemszeretete az eljárást nem fogja megnyújthatni, mert a javaslat 137. §-a szerint a félnek vagy képviselőjének meg nem jelenése a felszámolási tárgyalás megtartását a bejelentett követelés tekintetében nem gátolja. Az általános felszámolási határnap pedig egyes hitelezők kedvéért nem fog elhalasztathatni. Ily körülmények között nem tekinthető másnak, mint agyrémnek, azt állítani, hogy a javaslat a felszámolási tárgyalás tekintetében még annyi határidőket sem tüz5 mint a régi törvény a maga periratainak, vagy azt állítani, hogy a tömeggondnok kötelességell nes halogatásáról a javaslat megfeledkezett volna. Felrója továbbá Dr. Králik a javaslatnak, hogy a felszámolási tárgyalásra vonatkozó eljárási szabályok sem valami nagyon egyszerűek. Nevezetesen — úgymond — a kiküldött c;ődbiztosnak a tárgyalásról jegyzőkönyvet kell vezetni, ugy szintén táblás kimutatást készíteni; a jegyzőkönyv legalább is oly terjedelmes lesz, minta mai valódisági iíélet; valamire való csődben 20—30 ivre fog terjedni; lehet, hogy a fővárosban egy pár nap alatt fel lesz véve, de már hogy a vidéken is meg lenne, azt kétli; a jegyzőkönyv s tabella beterjesztendő a törvényszékhez, és nyilván fekszik, hogy ott a referensnek is időt kell hagyni, hogy vele elkészülhessen; szóval azt gondolja, hogy