Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 10. szám - A közigazgatási biráskodás kérdése 1877-1879. 1. [r.]

A közigazgatási bíráskodás kérdése 1877—j y l A közigazgatási bíráskodás kérdése nálunk csak legközelebb j hozatott napirendre. Az »egyesült elleuzék« azáltal, hogy e kérdést az elmélet rejtekéből napfényre hozta s neki politikai aktualitást kölcsönzött: el nem évülő érdemeket szerzett magának. Azóta felette jótékony mozgalom uralkodik szellemi téren e kérdést illetőleg. A szaklapok is mondhatni állandó rovatot nyitottak a közigazgatási bíráskodás kérdésének intensivehb megvitatására. Nem csalódtuuk azon föltevésünkben, hogy oly szabadságszerető országban, mint aminő Magyarország, tárt karokkal fogadtatik minden intézmény, melyben az alkotmány biztositékaitsaz egyéni szabadság feltételeit felismerik. Hogy ezen országgyűlésünk legfontosabb teendőinek egyikét a belügyi reform fogja képezni, már több oldalról lett hangoztatva. Ugy az alkotuaánykiegészités és a belügyi reform kérdésénél a közigazgatási törvényszék, mely intézmény halaszthatatlan létesítésének szükségességéről minden gondolkozó hazafi már nagyon is meggyőződött, nem kis szerepre van hivatva: aziránt nézeteltérés fen sem forog már többé. Ezen kérdés nálunk rövid idő óta oly majdnem hihetetlen gyorsaságú haladást tett s oly gyorsan foglalt nagy tért, hogy érdekesnek tartjuk mindazt feltüntetni, mi szemlélhetövé teendi a t. olvasó előtt, hogy ezen kérdés fokonkint mily módon haladt előbbre, mig végre fejlődésének azon stádiumáig eljutott, melyben jelenleg van. Mindazt ehronologikus sorrendben a történész kötelességszerű hűségével feltüntetni, mi e kérdés életbeléptethetése iránt nálunk parliamentaris, törvényhozási, társadalmi és irodalmi téren történt és történik: képezi ezen szemlénk tárgyát. A képviselőháznak 1877. évi d"czember hó 4-ik napján tartott ülésében: Schwarcz Gyula az államtörvényszék felállítását sürgette legelőször interpellátiójában. »Nálunk« — ugy mond — »nagy hévvel szeretik hangoztatni a törvények uralmát, de ennek biztosítására alig tétetik valami; példa erre, hogy nálunk a justice adminisztrativenek feltétlen tért nyitunk ; nálunk az, ki a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmekben végérvényesen dönt, maga a vádlott, vagy legalább alperes. Kérvények sürgetik e tarthatlan állapot megváltoztatását, a reform szükségét és sürgősségét beismeri mindenki. Más államokban intézkedve van ez ügyben, nálunk a miniszterek maguk birák abban az ügyben, melyben érdekelt felek. Ez nem elméleti kérdés, hanem nagyon is materiális, s szeretné tudni, foglalkozott-e már megoldásával a kormány?! Megjegyzi, hogy tisztán magánjogi természetű sérelmeket ért, nem közjogiakat. Amikről ő szól, azt négy csoportra oszthatni; egyik az illetőségi összeütközések, — melyek még kevésbbé fontosak, de vannak fontosabbak, melyekre czélzott Tisza is akkor, midőn még ellenzéki vezér korában e kérdést szőnyegre hozni szükségesnek látta. FoDtos kérdés, hogy az állampolgárok politikai jogainak védelmét ugy hagyjuk-e minden jogalap nélkül a törvények ótalmától elvonva, vagy pedig más államok példájára magánjogi törvényszéket bízzunk meg esetről esetre itélni. Mondhatnák, hogy most talán nincs ideje e baj orvoslásának, de a parlamentnek egyik főfeladata, hogy az alkotmány kiépíttessék.« Interpellátiója igy hangzik: »Minö álláspontot foglal el a kormány szemben az alkotmányos jogállam azon követelményével, mely szerint ugy az egyes államhatalmi legfőbb közegek, mint a kormány és a törvényhatóságok közt felmerülő közjogi természetű sérelmes ügyek elintézése, nemkülönben az illetékességi összeütközések elintézése — az államtisztviselők szolgálatügyrendi állása — az állampolgárok politikai (egyéni) jogai, s a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmek jogorvoslása a törvények uralma alá helyezendők ?<: »FoglaHozik-e a kormány azon eszmével, hogy a fentérintett közjogi természetű sérélmes ügyek jogorvosolhatásának czéljából államtörvényszék állittassék fel; a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmek jogorvosolhatásának czéljából pedig a divó justice adminisztrative beszüntet tessék és oly eljárás hozassék be, mely független birói közegre ruházza ezen magánjogi sérelmek jogorvoslását?* »Eog-e a kormány egy államtörvényszék fölállításáról vagy — a mennyiben a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmek jogorvoslását a kormány a tisztán közjogi természetű sérelmes ügyek elintézésére hivatandott államtörvényszékre ruháztatni nem óhajtaná — egy (leg-, főbb) közigazgatási törvényszék felállításáról a képviselőház elébe törvényjavaslatot terjeszteni ? Es mikor ?« A képviselőháznak 1878. évi jan. 31-ik napján tartott ülésében a miniszterelnök következőképen felelt Schwarcz Gyula interpellatiójára az államtörvényszék felállítása ügyében: »Én ezen interpellatióra, mely elismerem, igen fontos ügyekben intéz hozzám kérdést, csak annyit válaszolhatok, hogy a kormány is érzi ezen kérdésekre nézve a törvényhozási intézkedés szükségét; de viszont oly fontosak ezen tárgyak, és annyira megiontolandók ugy jogi, mint adminisztratív szempontokból, ugy az egyéni jog, mint az államérdek szempontjából, hogy azt, hogy most legközelebb, midőn más igen nagy fontosságú kérdések a kormány összes idejét igénybe veszik, törvényjavaslatot terjesztenék be, nem ígérhetem; de igenis, ismételve nyilvánítom, hogy erre igenis szükség van, és a mint kellő nyugalmas idő lesz, magam is szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás eziránt intézkedják.« (Helyeslések.) Schwarcz Gyula konstatálja, hogy most elérte azon czélt, melyet korábbi interpellaczióval nem tudott elérni t. 1. ünnepélyes nyilatkozatot nyert a miniszterelnöktől. Tudomásul veszi a választ, de, kiváuatosnak tartja, hogy kellő munkabeosztás mellett erre is rákerüljön a sor. A ház tudomásul vette a választ, Nemsokára ezután Schwarcz Gyula1) a képviselőháznak 1878. évi ápr. hó 3-án tartott ülésében az 1878. évi államköltségvetés átalá'nos tárgyalásának folytatásakor ismét szóba hozta a közigazgatási törvényszék létesítésének kérdését. >.... egy nagy fontosságú mozzanat tolul előtérbe, — ugy mond — s ez az. hogy mindaddig, mig a végrehajtóhatalom a justice administrativet maga kezeli, lehetetlen nagyobb leductióra gondolni. Nagyon egyszerű a kettő közt az oktani összefüggés, de tagadhatatlan. Jelenleg mi történik? Olyasmi, mihez hasonlót egyetlen alkotmányos államban sem látunk Európában. Mind a törvényhozó, mind a szorosabb értelemben vett administrativ, mind pedig a justice administrativet ugyanazon közegek végzik Mindaddig, mig a justice administrativet ugyanazon közegek gyakorolják, melyek tulajdonképen csak a miniszterrel szemben felelősek, a sérelme-s rendeletnek ha nem is kibocsátásáért, de bizonyára kidolgozásáért mindaddig nem lesz reductió lehetséges, mig a minisztérium nemcsak a törvényhozási munkálatok előkészítésével, a törvényhozás életének vezetésével és a pártélettel lesz elfoglalva, de ezenkívül és az administratión kivül el lesz foglalva azzal is, hogy a közigazgatási bíráskodást is saját maga intézze, a mire ninrs példa Európában. Európa valamennyi alkotmányos államában, ugyanazon külön közeg, a mely a közigazgatási bíráskodás kérdéseiben intézkedik, nincs eset reá hogy ugyanazon egyén, a ki administrál, egyúttal bíráskodjék is; hanem oly államokban, hol nincs egy külön Verwaltungsgerichtshof, ott vagy a rendes bírósághoz tartoznak a vitás ügyek és közigazgatásilag okozott vagy magánjogi sérelmek, vagy a közigazgatási organismus körén belül működnek más közegek, de semmi esetre sem bíráskodnak ugyanazon közegek, melyek rendesen a napi administratio folyó ügyeit végezik, .... nem csupán a takarékosság szempontja, de igenis sokkal fontosabb érdekei a magyar állam jog-életének teszik kívánatossá, hogy központi kormányzatunkat, magát a végrehajtó hatalom szervezetét és annak működését minél előbb törvényhozásilag szabályozzuk. Igen nagy, jótékony kihatása lesz annak, ha a justice aaministrative szabályoztatik, illetőleg, ha a közigazgatásilag okozott akár közjogi, akár magánjogi sérelmek a törvény oltalma alá helyeztetnek; igen nagy kihatása lesz ennek magára a közgazdasági életre s a mennyiben kihatása lesz : mindenesetre fokozni fogja az adóképességet, mert visszaadja az embereknek a nyugalmat, megkíméli őket sok bonyodalomtól, pertől és mindenféle izgágától, ha fen akarjuk tartani Magyarországot, ha meg akarjuk menteni a fejlődés lehetőségét: a legközelebbi években ne fukarkodjunk az államháztartási előirányzatban oly tételek körül, melyeknek megszavazása elvégre egy pár 100,000 írttal szaporítja a kiadást, meg nem szavazása j edig lehetetlenné teszi a jelzett iránybani működését.« A képviselőház 1878. évi április hó 5-én tartott ülésében Kerkapoly Károly2) az 1878. évi államköltségvetés átalános tárgyalásának folytatásakor következőleg nyilatkozott ugyanezen tárgyról: » a nemzetnek egy joga támadt, és egy minden kétségen felül álló elismerést joggal követelő szükség előtt állunk, azon szükség előtt, hogy azon nép, amely nehezen viselt közkötelezettségeinek teljesítésére annyi készséget tanúsít, egyszersmind' birja a garantiákat, hogy elengedhetetlen mérveken tul zaklatva nem lesz, hogy a mi tőle követeltetik, csakis az amire feltétlenül szükség van, sem több, sem kevesebb. Ezt várhatta nem csak a dolog természeténél fogva, de azon nyilatkozatok alapján is, melyek előzőleg tétettek; tétettek — hogy tovább ne menjek — a 21-es bizottság 9-es albizottságában, helyeseive ugy a t. pénzügyminiszter, mint a mostani kormányelnök ur által... Közigazgatási törvényeink, melyek azóta alkotva lőnek, mind több és több kötelezettséget rónak a nemzet fiaira. Mind több és több az, amiről azt mondják, hogy ezzel meg ezzel tartozik és pedig nemcsak mint engedelmeskedő, de mint állami functionarius is egyszersmind. Szemben ezen tényállással azt hiszem, elérkezet t az idő, melyben a közigazgazgatási jog és igazság kiszolgáltatása kellő formák közé szorítandó. Elérkezett az idő, melyben ezen jognak a kellő formák közt való kiszolgáltatása közegeiül — ugy mint azt a hivatkozott jelentésben a mostani pénzügyminiszter ur igen helyesen niegmondá, hogy ezen jog kiszolgáltatása közegeiül ne a miniszterek, se a minisztériumok, kiknek más a dolguk, ne functionáljanak, hanem arra tüzetesen megteremtett közegek. Hogy rövid legyek, elérkezett ideje annak, hogy az állami hivatalnok ne csak egyoldalú felelősséggel tei keltessék felfelé, de kétoldalúval lefelé is. (Helyeslés balfelől.) És t. ház, nemcsak az igazságosság tekintete, nemcsak a méltányosságé, de egyéb tekintetek is parancsolják, hogy e téren történjék valami. En tökéletesen osztozom azoknak nézeteiben, kik már is ismételve kifejezésre hozzák e szükséget, snem véletlen, hogy sűrűbben, mint bármikormáskor, majdnemkivételnélkül minden felszólaló részéről hangoztatva van az e pontra vonatkozó igény. Részemről, osztozom azoknak nézetében, kik ') L. Schwarcz Gyula beszédét a képviselőházi napló 1875-78. XVI. kötet 288. 1. s köv. *) Lásd kéPV- h. napló 1875—78. XVI. kötet 331. 1. s. köv.