Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 8. szám - Döntvény-birálat. 9. [r.]

— 65 — a hova ö akarja.'es meg.szabja1 alperes] azon kötelezettségét,!Jhogy felperest kövesse oda, a'hova őt hivja. Midőn a törvény igy a feleknek a birói illetőségre vonatkozó kölcsönös jogait és kötelezettségeit körvonalozta, az 52. §-ban a rendes birói illetőségtől eltérést enged. Ezt két esetben teszi: ez iránt létrejött szerződés esetében, és ha választott biróság köttetett ki. Mit jelent ez? Nézetem szerint nem mást, mint hogy a feleknek joguk van, ezen két esetben azon birói illetőséget kerülni, a melyet különben mellözniök nem lehetett volna. Ismétlem: feleknek joguk van ezt tenni, de korántsem kötelességük. Vagyis, ha a felek szerződésileg bizonyos birói illetőséget kikötnek, akkor ezzel nem mondanak egyebet, mint hogy egymásra kölcsönösen azon jogot ruházzák, hogy per esetében az esetleges felperes ellenfelét a szerződésben meghatározott biróság elé idéztetheti. Ilyen esetben tehát az egyik fél jogával szemben a másik fél kötelezettsége áll, és viszont. Ha az egyik fél jogával élni akar, feléled nyomban a másik fél kötelezettsége; ha jogával élni nem akar, erre nem kényszeríthető. Ha A. a szerződésben kikötött biróságnál perelni nem akar, hanem a rendes birói illetőséget kívánja igénybe venni, akkor B. nem mondhatja azt: kérem, szerződésileg más biróság van kikötve; A. ezen | biróság előtt kénytelen esetleges jogait érvényesíteni. Más szavakkal: B.nem kény szeritheti A-t arra, hogy ez oly jogával éljen, a melylyel élni nem akar. Mert az emberi egoismus és a jogi élet gyakorlata nyilvánvalóvá teszi, hogy akárminemü és'irányu kétoldalú szerződés létrejöttekor mindegyik szerződő fél saját érdekeit óvja első sorban, saját hasznát tartja szem előtt, saját kényelméről gondoskodik, önmagán a k kivin előnyöket szerezni. Ha teliM a szerződő felek bizonyos birói illetőségben compromittálnak, ugy mindegyik azon esetre gondol, hogy a szerződésből per támadhat, hogy kénytelen lehetne jogait birói uton keresői, és igy tehát könnyíteni kiván saját helyzetén, és törvényengedte azon jogát tartja fen, hogy azon bíróságot válaszsza, mely reá nézve a legczélszerübb. A szerződés tehát ily esetekben a fel- j peresség jogát constatálja, az alperesség azon kötelezettségével szemben, hogy hajoljon meg a jog előtt, ha ez érvényesülni kiván, és némuljon el, ha érvényesülni nem akar. Helytelennek tartom, és a törvény szellemével és világos szavával ellenkezőnek, ha alperes ily esetben kényszeríteni akarja felperest, hogy szerződésbeli jogával éljen. A szerződésileg kikötött birói illetőség kérdése per eminentiam opportunitási kérdés a mindenkori felperes részére, mert hisz ö keresi fel a bíróságot. Nem tehetem fel, hogy a felek szerződéskötéskor az esetleges a 1 peresség tekintetéből szabnak bizonyos birói illetőséget, mert ez absurditás, és e mellett még feltételeztetheti azt, hogy a felek mindegyike már a szerződéskötéskor tisztában volt magával az iránt, hogy a szerződést nem teljesitendi, — a mi roszhiszemüségre mutatna, a mely fel nem tehető. Ugyanezen okoskodás alkalmazható nézetem szerint a választott bíróságra vonatkozólag is, mert ez is csak szerződéses biróság, és az, hogy egyes bíró vagy collegialis biróság határozzon, az elvre nézve különbséget nem tesz. Ez a kérdés állása a dolog természetét tekintve. A törvény szövege és világos szava támogatja e nézet helyességét. Mit mond a ptrdts 52. §-a? Ezen szakasz igy szól: »a rendes birói illetőségtől eltérésnek van helye*. Én a törvényt szó szerint szoktam magyarázni. Én e szakaszt tehát ugy értelmezem, hogyha a felek akarják, az ezen szakaszban emiitett esetekben eltérhetnek azon birói illetőségtől, a melyet a törvény előbbi szakaszaiban megjelöl. Nem teszi tehát a feleknek a törvény kötelességévé ezen eltérést; de ha nekik ugy tetszik, nem kényszeríthetők arra, hogy alávessék magukat a rendes birói illetőségnek. A szerződésileg kikötött birói illetőség a rendes birói illetőséget nem szünteti, nem szüntetheti meg; hanem egy a rendessel egyenlően illetékes biróság támad, melyek közt a törvény világos szavai szerint szabadon választhat a felperes (ptrdts 49. §). Ha tehát felperes nem a szerződésileg kikötött biróságnál, hanem p. o. alperes személyes bíróságánál iuditja perét, nézetem szerint illetékesség hiányából visszautasítható nem lesz. Azért szabályozza a ptrdts 53. §-a azon eseteket, a melyeknél a rendes birói illetőségtől eltérésnek nincs helye, vagyis azon eseteket, a melyekben a mindenkori felperes obligatorice csakis azon biróság segélyét hívhatja fel, melyet a törvény ezen esetekre nézve egyedül mond illetékesnek, — mert az 52. §. eseteiben kikötött biróság nem kötelező, hanem csak facultativ. A p. trdts. 54. §-a is ugy szól »eltérésnem engedtetik*, a miből világosan folyik, hogy az 52. §. eseteiben, a hol a törvény által ily eltérés engedtetik, a mindenkori felperes ezen »engedélylyel élhet* is, nem is. Ugy a mint neki tetszik. A felek szerződéskötéskor szabhatnak — a ptrds 53. §-ában körülirt ügyek kivételével — a rendes birói illetőségtől külön illetőséget : de ez Lem alterálhatja a ptrdts 49. S-ának határozatát, aöt ellenkezőleg, a mindenkori felperes egyenesen ezen határozatra való hivatkozással eltérhet a szerződési illetőségtől. Csupán a p. trdts. 53. §-a eseteiben nem alkalmazható a 49. §., mert ezen esetekben nem létezik több egyenlően illetékes biróság. Nem is mondja a ptrdts. 52. §-ában azt. hogy az ott körülirt két esetben a rendes birói illetőség megszűnik, hanem meg van engedve az eltérés a rendes birói illetőségtől, egyéb semmi. Felperes hatalmában lévén tehát a választás, ő a 49. §. határozatát teljes szabadsággal igénybe veheti, és nincs — nézetem szerint — jogosultsága azon állitásnak, hogy, ha a felek szerződésileg bizonyos birói illetőséget mondottak ki mérvadónak, a mindenkori felperes ne fordulhasson a különben »rendes« illetőségű bíróhoz, ha ő ugy akarja. Lesznek, kik ezen nézetem helyességét tagadják; lesznek, kik azon nézetet vallják, hogy a felek szerződéskötéskor a birói illetőség szabályozásakor egymásra kötelességet rónak, mely abban áll, hogy a különben illetékes bírót megfosztják ezen hatalmától, a menynyiben az ügyet más a szerződésben megjelölt biró kezébe adják, a mely bírótól azután többé egyoldalulag az egyik vagy másik félnek eltérni nem lehet. Ebből az következnék, hogy a mindenkori felperes a kötelezett, alperes pedig a jogosult fél, vagyis a felek már a szerződés kötésekor tekintettel voltak arra, hogy az esetleges alperesnek, azaz annak, ki szerződésbeli kötelezettségét nem teljesiti, és a perre ad okot, állása könnyittessék, a mennyiben felperes kötelezve van ott perelni, a hol azt alperes kívánja. Én a szerződés kötésénél főfontosságunak tartom a felek intentióját, hogy pedig a felek ilyenkor per esetére nem a beperesittetést, hanem a beperesitést tartják szem előtt, az előttem kétségtelen. Móses László. Döntvény-birálat. IX. A »Magyar Themis* mult heti számának mellékletében közölte a legfőbb ítélőszék 1879. decz. 10-én 806. sz. Ítéletét, mely anyagi váltójogi fontosságánál s az abban nyilvánulni látszó ellenmondásnál fogva a gyakorlatban súrlódásokra okot szolgáltatni alkalmas lehetne és a bírálatot kihivja. Az alperes mint forgató által kifogásolt sommás végzés alapjául szolgált váltón ugyanazon hely jelöltetett ki fizetési helyként, mely az intézvényezett lakhelyeként is volt kitüntetve, mely két hely a per során felmerült bizonyítékok szerint ténylegesen is ugyanazonosok voltak. A fizetési hely mellett azon kifejezés állott: »zahlbar bei Herrn Lánc* S.« A váltó ennek lett bemutatva fizetés végett és ennél vétetett fel a fizetés hiánya miatti óvás. A felsőfokú bíróságok Ítéletei indokaiknál fogva már azért is érdekesek, mivel a legfőbb Ítélőszék, habár a kir. tábla indokait helyeseknek elismeri, azokból mégis más következtetéseket von. Mind a két fórum ugyanis az esetet azon kérdés megoldásával dönti el: a kereset alapját képező váltót telepitettnek és Láncz Sámuelt telepesnek illetőleg olyannak lehet-e venni, hogy a váltó felmutatása és az óvás felvétele törvényesen történtnek tekinteni lehessen-e vagy sem? Mig a kir. tábla ezen váltót — mert az intézvényezett lakhelyétől k ü 1 ö n b ö z ő fi z e t é s i he ly k i j e 1 ö 1 v e nem volt, — telepitettnek, s telep helyének hiányában Láncz Sámuelttelepesnek nemtekinti, miértisszerinteaz ennél történt fizetés végetti bemutatásról felvett óvási oklevél felperes visszkereseti jogának fentartására nem alkalmas: addig a legfőbb Ítélőszék felfogása szerint a másodbiróság helyeselt indokainál fogva a kereseti váltó telepitettnek és Láncz Sámuel telepesnek nem tekinthető ugyan, — mindamellett az óvás felvételetörvényesnektekintendő, mert a fizetési hely mellett álló ezen szavak »zahlbar bei Herrn Láncz S.« csak közelebbi megjelölését képezik azon helyiségnek és személynek, hol és kinek a váltó fizetés végett a fizetési helyen bemutatandó volt; és miután a fizetési helyiségnek ilyképi megjelölése a törvénynyel nem ellenkezik, az óvás Láncz Sámuelnál törvényesen vétetett fel. Más szavakkal mondva ez annyit jelent, hogy Láncz S. azon személy, a ki által — az intézvényezett kijelölése folytán, az intézvényezett helyett — a fizetés teljesítendő volt, a nélkül, hogy a váltó telepitett, hogy ezen személy telepes volna; vagyis: hogy az intézvényezettnek jogában áll a telepesen kivül egyszerűen valakit kijelölni, a ki által a fizetés megtörténni fog. Helyes-e ezen felfogás ?