Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 7. szám - Általános magánjogi törvénykönyv. (Befejezés.)

— 59 — csak az ezáltal meghatározott időben szűnik meg, habár ezen harmadik előbb meghalt. 380. §. Ha a szolgalom tárgyát képező ház elégett avagy egyéb módon elpusztult, a szolgalom az építkezési téren fenmarad és az annak helyére épített uj épületre megy át. 381. §. Ha be nem épített tér képezi a haszonélvezet tárgyát, ez annak beépítése folytán megszűnik; azonban a károsított haszonélvező az építkezőtől kellő kárpótlást igényelhet. Ezen rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha az épület a telek gazdászati czéljaira építtetett. 382. §. Személyes szolgalmak a halállal megszűnnek. Ha az örökösökre világosan kiterjesztetett: kétség esetében ez alatt csak az első törvényes örökösök értetnek. De valamely családnak engedett jog annak minden tagjaira átmegy. Valamely község vagy más jogi személy által szerzett személyes jog addig tart, mig azon jogi személy fenáll. 383. §. Személyes szolgalmak elévülnek: ha harmincz éven át félbeszakítás nélkül a szolgalom nem gyakoroltatott. 384. §. Elhasználható dolog haszonélvezete sem nem-használás sem a dolog elpusztulása vagy átalakítása által nem szüntettetik meg. VIII. A családi joggal összekötött haszonélvezet 385. §. A családi jogviszonyokkal és családi hitbizomá'iyokkal törvény szerint összekötött haszonélvezet, a mennyiben annak hatálya, keletkezése és megszűnése iránt külön határozatok nem léteznek, a haszonélvezeti szolgalom iránti szabályok szerint ítélendő meg. IX. Építkezési és pinczejog. 386. §. Ha a jogosított fél idegen ingatlanon már létező vagy még csak előállítandó épületnek, pinczének, és ezekkel összekötött térnek használására jogosittatik: ezen jog szabadon elörökösithető és átruházható idegen dologhani jogkép csak telekkönyvi bejegyzés által szerezhető. 387. §. Terhelt ingatlanra a tulajdonos más részére a jelzálogos hitelezők beleegyezése nélkül ily építkezési és pinczejogot nem engedhet. 388. §. A jogositott fél jogai és a tulajdonos irányában elvállalt kötelezettségei megbirálásánál első sorban a szerzési jogezim irányadó; azonban a viszontszolgáltatások csak telki teherkép köttethetnek ki, és harmadik irányában csak annyiban érvényesíthetők, a mennyiben bejegyeztettek. A kibecslés vagy a visszavásárlás a tulajdonos által ki nem köthető. 389. §. A jogositott fél jogának tárgya felett szabadon rendelkezhetik, ezt szolgalmakkal, telki terhekkel és jelzálogokkal terhelheti. 390. §. A jogosultság tárgyát képező épületek és müvek fentartása, ugy az azokkal összekötött terhek és adózások a jogositott felet terhelik. A tér tulajdonosa a fentartást csak az esetben kérheti, ha a nélkül saját ingatlana károsítást szenvedne. 391. §. A jog szerzésére, megszűnésére és védésére nézve a haszonélvezet iránti szabályok hasonszerüen alkalmazandók, a mennyiben a fentebbiekkel nem ellenkeznek. 392. §. Az építkezési és pinczejog a tér tulajdonosára száll vissza a jogositott fél halálával, ha ez örököst nem hágy és joga felett érvényesen nem rendelkezett. Különfélék. — Wachter, Un ger. Múltkori czikkünkre vonatkozólag a következő sorokat vettük : Igen tisztelt szerkesztő ur! A »Themis« multheti számában S. S. nevü munkatársa "Wachterről irt nekrologusában azt állítja, miszerint Wáchter egyik előadásában Ungerről azt mondta volna, hogy »er ist in der wörtlichen Annáherung an mein System etwas zu weit gegangen«. Engedje meg tisztelt szerkesztő ur, hogy magam részéről, ki tanítványa voltam Wáchternek és a kérdéses előadásnál jelen voltam, az idézett szavakat rectifikáljam. Wachter nem azt mondta Ungerről: »er ist in der wörtlichen Annáherung an mein System, stb.«, hanem »er ist in der wörtlichen Benützung meines Systemes etwas zu weit gegangen.* Tekintve annak egyéniségét, a ki mondta, és annak egyéniségét is, a kiről mondatott, a kitétel szavainak pontom helyreigazítását eléggé indokoltnak véltem. Fogadja, stb. Br. R. A. A helyreigazításban megerősítve találjuk, a mit t. munkatársunk Wachterről irt. A mi a két kifejezés közti különbséget illeti, valószínű, hogy Wachter a munkatársunk által idézett évfolyamban »Annáherung* szóval élt, azon évfolyamban pedig, melyben Dr. ít. A. hallgatta, a »Benützung« szót használta. Szerk. — Az osztrák esküdtszéki praxisbői. Eddigelé gyakori eset volt, hogy az esküdtek az emberölésre vonatkozó kérdésre azon záradékkal »de nem ellenséges szándékbók, vagy csalási bűneset tárgyalásánál a hozzájuk intézett kérdésre, azon megjegyzéssel »azonban nem kárositási szándékbóU igen-nel feleltek. Ilyen esetekben a vádlott, minthogy az esküdtek a bűntett tényálladékának megállapításához szükséges gonosz szándékot tagadják, felmentetett. Legújabban a trienti esküdtszék előtt egy vádlott emberöléssel i vádoltatván, az esküdtek közül a bűnösség kérdésére heten igen-nel feleltek, öten szintén igen-nel, hozzátéve, hogy nem gonosz szándékból. A fenjelzett gyakorlat szerint vádlott felmentendő lett volna. A trienti törvényszék az utóbbi öt esküdt szavazatát ellentmondónak találván, a védő ügyvéd ellenzése daczára a kiigazítási eljárást rendelte el, melynek eredménye az lőn, hogy az esküdtek közül ujabb tanácskozás után kilenczen »igen«-nel feleltek, a fenti öt közül pedig csak három válaszolt nem-mel. Minek következtében vádlott büDÖsnek kimondatván, az elkövetett emberölés miatt el is ítéltetett. Védő ügyvéd a törvényszéknek ezen eljárása ellen semmiségi panaszt jelentvén be, a semmitöszék f. é. jan. hó 2fí-án tartott nyilvános ülésében azt tanácskozás alá vévén, Gr 1 a s e r koronaügyész indítványára azt elvetette a következő indokokból: »Kétségkívül szabadságukban áll az esküdteknek valamely kérdésre részint igen-nel részint nem-mel felelni; azonban a kérdésnek ily értelembeni tagadása a bünv. eljárás 318. §-ának a főkérdésre vonatkozó rendelkezése szerint csakis mellékkörülményekre vonatkoz] hátik, melyek kizárásával még a bűnösség fenmarad. De nem szabad az esküdteknek a tényálladék egyes lényeges ismérveire igen-nel, 1 másokra pedig nem-mel válaszolni, olykép, hogy a bűnösség kérdésére nézve ugyanazon Ítéletben »igen« s »nem« foglaltatik. Ha az esküdI tek a jelen esetben ugy vélekedtek, hogy vádlott a néki terhül rótt büncselekvéDyt (egy ütést ellenfele fejére) elkövette ugyan, de nem ellenséges szándékkal, akkor egyszerűen a kérdésre nem-mel kellett volna felelniök. Az öt esküdt által tényleg adott azon felelet, mely a főkérdésre nézve igent mondott, de a gonosz szándékot kizárta, mindenesetre, ha magában véve nem is ellentmondó, de legalább is nem eléggé világos volt; mert e feleletnek az öt esküdt véleménye iránt kételyt kellett támasztania, valamint az iránt is, hogy ők a gonosz szándék fogalmával tisztában nem lévén, azt félre is magyaráz| hatták, jogi jelentőségét félre is érthették. A törvényszéknek tehát nemcsak joga, hanem kötelesssége is volt a nevezett esküdtek szándéka iránt magyarázatot provokálni, s az utóbbiak a bünv. elj. 330. §-a szerint jogositva voltak válaszukat kijavítani.« — A „Jogászkör" f. hó 12-én összejövetelt tart. Egy bejegyzett ügyvédjelölt, ki több évi gyakorlaton volt a fővárosban alkalmazást keres. Legközelebbi csődbejelentési határidők: (Febr. 17-U>lfebr. 2í.%g.) Schuster Frigyes erzsébetvárosi tsz. febr. 20. (5.) — Muth Frigyes karczagi tsz. febr. 23. 24.25.(294.) — Blau Gyula kassai tsz. febr. 23. 24. 25. (1.) — Stahl Móricz m.-szigeti tsz. febr. 23. 24. 25. (14.) — Burger Lipót szegszárdi tsz. febr. 23. 24. 25. (14.) Kivonat a „Budapesti Közlöny'Mtól. Rövidítések: bb. = benyújtási határidő és bejelentés batáridő ; vb. = végrehajtó; i. ^ deiglenes; t. = tömeggondnok; p. = perügyelő". A hirdetmények elején vagy végén levő számok a „Bpesti Közlöny" azon számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent. Agyula-feliérvari ügyvédi kamara részéről közhírré téletik,hogy Ferenczy Ferencz nagyenyedi ügyvéd, az ezen kamara választmánya mint fegyelmi bíróságnak 1879. évi augusztus hó 16-án 452. fegy. sz. a. hozott s a kir. Curia mint legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósága által 1879. évi deczemberhó 20-án 510. fegy. sz. a. helybenhagyott határozata alapján az ellene nyitott csőd miatt az ügyvédség gyakorlatától felfiiggesztettt.