Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 8. szám - Döntvény-birálat. 9. [r.]

_ 66 Az intézvényezctt az, kinek a váltó bemutandó és a ki ellen az óvás felveendő; kivüle a törvény a forgató elleni viszkereset fentartása tekintetéből csakis egy személyt ismer, ki irányában teljesitett sollénitás egyenlőhatásu s illetve helyébe léphet az intézvényezett iráoyábani előirt sollenitásnak, s ez a telepes. Világosan szól e tekintetben a váltótörvény a 24. §-ban, hol a telepitett váltókról és a telepes kinevezhetéséről intézkedik. Más személyt, mint a telepest az intézvényezett ki nem jelölheti azon hatálylyal, hogy a fizetés végetti bemutatás és a fizetés hiánya miatt felvett óvás törvényes lehessen, minek folytán csak olyan bemutatásról felvett óvással tartható fen a viszkereseti jog a forgatók ellenében, mely bemutatás vagy a telepes, ilyennek hiányában az intézvényezettnek, illetve saját váltoknál a kibocsátónál történt. Megerősítését találja ezen felfogás a váltótörvény 43. §-ában, mely szerint a telepitett váltókat a telepesnél, vagy ha ilyen megnevezve nincs, magánál az i n t é z v é n y e ze ttn é 1 és pedig a telep helyén kell fizetés végett bemutatni s ugyanott veendő fel az óvás is, ha a fizetés nem teljesittetett. Hogy a kérdéses esetben telepes fenforgásáról szó nem lehet, azt mindkét felsőbb fórum egyhangúlag elismerte. Telepes tehát megnevezve nincs. Már pedig akkor a törvény szerint a sollénitások tekintetében az intézvényezettnél más személy nem szerepelhet szenvedőlegesen. Igaz, hogy nem ellenkezik a törvénnyel azon külön helyiségnek kitétele, a bol a váltó bemutatandó lészen; de feltételeztetik, hogy ott maga az intézvényezett saját személyében és nem más valaki által — a ki nem telepes — fogja honorálni a váltót; a mennyiben pedig egy nem telepitett váltón ilyen személy lett kijelölve, az csakis közelebbimeghatározása annak, a kinél az intézvényezett megtalálható lészen és a kinél a váltót ez maga fogja kifizetni. Ilyen közelebbi meghatározása a helynek, a hol — és a személynek, a kinél fogja az intézvényezett lejárátkor a fizetétést teljesíteni, a törvénynyel nem ellenkezik, mert hiszen telepitett váltóknál is a törvény csak a lakhely és nem egyszersmind a lakás különbözőségét kívánja; miből az foly, hogy az intézvényezett lakhelye mellé kitett valamely ugyanott lévő lakás által a váltó telepitetté és a netalán kijelölt személy olyanná nem válik, mint a ki által a fizetés teljesítendő. A váltó ily esetben igenis bemutatható a kijelölt lakásban, de nem egyszersmind a váltón netalán megnevezett személynek, hanem magának az intézvényezettnek, és a mennyiben ez ott feltalálható nem volna: akkor az óvás a v.-törv. 99. §-ának 3. pontja értelmében azon megjegyzéssel veendő fel, hogy az óvatolt személy — intézvényezett — feltalálható nem volt. Különbség van lakás és személy közt a váltójogi cselekmény törvényességére, hatályára nézve. A váltó törvény szerint csakis a kibocsátónak hivatásában állhat, a váltónak — forgalma szempontjából — tulajdonkepi alkatát, formáját és jellegét adni, első sorban csak ő van jogosítva azon személy kijelölésére, a ki által a telep helyén a váltó kifizetendő lesz, mig ezen jog az intézvényezettet csak subsidiarie illeti annyiban, a mennyiben a váltó a kibocsátó részéről már telepítve lett; ezen esetben is azonban csak telepest jelölhet ki. Ha a váltón az ő lakhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve, de még kitüntetve nincsen, hogy a fizetés ki által lesz teljesítendő, akkor, de csakis ezen esetben van jogosítva az intézvényezett az elfogadás alkalmával telepest kijelölni. Egyéb esetben ő ilyen személyt ki nem jelölhet, és ha azt még is tette, akkor ő maga ezen elfogadmány értelmében a váltótörv. 21. §-a szerint, felelős lesz ugyan, azaz: az elfogadó elleni jogai fentartása végett a hitelező — szükség esetében — a nem telepesként kijelölt személynek bemutathatja a váltót és attól ott veheti fel az óvást, azonban egy harmadik p. o. a kibocsátó vagy forgató ellenében ilyen óvással nem tartja fen viszkereseti jogát, mert ezek elleni viszkereseti jogra vonatkozólag egy nem telepesként a váltón szereplő személy mint nem létezőnek tekintendő ; ezek irányában a váltó vagy a kellően kijelölt telepesnek vagy az intézvényezettnek mutatandó be és ennél veendő fel az óvás. Ha tehát felperes az érintett esetben alperes mint forgató ellen viszkereséti jogát a nem telepitett váltóból kifolyólag fentartani akarta, felkereshette volna ugyan az intézvényezettet Láncz Sámuelnél, helyesebben enneklakásán, de kötelességének nem tett eleget az által, hogy a váltót L. S.-nek bemutatta és erről az óvást felvétette; hanem az óvás felvételének legalább a v. t. 99. §. 3. pontja értelmében történnie kellett volna, mert nem telepitett váltóknál egyedül az intézvényezettnek vagy annak saját lakásán, vagy — mint a kérdéses esetben — az általa kijelölt valaki másnál, denemmá sn a k mutatandó be a váltó. Egy ügyvéd. Nyilt levél Zlinszky Imre kir. táblai bíróhoz. A »Jogtudományi Közlöny« eddig, bármilyen lett legyen tudó! mányos iránya és becse, legalább tisztességes lap hírében állott. Uj , szerkesztője ugy látszik e traditióval is szakítani óhajt. F. é. febr. 13. számában a Szemle rovatban >A Magyar Therais panasza* czim alatt következők foglaltatnak : ,A Magyar Themisben Dell'Adami Rezső siráukozásait folytatja ! a Magyar Jogászegylet iránt a jogászközönség részéről tanúsított közöny miatt." E lamentatióinak indokolását a többi között következökben terjeszti elő a felfuvalkodottság hiányában szenvedő nagy tudós: ,Sokakat — épen a felfuvalkodottság hiányában levő valóban buzdításra szoruló szerény s valóban tehetséges erőket — meg épen elriaszt a nagyobb erőfeszítéstől az a tudat, hogy sok évi fáradság, ritka előkészület megszerzése után létrejött munka alig talál kiadót és olvasót, hogy azt kevesen értik s kik nem értik vagy épen a ,gscháft'ből roszakarók, lehordják, hirét tönkreteszik, azon reclameos nagy akadémikus férfiak dicsőségének emelésére, kik irománypéldás kom: mentárokat írnak, melyekben nincs absolute semmi gyakorlati útmutatás mint a törvény körülirt szövege, vagy pedig ,nagy' tudományú ' compendiákat compillálnak németektől.' Részünkről pedig azt hiszszük, hogy nem ártana DellAdami urnák ezeket a gyakorlati munká! kat egy kicsit tanulmányozni, akkor nem követne oly botlásokat, minöI ket ügyvédi praxisából birói körökben derültség között emlitenek, I minő pl. legközelebb is megesett rajta, hogy t. i. a pestvidéki törvényszékhez azért folyamodott, hogy egy fenyítő perben hozott ítélet egyik indokát hagyják ki, mert az a tényállással meg nem egyezik s ekként ! az ítéletet rövid uton igazítsák ki. Ez igen szép theoria lehet a brazíliai kódex szerint, de nálunk nevetséges kérelem.« Nem szoktam érzékenykedni irodalmi működésem bármily szigorú, bármily roszakaró, bármily alaptalan bírálata miatt; az igazság hatalma végre is győz, ha mellettem, ha ellenem, éu csak azt kívánom előmozdítani. Nem törődöm tehát azzal sem, ha elferdítve, hamis ; czimen és tartalommal referálnak arról obiectiv szemle álarczában I más lapok olvasóinak, kik csak ily meghamisított forrásból szereznek arról tudomást és hamis ítéletet. Azonban nem tűrhetem ügyvédi magánügyeim nyilvános piszkolását és gyanúsítását oly czélból, melynek aljassága kézen fekvő. Nem tűrhetem azt azon méltóságnál fogva sem, melyet az ügyvédi állásnak igénylek, nem tűrhetem legkevésbbé biró részéről. Mi jogon ir Zlinszky Imre ur ügyvédi botlásaimról? Mi jogon ir esyoldalu érdekelt birói informatio nyomán oly ügyről, mely még első fokon folyamatban van és mely miatt fegyelmi vizsgálat folyik az e. f. birák ellen, melyben ő esetleg még kétszer Ítélhet (fegyelmi és érdembeni részében) mint felsőbb biró? Mi jogon törekszik táblai biró ily módon megingatni a felek bizalmát, megtámadni ügyvéd kenyérkeresetét, állítván, hogy ez csak nevetséges eljárásra képes és hogy ez a felsőbb birák meggyőződése ? Vagy a tisztességet is a »braziliai codex«-be száműzi és gyakorlatunkban az »nevetséges kérelem« ? De ha már oly közvetlen inspirativ összeköttetésben áll Zlinszkyr Imre ur a híres pestvidéki törvényszék hires fenyítő osztályával, ba ott indiscretek voltak és ha a felső biró a priori Ítéletet nyomatott ki hazugság alapján, megmondjuk arról a valót is. A való az, hogy itt nem ügyvédi botlás, hanem birói botlás történt, még pedig olyan, melyet most nyomoz a főügyészség, és hogy ügyvédi fellépésem a biróság ellen, fegyelmi feljelentéssel stb., saját érdekeim félretételével két szegény paraszt asszony oltalmazása végett, kiket külömben hamis indokolás utján elitéltek s vagyonuktól megfosztottak volna, az illető birák körében mindenféle érzést, de semmi esetre sem »derültet« keltett. A való az, hogy 1830. január 28-án ifj. s id. Rudolf Mihály s nejeik és Rudolf József csalási perében tartott végtárgyaláson Augenstein Samu, a károsult s panaszos bpesti I.—III. ker. takarékpénztár vezetője mint tanú birói kérdésre azt vallotta: »Nem tudom, hogy a vádlott asszonyok is voltak-e az intézetben részletfizetéskor, s igy tudtak-e férjeik intézeti tartozásáról; nem tudom, mert nem szoktam a felekkel személyesen érirjtkezni; de tudom, hogy bogdányi nők is jártak az intézetben, azért hiszem, hogy vádlottnők is bejártak.* A végtárgyalás d. e. befejeztetvén, d. u. 5 órára halasztatott az ítélet kihirdetése. Kihirdette azt Illés elnök, Mátyásy referens és Stettner birák tanácsában. Csalás miatt 6 havi börtönre ítélték el a vádlott férfiakat, mivel ők takarékpénztári váltóik lejárata előtt vagyonukat átrnházták preferált hozományi stb. tartozás biztosítására nejeikre illetve gyermekeikre, és 3 havi börtönre a vádlott nőket (az átruházás megsemmisítése mellett), mert tagadásukkal szemben, hogy férjeik más adósságáról sem tudtak, »Augenstein Samu határozottan állítja 8