Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 2. szám - Az elveszett telekjegyzökönyvek

Tizedik évfolyam. 2. szám. Budapest. is^O. január 8. ön mellékletek: a „Döntvényeit gyűjteménye" ,,Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 11. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak „Magyar Themis". a „Döntvények gyűjteménye' * a/. „Igazságügyi rendeletek tára" czimü melékletekkel együttesen: egész évre 10 torint, félévre 5 lonnt. negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b i Idékríl IWEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Az elveszett telekjegyzökönyvek. Dr. Wlassics Gyula miniszteri fogalmazótól. — Az aláírás kitörlésével megszünik-e az elfogadó kötelezettsége ? (Dr. E. E.) — A közkereseti társaságnak tagjai elleni kártérítési igényéről. Sarlay Ede ügyvédtől. — Jogirodalom. (Vermischte Scliriften juristischen Inhaltes. Von Rudolf Ihering.) Dr. V é c s e y Tamás egyetemi tanártól. — Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. II. Eész. Dologi jog. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : a ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Az elveszett teleli jegyzökönyvek. I. A Magyarországban s az erdélyi részekben érvényes telekkönyvi rendeletek nem szabályozzák az elveszett telekkönyvek pótlása tekintetében követendő' eljárást. De nincs az osztrák időkből külön rendelet sem, mely e kérdést megoldaná. Fájdalom — ujabban gyakran előfordult, hogy egyes telekjegyzőkönyvek a legszorgosabb kutatás daczára sem voltak feltalálhatók, s mindig előállott a kérdés: mik ép pótoltassák az elveszett telekjegyzőkönyv? Az igazságügyi kormány nem volt azon helyzetben, hogy ezen kérdésre nézve utasítással láthat!a volna el a bíróságokat, mert nem tartotta magát hivatottnak rendeleti uton szabályozni oly kérdést, mely magánjogi jellegénél fogva közjogunk s a constitutionalis alkotmány-elmélet szempontjából a kormány hatalmi körének keretén kivül áll. Nem tartotta magát hivatottnak még azért sem, mert a Magyarországban érvényes telekkönyvi rendeletet — mint az országbírói értekezlet által hatályában fentartott jogforrást — mindenha ugy tekintette, mint a mely rendeleti uton sem meg nem változtatható, sem ki nem egészíthető. Ezen álláspontot foglalta el a kormány akkor, midőn nem tartotta magát hívatottnak rendeleti uton megszüntetni a telekkönyvi naplókat, melyek teljesen fölöslegeseknek bizonyultak, s ezen szempont vezérelte akkor, midőn a részleges telekkönyvi kivonatok kiadhatását rendeleti uton megengedni, hatalmi körén kivül állónak tartotta. Igaz ug>an, hogy közjogunk álláspontjából senki Magyarországon az ideiglenes törvénykezési szabályokat, s igy a telekkönyvi rendeletet sem fogja törvénynek tekinteni, s a jogászok legnagyobb része osztozik azon felfogásban, hogy a jogforrások rendszerébe leghelyesebben illeszthetők az ideiglenes törvénykezési szabályok akkép be, ha azokat — mint Wenzel teszi — a curiai döntvény categoriájába helyezzük, mert az ideiglenes törvénykezési szabályok kötelező ereje kétségkívül nem az országgyűlési határozaton, hanem a kir. Curia teljes ülésének azon megállapodásán alapul, hogy azokat eljárásában kötelezőknek ismeri el. Bármennyire igaz tehát, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok törvénynek közjogunk szempontjából nem tekinthetők: csak helyeselhető a kormány azon álláspontja, hogy a törvénynél ugyan kevesebb, de a rendeletnél kétségkívül t'óbb ideiglenes törvénykezési szabályoknak rendeleti uton eszközlendó' módosítására vagy kiegészítésére magát hivatottnak nem tartotta, s a magyar képviselőház közhelyesléssel is fogadta Perczel Béla volt igazságügy miniszternek egy interpellatióra adott válaszában foglalt ama kijelentését, hogy a telekkönyvi rendeletet — melyet hatályában az országbírói értekezlet tartott fen, — rendeleti uton meg nem változtathatja. Jóllehet a jelenleg érvényben levő telekkönyvi rendszer sok hiányt tárt fel: a kormány — ugy látszik —• a telekkönyvi iutézmény gyökeres reformja előtt nem akart apróbb novellákkal a törvényhozás elé állani. Most azonban, midőn az elveszett telekjegyzőkönyvek száma már sem egy, sem kettő, midőn épen a pótlás szabályozásának hiánya miatt számos ingatlan a forgalom köréből száműzetett s számos tulajdonos hitelképessége megingattatott, örökösödési eljárások függőben tartatnak: az igazságügyi kormánynak elodázhatlan kötelességévé vált be nem várni a gyökeres reform keresztülvitelét, mely még messze távolból int felénk, — hanem sürgősen köteles a rendelkezésére álló eszközökkel odahatni, hogy a forgalom köréből kitaszított ingatlanok újra életet nyerjenek. Ugy halljuk, hogy az igazságügyi kormány meg is felel e feladatának, s felhatalmazást kér rövid idomulva az országgyűléstől, hogy az elveszett, telekjegyzőkönyvek pótlását a törvényhozás végleges intézkedéséig rendeleti uton szabályozhassa. Nincs okunk kétkedni abban, hogy az országgyűlés teljes készséggel fogja az igazságügyi kormány javaslatát tárgyalni s megadja a felhatalmazást a kérdés szabályrendeleti uton leendő megoldására, mert lehetetlen továbbra is tűrni azon kóros állapotot, melyet a telekjegyzökönyvek elveszése egyeseknek ép ugy mint a közérdeknek okoz. II. Ugy hiszszük, nem érdektelen a jogászközönség <Jőtt már ez alkalommal fölvetni a kérdést: mily elvek szerint szabályoztassék a pótlási eljárás? Alig lehet más megoldási módot találni, mint már a felhatalmazási törvényben kijelenteni, hogy az elveszett telekjegyzőkönyv vagy a kir. bíróság mint telekkönyvi hatóság rendelkezése alatt álló adatokból vagy azok hiányában uj helyszínelés utján pótlandó. A szabályrendeletnek lesz feladata megjelölni részletesen azon forrásokat, melyek a pótlási eljárás alapjául szolgálnak. Főforrásul szolgálhatnak a következők: 1. Telekkönyvi kivonatok. 2. Más telekjegyzőkönyvek. 3. A helyszinelési jegyzőkönyvek és a helyszínelés alkalmából a községek részére készített, telekkönyvi másolatok. 4. Adóföldkönyv. 5. Ott, hol a birtokszabályozás keresztülvitetett, a tagositási földkönyv és térkép. Ezen főforrások segédforrásaiul használandók: a telekkönyvi iktatókönyv, a telekkönyvi napló, az okiratgyüjtemény és okiratmásolatok, a név- és birtokrészlet-lajsrom, a térvázlatrajzok, a helyszinelési jkvek hiányában a helyszínelést teljesített bizottmány, a községelőljárók, ugy az illető birtoktest volt