Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 10. szám - A közigazgatási biráskodás kérdése 1877-1879. 1. [r.]

— 83 — u«y vélekedtek, hogy nem elég az a megnyugtatásra, hogy ha az ember kötelességét majd teljesítette és mégis zaklattatik: hát lótás-futás, időtöltés, esetleg költekezés után elvégre oda jut, hogy nem történik rajta végleg igazságtalanság. Hisz már az is igazságtalanság, hogy annyit lótott-futott, időt pazarolt s annyit költekezett. (Ugy van!; S kérdem, hogy ha valakin egy nem jogos követelés behajtatik, hogyha a végrehajtás in eparális kárt okozott, az által, hogy ez utólag igazságtalannak elismertetik: azon kártól megszabadult-e már? Azzal nem ásatik-e — nem akarok túlozni — azon ndóképes-ég ily uton is alá. amire pedig oly nagy szüks-ég van. De ismétlem, távol van tőlem csak a pénzügjekre való tekintetből, hangsúlyozni e szükséget. A pénzügyek természete hozza magával, hogy minden embernek sokszor, szinte mindennap érintkezni kell azon hatalommal, —tehát afeljajdulásokleginkább azon téren merülnek fel; de hogy más téreken is minduntalan szükség ne legyen, a közigazgatásijogkellőésmegfelelö módonkiszolgáltatására: ugyan ki merné azt közülünk kétségbe vonni? És ha én keresem a mozgalmat, ha keresem az előkészületeket ez irányban ; ezeket nem találom ; s mert nem találom : az iránynak ezt egy fogyatkozásául felróni, s mint olyat megjelölni, magam a legjobb akarattal, az ügynek akarva legalább jövőre szolgálni, kötelezettnek érzem.» A képviselőháznak 1878. évi ápr. hó G-án tartott ülésében Széli Kálmán1) pénzügyminiszter szintén alkalmat vett magának ezen kérdésre kitérni; t. i. az 1878. évi államköltségvetés általános tárgyalásának folytatásakor e/eket mondá : « Én azokat, miket az administrativ jogszolgáltatás kérdéséről a 9-es albizottság jelentésében — a mire ö (t. i. Kerkapoly) szives volt hivatkozni, — irtani, vallom ma is. Egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy égető szükség e kérdés megoldása; egyetértek vele azon motívumokban is, hogy miért égető szükség e megoldás. De kérdem én t. képviselő urat, a lefolyt három évet tartja-e ő igen alkalmasnak arra, hogy ez időnek kellett volna e kérdés rmgérleléséhez' vezetni? Kérdem őtet — nem tekintve a pénzügyi oldalát, mely e kérdés megoldásánál annyira latba nem eshetik, — nekünk a kiegyezési eampagne idején volt e bőséges időnk arra, hogy e kérdést olyan nagyon előkészítsük ? Én a t. képviselő úrral szemben, ki e hiányra rámutatott, csak azt mondom, hogy talán nem egészen jogosult a szemrehányás ő tőle, mert ha ö szerinte vezettetnék a kiegyezés kérdése: attól félek, hogy még egypár évet vesztegetnénk el azon időből, a mely az általunk előterjesztett kiegyezés elfogadása esetén az ily természetű belső égető szükségek rendezésére rendelkezésünkre fog állam, (Ugy van! a közepén.) Ez t. ház, az egyik oka annak, hogy miért nem akarunk mi provisoriumot s miért fogadjuk el a kiegyezést, habár az nem elégíti is ki mindenben kivánatainkat, a miért perfectté akarjuk tenni az alkudozások eredményét: épen az, mert azokat, miket a képviselő ur által kijelölt téren is sok más ilyen természetű kérdésben tenni kell és végrehajtani akarjuk.* (Tetszés a középen.) 1878. évi április hó 13-án tétetett közzé »az egyesült ellenzék p r o g r a m m j a« -), mely VIII. pontjának utolsó bekezdésében e tárgyra vonatkozólag ezt tartalmazta: »Azon föladatok közt, melyek a belkormányzati organisatio terén még megoldatlanok, egyike a legl'ontossabbaknak: a közigazgatási bíráskodás. Véget kell vetnünk azon állapotnak, mely szerint utolsó fokban a parlamenti többség kifolyását képeiő miniszterek döntenek a közigazgatási hatóságok batároza'ai és intézkedései által okozott, köz- és magánjogi sérelmek felett. Magyarország, mely politikai szabadságára méltán oly féltékeny, tiz év óta fennálló parlamentáris önkormányzata daczára elnézte azt, hogy a közigazgatási, pénzügyi és rendőri hatóságok, és azok élén a minis'terek, a polgárok sokszor igen fontos jogai és érdekei felett a rendelkezési és bírói hatalmat kehükben egyesítsék. A miniszteri határozatok helyébe a közigazgatási törvényszékek Ítéleteit kell léptetni, és mindenkinek módot nyújtani, hogy a közigazgatási, pénzügyi és rendőri közegek sérelmes határozatai ellen, a le- és fölfelé egyaránt független közigazgatási biróság előtt kereshessen orvoslást.* Gruber Lajos. Különfélék. — Az esküdíszékek hatáskörének megszorítását czélzó rendszabályokat sikerülten jellemzi a »Pesti Napló*. Fejtegetéséből átvesszük a következőket: »Az »Ellenőr«-nek katekizáló módszerben megirt válasza a többek között a kérdést veté fel, hogy reakczionariusnak tartjuk-e III. Napóleon kormányait, beleértve még Ollivier Emilt is? Az »E11.« szabadságot vesz magának, e kérdésre igenlöleg válaszolni s felveti azon további kérdést, hogy mint tudjuk mi reakczionáriusnak nevezni a Tisza Kálmán törekvését, midőn Ollivier Emil volt az, a ki egy törvényjavaslatában ép az ellenkezőt tette, t. i. a magánbecsületet szolgáltatta ki az esküdtszéknek s a közszemélyek elleni sajtóvétséget vitte volna a rendes biróság elé. Az »Ellenőr« következtetése abban áll, hogy ha Ollivier Emil reakczionárius, ugy Tisza Kálmán nem lehet az, vagy megfordítva. Ily képzelt dilemma elé állítani bennünket annyi, mint ') L. képv. h. napló. 18 75—78. XXII. köt, 358. I. 3 köv. L. »Közvélemény. II. évfolyam. (1878) 105. sz. mindent, a mi más időben, más körülmények között történik, alapul fogadni el. A történelem logikája azonban egészen sajátságos valami; a reakczió fogalma kiválólag relatív fogalom. A mi egyik országban, egy bizonyos időben reakczió, az más országban, más viszonyok között akár liberális is lehet. A történelmi pnrallelákkal nem szabad játékot űzni. Annyi bizonyos, hogy ha valaki Angliában vagy Belgiumban a magán-személyek elleni sajtóvétséget az esküdtszék elöl elvonni akarná, a hajlam az esküdtszék szempontjából reakczionáriusnak volna tekinthető. Nálunk is fenáll az a jogállapot, hogy a magánszemélyt sértő sajtóügy az esküdtszék elé tartozik. A ki most már ezt a jogállapotot bolygatja, az az esküdtszéki kompetenczia szempontjából igen is reakczionárius. Pedig az esküdtszék és a' sajtószabadság, gyakorlatilag véve fel a dolgot, egymást igen is kiegészitő intézmények. Mindig a létező jogállapotból kell kiindulni azon kérdés föltételénél, hogy mi az, a mi reakczionárius? Ennek szem előtt tartásával az Ollivier-féle javaslat abban a pontjában, hogy a magáubecsület sajtóban szenvedett sérelmét esküdtszék elé akarta juttatni, nem volt reactió, mert a III. Napóleon alkotta sajtótörvényhozás már az Olliviérféle javaslat előtt a sajtó összes vétségeit az esküdtszékek kezeiből, csekély kivételekkel, kivette, s ha ily körülmények között juttatott volua Ollivier a közvéleménynek egy morzsát, ha az esküdtszék kompetencziájának konczessziókat tesz, midőn a magánszemélyek elleni vétségeket reá bizza: erre a reakczió bélyegét sütni nem lehet, még kevésbbé azon alapra politikai theoriákat építeni. Ez nem szolid eljárás, mert nálunk az előzmények egészen mások; náluuk az esküdtszék a magánosok sajtóügyeiben már tényleg bíráskodik, s Tisza Kálmán ezen status quot akarja felforgatni akként, hogy az esküdtszék jogait megnyirbálja. Ollivier nem bizta a politikai jellegű sajtóvétségeket esküdtekre, de nem akarta a magánbecsület sajtóügyeit az esküdtszék elől elvonni, a mi a Tisza Kálmán hitvallása, s erről van s/ó. Ollivier javaslata Francziaországban liberális haladást tanúsít, Tisza törekvése Magyarországon reakczionárius visszaesést jelent.* — A „Jogászkor" f. hó 4-én összejövetelt tart. Megjelent: A magyar kir. bíróságok és kir. ügyészségek ügyforgalmi adatai az 1875., 1876. és 1877. évekről. Közzéteszi a magyar kir. igazságügyminiszterum. E mü ára 3 írt, kapható Eggenberger-féle (Molnár és Hoffmann) czég könyvkereskedésében. Budadest, 1880. — Döntvénytár. A magyar kir. Curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályának elvi jelentőségű határozatai. Gyűjtötték: Dárdai Sándor és Zlinszky Imre. XXIII. folyam. Budapest, 1830. Egy ügyvédjelölt, ki hosszabb ideig volt gyakorlaton, a fővárosban alkalmazást keres. Értesítést ad a szerkesztőség. Legközelebbi csödbejelentési határidők: {Mart. 9-töl mart. 16-ig.) HaefFiier Jakab s neje Wiszt Mária bpesti e. f. kir. tsz. mart. 10. 11.12. (34.) — Dr. Luby Gyula bpesti e. f. kir. tsz. mart. 10. U. 12. (42.) — A „magyar kölcsönös biztosító bank felszámolásban" bpesti ker. s vtsz. mart. 11. 12. 13. (15.) — Reketes József sz.-nemeti tsz. mart. 11. 12. 13. (21.) — .Inna- - Lajos szegedi tsz. mart. 11. 12. 13. (31.) — Bruck K. bpesti ker. s vtsz. mart. 12.13.14.(9.) — Ifj. (lölluer Mihály n.-szebeni tsz. mart. 15. (13) — L. Sztojauovits n.-becskereki tsz. mart. 15. (30.) — Néb. Bilics Mátyás pestvid. tsz. mart. 15.16.17.(9.) — Ifj. Mellillger R'-zső komáromi tsz. mart. 15. 10. 17. (26.) — Xen Móricz szombathelyi tsz. mart. 15. 16. 17. (32.) - Sztanek István gyűri tsz. mart. 15. 16. 17. (39.) — Hirschfelll Lipót egri tsz. mait. 15. 16. 17. (51.) ' ~ ' Kivonat a „Budapesti Közlöny"-"^. Rövidítések: bh. = benyújtási határidő és bejelentét! batáridő ; vh. = végrehajtó; i. = deiglenes; t. = töineggoudnok ; i>. = perttgyelff. A hirdetmények elején vagv végén levfi számok a ..Bpesti Közlöny" azon szamát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent. A soproni Ügyvédi kamara vészérül ezennel közhírré tétetik, miszerint Vimmer Imre kismartoni ügyvéd Budapestre költözvén, a soproni ügyvédi kamara névlajstromából kitöröltetett: A gyula fehérvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Issskutz János gyula-fehérvári ügyved a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. A gzékes-fellérvári ügyvédi kamara közhírré teszi, miszerint Galamb Géza enyingi lakos ügyvéd, ezen kamara fegyelmi bíróságának 1879. évi 140. sz. alatt hozott s a kir. legfőbb it-düszék által 1880. évi 25. fegy. szám alatt jóváhagy ott ítéletével az ügyvédség gyakorlatától hat hóra feífüggesztetett, és hogy ezen időtartamra — mely f. évi február hó 25-ik napjával kezdődik — irodája részére gondnokul Bélák István enyingi lakos ügyvéd rendeltetett ki. A kassai Ügyvédi kamara részéről ezenuel közhírré tétetik, miszerint Nyomárkay Oszkár nagy-mihályi ügyvéd, miután ellene a csőd me^szüntettetett. az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztő végzés hatályon kívül helyezésével, ügyvédi jogosultságának gyakorlatába visszahelyeztetett. Az ai'adi ügyvédi kamara közhírré teszi, miszerint Mih-ius József nagyhalmágyi ügyvédet, Körösbányára történt átkö tözése folytán, ügyvédi lajstromából kitörülte. Csődök : Apfel József sz.-fehérvári ker. ellen e tsz. által ; bh. s hitelezői összejöv. apr. 26. 27. 28. ; p. és i. t. Dr. Perl Miksa ; véijl, t. s csődválaszm. választása apr. 28. (50.) — Frit'dlliaiin Ármin eperjesi bej. ker. ellen e tsz. álta; ; bh. s hitelezők összejöv. apr. 12. 13. 14.; p. Crbán Károly, i. t. Kováosy János;