Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 7. szám - Általános magánjogi törvénykönyv. (Befejezés.)

_ 58 a 28. és 29. §§-okban a tanuzás és főeskü általi bizor.yitásra vonatkozó megszorítások mellőzendők lennének. A váltó eljárás szigora ugyan is nem mehet annyira, hogy az anyagi igazságot elölje, vagy annak kiderítése útját elzárja. A váltótörvény 92. §-a megengedi, hogy a váltóadós oly kifogásokkal éljen, melyek őt a mindenkori felperes ellen közvetlenül illetik, felhozhat tehát oly kifogásokat, melyek a váltóügylet alapjául szolgált magánjogi viszonyokból erednek. A váltó eljárás 28. és 29. §§-ai azonban megfosztják a váltóadóst a módtól, hogy ezen kifogásait bizonyítsa. A váltó ügylet természeténél fogva az adósnak alig lehet más bizonyítéka, mint a tanuk és a főeskü. Ha az adósnak tanúi azonban a vidéken laknak : ezeket ő maga tartozik felszólítani a bíróság előtti megjelenésre a nélkül, hogy ezek a bíróság által, kényszereszközök által szoríttathatnának a megjelenésre. Ez pedig igen sok esetben, különösen ha a tanuk felperessel összeköttetésben állanak, sikerre nem vezet. A főeskü megengedése a váltó eljárásban pedig azért szükséges, mert a váltóügyletek nagy része tanuk nélkül történvén, más bizonyíték nem lehet, mint a főeskü. Ezen megszorítások tehát, melyek sem Ausztriában, sem Németországban nem léteznek, nálunk is megszüntethetek lennének; legfölebb a váltóeljárás 28. §-a csak oly tanukra, kik a magyar és osztrák állam területén kivül laknak, lenne szorítandó. A váltóeljárás 23. §-ának azon rendelkezése, hogy váltóperben végiratnak és ellenvégiratnak semmi esetben sincs helye, szintén szükségtelen és az anyagi jog elfojtására szolgáló szigor. Ezek folytán az 1868. LIV. t.-cz. 137. §-a második bekezdésében foglalt feltételek mellett ezen végperbeszédeket meg kellene engedni, annyival inkább, mert ennek megengedése a per érdemleges eldöntését legfölebb egy pár nappal késleltetné, és csak fölötte ritkán állana be azon eset, hogy az ilyen ügyekben a váltóeljárás 57. §-a értelmében biztosításnak nem lenne helye. C) A váltótörvényt illetőleg. Az 1876.XXVII. t.-cz. 3. §-ának 2. pontja, és 110. §-ának 2. pontja után ezen határozmány volna felveendő: »Ha a fizetendő pénzösszeg 50 frton alól van: az ily okiratból váltójogi kötelezettség nem származik*. Több külföldi törvényhozás a váltó lényeges kellékeihez sorolja, hogy az abban kitett váltósommá bizonyos összegen alóli ne legyen, és az ennél kisebb összegről kiállított váltótól megtagadják a váltónak váltójogi hatályát és erejét. Dániában saját váltók 200 tallérnál kisebb összegről nem állíthatók ki. Angliában és Skócziában a váltósommá 20 shillingnél kisebb nem lehet. Norvégiában a helyi váltók 100 spec. talléron alól Dem állíthatók ki. Ezen tilalomnak oka abban keresendő, hogy az igen csekély összegről kiállított váltók majdnem kivétel nélkül nem kereskedelmi váltók hanem uzsorás hitelezések biztosítékai. Ezekre a kereskedelemnek semmi szüksége nincs, s csupán arra szolgálnak, hogy a szegényebb sorsú iparos, földmives, munkás osztályt könnyen nyerhető, de uzsorás feltételek alatt nyújtott kölcsönökre csábítsák. Magyarországban, különösen a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. XXII. t.-cz. életbelépte óta más oka is van a kisebb, 50 frton aióli váltók kiállításának, az t. i., hogy a kereskedők realisálási ügyleteikből eredő kisebb hitelezéseik biztosítására a hitelbe vevőktől váltókat vesznek, hogy ily módon követeléseiket az emiitett törvény megkerülésével könyebben, gyorsabban és kevesebb kiadással hajthassák be. Tekintve tehát egy részről azt, hogy a kisebb összegű váltók leginkább a tudatlan alsóbb néposztályok uzsorás hitelezésekkel való kifosztására használtatnak fel; tekintve más részről, hogy a kereskedelem érdekében szükséges, hogy a kereskedelmi ügyletekből, különösen reálisálási ügyletekből keletkező kisebb összegű követelések végett a kereskedők ne kényszeríttessenek az 1877. XXII. t.-cz. által kijelölt, a legtöbb esetben csak nagy költséggel járó útra térni: a bizottság szükségesnek véli annak kimondását, hogy az 50 frton alól álló pénzösszegről kiíillitott váltók váltójogi érvénynyel ne ruháztassanak fel; másfelől azonban D) Az 1877. XXII. t.-cz. 11. §-ának utolsó bekezdésében foglalt ezen intézkedés: »a kereskedelmi ügyek a jelen törvényben szabályozott eljárás alá'semmi esetben sem tartozhatnak* ekkép lenne módosítandó: .Kereskedelmi ügyek tekintet nélkül arra, hogy az ügylet, mely. bői keletkeztek, felperes vagy alperesre nézve kereskedelmi ügylet, a jelen törvényben szabályozott eljárás alá semmi esetben sem tartó, hatnak*. * * Atalános magánjogi törvénykönyv. II. Rész. A dologi jog. (Befejezés.) 369. §. Valamely dolog használatánál és a lakásjognál a jogosított köteles a rendes javításokat saját költségén eszközöltetni; ha ezentúl a dologra költekezett, beruházásainak megtérítését a jog megszűntével ugy kérheti, mint a jóhiszemű birtokos a tulajdoni kereset esetében. A dolog terheit a tulajdonos köteles viselni. 370. §. Ha valakit a kötelezett fél lakására és háztartására rendelt helyiségeiben az együttlakás illeti: ezen jog a szolgalom rendelésekor vele már megesketett házastársára és az ezen idő előtt kötött házasságból származó gyermekekre, és a másik házastárs által hozzá hozott gyermekekre is kiterjed. Nőszemélyeknél ezen jog előbb vagy később született házasságon kívüli gyermekeit e is kiterjed, azonban férfiaknál nem. A kötelezett nem ellenezheti, hogy a jogosított fél saját gondozására szükséges személyeket használhasson. A 368. §. utolsó bekezdése itt Í3 helyt foglal. 371. §. Ház használatánál, lakásjognál és együttlakásnál a jogosított a házban létező vizet is használhatja. 372. §. A dolog használata, a lakásjog és együttlakás szolgalmánál a jog gyakorlata sem ruházható át másra, és különösen jogosított fél jogát bérbe nem adhatja. VI. Személyes szolgalmak szerzése. 373. §. Személyes szolgalmak a szolgáló jószág tulajdonosa által szerződésileg vagy végintézetileg rendelhetők. A jogszerű és jóhiszemű birtokos személyes szolgalmat csak a tulajdonos jogának sérelme nélkül rendelhet. Ha szerződés által rendeltetik személyes szolgalom, ennek szerzéséhez a szolgáló dolog birtokbavétele szükséges. Birói és egyéb hatósági határozat által ép ugy rendelhetők személyes szolgalmak, mint telki szolgalmak. 374. §. Ingatlan dolog haszonélvezetének és használatának rendeléséhez azon eset kivételével, ha az általa engedett jogosultságok telki szolgalmak tartalmát tul nem haladják, úgyszintén lakásjog és együttlakás rendeléséhez telekkönyvi bejegyzés szükséges oly harmadik személyek ellenében, a kik a szolgalom rendelése után telekkönyvi bejegyzés által tulajdon vagy egyéb dologbani jogot szereztek. 375. §. Elbirtoklás által személyes szolgalom nem szerezhető. A haszonélvezeten kivül egyéb személyes szolgalom a dolog képleges részére helyt nem foghat. 376. §. A személyes szolgalmak gyakorlatára nézve szerződésileg a fenebbiektől eltérő határozatok állapíttathatnak meg. VII. Személyes szolgalmak elenyészte. 377. §. A személyes szolgalmak elenyésznek: 1. A jogosított fél elállása folytán, ha a szolgáló jószág tulajdonosa azt elfogadja; delteteü-17' ^ ^ b°nt(> feUétel bekövetkeztével> mely alatt ren3. ha a rendelőnek tnlajdonjoga megszűnik; 4. ha a jogosított személy a dolog tulajdonát szerzi me°- • 5. bírói vagy egyéb hatósági határozat folytán • 6. a dolog elpusztulásával; 7. a jogosított fél elhalálozásával; és 8. elévülés által. 378. §. A haszonélvező elállása és a dolog visszaadása által az őt terhelő kötelezettségek alól egyoldalulag bármikor menekülhet. 379. §. Ha a személyes szolgalom akkép rendeltetik, hogy az addig tartson, míg egy harmadik személy bizonyos kort elér: a szolgalom