Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 7. szám - Az uzsora-bizottság javaslatai a ptrts., a váltótörv.; a váltóelj. és az 1877: 22. t.-cz. némely módositása tárgyában

— 57 — állapotot. Ehhez szükséges a tényleges állapotnak részletes beható ismerete. Szükséges lesz ezen ismeret később is, hiszen az uj törvénykönyv nem fog birni visszaható erővel. Jó volna ezen opportunitási szempontra figyelmezni a magyar magánjog íróinak és kiadóinak. A magyar magánjog tudományos müvelésében ne tartóztassa fel őket a codificatio munkábavétele. Még a terv sincs készen. Ha kész lesz: majd az enquettezés hosszú napja virad rá. Mikor kerül az igazságügyi bizottsághoz? Ezek elgondolásával mit se félhetnek kiadóink; csak akadjon iró, a ki a magyar állam területén létező magánjogot oly alapos, világos és hü feldolgozásra méltatná, mint a minő Roth müve. Dr. Vécsey Tamás, egyetemi tanár. Az államszótár érdekében. llégóta lappangott jogász-körökben a magyar jog- és államtudományi szótár eszméje. Midőn tehát e napokban arról értesültünk, hogy nagyérdemű tanárunk Kautz Gyula egy államszótár kidolgozását -és közzétételét inditványozá, méltán örültünk azon, hogy amaz életrevaló eszme végre a megvalósulás stádiumába lépett. Habár Kautz Gyula egyelőre csak a »tervezet és kiviteli módo^at« iránt fog is részletes előterjesztést tenni, mégis egyedül a vállalat élén álló ama név biztosit, hogy a magyar államszótár az államtudományok világirodalmát legjobban ismerő tudósunk vezérlete alatt létrejön. De miért egyedül államszótár? Miért nem egyúttal jogi szótár is ? Miért hiszi a t. tudós tanár ur, hogy nekünk csak államszótárra volna szükségünk és a jogi szótárt nélkülözhetnők ? Avagy talán létesítheti és kiadhatja másvalaki a jogi szótárt az államszótártól teljesen elkülönítve is? Ezek mind oly kérdések, melyek a napi lapoknak az államszótár tárgyában felmerült hire után élénk tolultak. S mi azt hiszszük, hogy mindazon kérdések jogosak, czél- és időszerűek. Mert ha a jogi oktatás t?rén nem birták tanáraink az államtudományokat a jogiaktól teljesen elválasztani, — pedig ott a kettéválasztás könnyebb volna, — •ugy szerény véleményünk szerint kár lenne az államszótárt a jogi szótártól elválasztani, a mennyiben ezen elválasztás nem is sikerülhet, annyira összefügg e kétféle tudományág egymással. Különben is a vállalatnak mind szellemi, mind anyagi sikere szempontjából, főleg tekintettel arra, hogy nálunk kisebb számú olvasó közönsége akad ilynemű vállalatnak, mint pl. Németországban) •czélszerübb volna nálunk Magyarországban, hol az államtudományok eddig a gyakorlati életben csak a politikusok használatára szolgáltak, a jogi szótárt az államszótárral azért is együvé foglalni, mert rendszerint a kinek egyikre szüksége van, az a másikat legalább nagjjában nem nélkülözheti. Ezen kivül még a jogi szótár terjedelem tekintetében sem fogja túlságosan növelni az államszótár anyagát. Vagy ha ezt tenné is, ugy legalább egy egész vállalat lenne az. Azért tehát mi egy jog- és államtudományi szótárt indítványozunk s ajánljuk szerény sorainkat az .államszótár nagyérdemű indítványozójának becses figyelmébe. Horvát János. Az uzsora-bizottság javaslatai a ptrts., a váltótörv., a váltóelj. és az 1877: 22. t.-cz. némely módosítása tárgyában. Az uzsoráról szóló tvj. elkészítésére egybehívott miniszteri értekezlet nem szorítkozott a javaslat szerkesztésére, hanem némely novellaris intézkedést is kezdeményezett a végből, hogy azon törvényes rendelkezések módosíttassanak, melyek az adós szertelen, a hitelező érdekei által sem igényelt zaklatására vezetvén, az uzsora-bajokat lényegesen fokozták. A bizottság kimerítő jelentésének első felében mintegy indokolását adja javaslatának ; második felében azután felsorolja és kifejti azon módosításokat, melyeknek elfogadása által az uzsora-bajok egyik szülő oka lényegesen enyhittetnék. E módosítások kezdeményezői a bizottságban Tóth Elek, a keresk. s váltótörvényszék elnöke és Kozma Sándor, királyi főügyész valának. A bizottság jelentés vonatkozó részét a következőkben közöljük : A bizottság nem képes feltalálni azon indokot, hogy a végrehajtásoknál, továbbá váltóügyekben a bizonyítási eljárásnál nálunk néha korlátlan, és szükségesnek sem látszó oly túlzott szigor mi okból rendeltetik alkalmazandónak törvényeink által ? Hogy a végrehajtás gyorsan és erélyesen vitessék keresztül, hogy | a végrehajtási stádiumban a halasztó hatáljljal biró jogorvoslatok mellőztessenek, stb.: az ellen a bizottságnak a felszólalásra oka nincs De szó nélkül nem hagyhatja, mert kötelességmulasztást látna benne a bizottság, a végrehajtás tárgyára vonatkozó azon semmivel sem indokolt szigort, a melynek következtében már számos család a végromlásra jutott, holott ha ezen szigor csak némileg enyhittetik : az nem csak az adósoknak, hanem a hitelezőknek is előnyére vált volna. A) A bizottság nézete szerint az ingóságokra vezetendő végrehajtásoknál az 1868. LIV. t.-cz. 395. §-a ekkép lenne kiterjesztendő : 1) Oly személyeknél, kik mezőgazdasággal foglalkoznak, az ennek folytatására mulhatlanul szükséges felszerelvények s barmok, valamint azon mezőgazdászati termények, melyek e gazdászatnak viteléhez a legközelebbi aratásig nélkülözhetlenek, mint ingóságok le nem foglalhatók. A legfontosabb nemzetgazdászati elvek harczolnak a mellett, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó személyeknek a gazdaság folytatásához nélkülözhetetlen felszerelvényei és barmai ne foglaltathassanak le mindaddig, mig ők a földbirtokban vannak, különben megfosztatnának a lehetőségtől, hogy magát a földbirtokot használhassák, megfosztatnának oeconomiai existentiájuk létfeltételétől. De másrészről ép ezen tárgyaknak bírói kényszer utján való elvétele vagy a végrehajtás alóli menekülési törekvés hajtja az illetőket az uzsorások kezeibe, eltekintve attól, hogy ugy a végrehajtató hitelező követelésének ki nem elégített részét, valamint a többi hitelező követeléseiknek kielégítését sok esetben nem remélhetik, és a befolyt vételár gyakran csakis a felmerült végrehajtási költségek fedezésére elégséges. m) Le nem fogtalhatók : egy tehén, vagy a végrehajtást szenvedő választása szerint két juh, sertés vagy kecske, ha ezen állatok a végrehajtást szenvedőnek vagy családjának fentartására nélkülözhetetlenül szükségesek. A végrehajtás soha sem mehet addig, hogy az adóstól physicai létének feltételei elvonassanak. Az álfoglalásoknak és átírásoknak legalább egy része remélhetőleg elmaradna ezen intézkedés felvétele által és a büntető biró igen gyakran nem jönne oly helyzetbe, hogy vádlottat birói zártörés miatt elitélje akkor, a midőn az illetőnek kényszerhelyzetét felfogva, ezt csak sajnálni tudja. n) Végrehajtás a szolgálatért vagy munkáért járó csak azon napdijakra s napi bérekre rendelhető s foganatosítható, melyek a végrehajtási kérvény benyújtásakor már kiérdemeltettek és esedékessé váltak, és a szokásos vagy kikötött fizetési időben a jogosult által nem követeltettek ; hogy a napi dijak vagy bérek fizetése előleges vagy utólagos havi, Leti vagy napi részletekben történik-e, különbséget nem tesz. Ezen intézkedések a törvényhozás utján leendő meghonosítására ugyanazon indokok hozhatók fel, a melyek indokul szolgáltak az adóssági fogság megszüntetésére. Valamint a személy szabadsága, ugy annak munkaképessége sem tétethetik a hitel czéljaira szolgáló eszközzé. A személynek jövőbeli munkája és a teljesített munkának még nem esedékes bére a végrehajtás alól kell, hogy kivéve maradjon. Az ujabb humán jurisprudentia felfogása szerint, mely felfogás nemzetgazdászati tekintetben is teljesen helyes, soha sem az ember munkaképessége, hanem ennek már realisált (tőkésített) eredményei lehetnek csak a végrehajtás tárgyai. Ha a munkás, a jövőre kiható foglalás által oly helyzetbe tétetik, hogy a legközelebbi fizetési napon semmit ssm kap : alá van ásva existentiája és megszűnik azon egyetlen feltétel, mely alatt a munkateljesítés kellőkép történhetik. A jelenleg hatályban levő törvény következtében pedig kényszeríttetik az adós tartózkodási helyének folytonos változtatására, a mig csak a hitelező nyomát nem veszti. Bizonyos tekintetben a munkabérnek jövőre kiható lefoglaltatása nagyobb szigor, mint az adóssági fogság, mert az utóbbi esetében, az adós a hitelező által tartatik, a munkabér lefoglalása esetében pedig az adósra hárul a gond magát és családját eltartani. Megemlítendő még, hogy az 1) m) és n) pontok alatt felsorolt intézkedések az 1879. évi október hó 1-én hatályba lépett német birodalmi törvénykezési rendtartás 715. §-ában, részben 749- §-ában is foglaltatnak, és hogy az 1) pont alatti rendelkezés már a nyugat galicziai tv. rendtartásban foglaltatott és jelenleg is hatályban van. B) A váltóeljárást illetőleg. A váltótörvény életbeléptetése és a váltóügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában 1876. évi november hó 30-áD kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 23-dik §-a akkép lenne módosítandó, hogy végirat és ellenvégirat váltóperekben is engedtessék;