Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 7. szám - A gyámsági törvény 285. §-ához

— 56 — elég volt neki meghozni is a kiutaló végzést, hajtsa végre azt más, a kinek azt végrehajtani »tetszik«. Szomorú dolog, de ugy van, hogy az hajtja végre akinek »tetszik«, mert nincs sem aplicabilis törvényünk, sem szabályrendeletünk ezen kérdésre nézve, s igy megtörténhetik az, hogy felfolyamodás esetén a végrehajtási kérvényt másodfokban a közigazgatási bizottság, s harmadfokban a belügyminiszter is elutasítja. Ekkor azután a szegény árva, ha a sok utánjárást még meg nem unta, s" a felfolyamodásokkal kapcsolatos közigazgatási ut kimerítése neki több költségbe még nem került, mint a mennyire kiutalt vagyonának értéke rug, megy ügyével a rendes biróság elé, s itt is még kérdés, hogy a roszlelkü közgyám kifogása folytán nem-e mozdíttatik el illetékességi szempontból; mert a bíróságok is függetlenek levén, ezeknek is lehet önálló véleményük s nem szükségkép következik, hogy magukra engedik octroyáltatni az árvaszék, közigazgatási bizottság és belügyminiszter véleményét. Hol van már most a biróság vagy hatóság, mely előtt az árva már kiutalt és igazságos követelését érvényesítheti ? Hisz az az eset, hogy a biróság is absolute ne állapítsa meg az illetőséget, nem fordulhat elő; mert a főméit, m. kir. Curia mint semmitőszéknek van, hála Isten! elvi jelentőségű határozata, melyben kimondja, hogy az ily természetű ügyek csak a közigazgatási ut kimerítése előtt nem indíthatók meg a rendes biróság előtt; de ha ez az ut egyszer kimerittetett a nélkül, hogy az illető fél czélt ért volna, akkor a birófágnem vonja meg az illető féltől segélyét. Csakhogy ez a hosszú és költséges ut a félnek tetemes kárába, gyakran egész vagyonába kerülhet, s ép ezért nagyon kívánatos volna, hogy addig is, mig az 1877. XX. t.-cz. minden részében, s nevezetesen a pénzkezelésre nézve is, keresztül vitethetik, a belügyminisztérium e kérdés tárgyában intézkednék; mert — mondom — majd mindennap fordulnak elő esetek, melyek szerint az árvaszék kiutaló végzésének végrehajtását megtagadja, a bizottságok pedig a közigazgatási ut kimerítése nélkül, tehát ha csak a fél a belügyminiszterig nem recurrál, a keresetet kifogás esetén — melyre pedig a közgyámok mindig készen vannak, — elutasítják azon indokból, mert annak érvényesítése közigazgatási útra tartozik. Szerintem is, nem a biróság, hanem az illető árvaszék hatáskörébe tartozik az ily követelés behajtása. Mert igaz ugyan, hogy a törv. rendtsról szóló 1868 : 54. t.-cz. 23. §-a az árvaügyeket a törvényszékek hatáskörébe sorozza, — ezen törvény azonban még a közigazgatásnak a törvénykezéstől való elválasztása előtt keletkezvén, irányadóul nem tekinthető annyival kevésbbé, mert azon időben az úgynevezett árvatörvényszékek ugyanazonosak voltak a polgáii törvényszékekkel s ettől külön testületet sem képeztek; — de a dolog természetéből is következik, hogy az árvaszék, mely az árvavagyonnak átadását, illetve kifizetését a közgyámnak meghagyja, ha csak azt nem akarja, hogy végzése illusoriussá váljék, — ezen végzését végre is hajthassa, és pedig mind a különben is felügyelete alatt álló községi árvapénztár, mind pedig a gyám magánvagyonára; mert ez, miután a végrehajtásra mulasztása által okot szolgáltatott, a kifizetendő árvapénzért nemcsak mint gyám, hanem személyesen, saját vagyonával is felelős. Hisz már azon körülményből is, hogy az árvaszék utalja ki az értéket, következik, hogy ezen érték érvényesítéséről is ő van hivatva saját hatáskörében intézkedni. De ezenkívül mind az árvának, mind az árvapénztárnak, sőt a közgyámnak is érdekében volna és javára szolgálna, ha nem-fizetés esetén az árvaszék rendelné el és foganatosítaná a végrehajtást. És pedig előnyére volna: 1- ször az árvának; mert a végrehajtási kérvénynek az árvaszéknéli benyújtásakor már ott volna, hol most csak a közigazgatási ut kimerítésekor s az ez után indítandó per jogérvényes befejezésekor van. 2- or, előnyéie volna magának az árvapénztárnak; mert mig az árvaszék, melynek közvetlen Mügyelete alatt a községi árvapénztárak állanak s mely ennek körülményeit közelebbről kell, hogy ismerje, a végrehajtást az árvapénztár érdekeire való tekintettel is foganatosíthatná, addig a bíróságok, melyeknek az árvapénztárakhoz semmi közük, s melyek azok állapota tekintetében is a kellő tájékozottságot nélkülözik, erre figyelemmel nem lehetnek, s igy azután történt meg már igen sokszor, hogy árvatári adóslevelek birói árverésen potom áron adattak el, mi által az árvapénztárnak megszámlálhatlan kárai származtak, holott ha a végrehajtást az árvaszék foganatosítja, ezek vagy egyéb hátrányok elháríthatok lettek volna. Végre: 3- or, előnyére volna magának a közgyámnak is; mert ez is megtakarítaná magának azon költséget, melyben az ellene indított perben elmarasztaltaik. Mert köztudomásúlag, a bíróságnál az árvaszék végzése alapján nem lehet végrehajtást kérni, hanem a kiutaló végzésben foglalt összeg per utján érvényesítendő s csakis a már előbb kieszközölt ítélet alapján lehet végrehajtásért folyamodni. Már pedig ilyen ítélet, pláne ha az összeg 300 frtot meghalad, s rendes peruton érvényesítendő, nagyon sokba kerülne az illető közgyámnak. Igaz, hogy ez nem az árva baja, hanem a gyámé; de minek csináljunk ennek is haszontalan költséget akkor, midőn meg van a kiutaló végzés, melyhez szó és kétség már ugy sem fér, s igy miért ne hajthatná azt végre az árvaszék közigazgatási uton, mikor ez által joghátrány senkinek sem okoztatnék. Ezekből kifolyólag tehát — miután a jelen állapot még nagyon huzamos ideig eltarthat, - nagyon kívánatos volna, ha a belügyminiszter ur addig is, mig az 1877: XX. t.-cz. minden részében keresztül vitethetik s az árvapénztárak központi kezelése megkezdethetik, ezen kérdést rendeleti uton szabályozná, s az árvák és árvapénztárak érdekében kimondaná, mikép a közgyámoktól kiutalt, de ki nem fizetett öszszegek behajtása körüli eljárás az árvaszékek, illetve közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. André Gyula, zirczi ügyvéd. Jogirodalom. System des deutschen Privatreckts, von Paul Roth. Erster Thai. Tübingen 1880. Ára 9 Mark. 492 lap. A német jognak fejlődése oly forduló ponthoz ért, minőt a történelem még nem emlit. Sok százados elforgácsoltatás után ellenállhatatlan központi erőt teremtett a német egység géniusza. A 26 országú császárságnak 42 millió lakosa ugyanazon büntető-törvény alatt áll, ugyanazon perrendtartás szabályai szerint keresi az igazságot. Készül az egész birodalom számára az általános polgári törvénykönyv, a győzedelmes Vilmos müveinek koronája. A codificatio ily előhaladása mellett a mostani német jog életének órái meg vannak számlálva. Roth mégis megírja s közrebocsátja a mostani német jognak rendszerét. Ismerteti azt, aNeckár partjain is ritka alapossággal, részletességgel, egészen uj methodusban. Nem állit fel általános elveket az egyes intézményekre kiterjesztendőleg, hanem az országos jogok összehasonlításából vonja ki az általános elveket. Mindenik jogintézménynél kifejti a római, porosz, szász és franczia jognak odavágó tételeit. Ezen tételek sok intézménynél egybevágók, soknál párhuzamosan feküsznek előttünk. A porosz joggal (Preussisches Landrecht) 18. a paudektákkal 14, a Cőde Napóleonnal 7'6, a szászjoggal 2'8 millió ember él. A franczia jogot érdeme szerint méltányolja, a benne foglalt római és germán elemeket kimutatja. Utal azon lendületre, melyet nyert a porosz jog Förster és Dernburg, az osztrák jog Unger szellemes működése által, a kik ama két törvényt Berlinben, ugy mint Bécsben visszavezették a római jogi alapokra, a megtagadott de ismét felkeresett édes anyának ölébe. Az olvasó megtalálja Rothnak müvében a germán jogok általános hü képét. A forrásokra és irodalomra nagy gondot fordít. A jogalanyok, a dolgok és a jogozatok töltik be a megjelent első kötetet. A forrásoknál tárgyalja a régieket vagyis a 16-ik századelőttieket és az ujabbakat. A recipiált római jog, a franczia jog és valamennyi országos jog szépen be van mutatva. A törvényi jog, autonómia, szokásjog, kiváltságok, birói gyakorlat mindannyi érdekes fejezetek, melyekhez tanulságosan sorakozik a jogszabályok magyarázatának s alkalmazásának tana, tekintettel a tér- és időbeli határokra. A természeti személyek közti különbség minden magánjogi szempontból fel van tüntetve, azon prizmákon át, a melyeken néztek a római s germán törvényhozók. A nemi különbség, a házasságból vagy azon kivüli származás, a rokonság, az életkor, testi-, lelki egészség, állampolgárság, becsület, vallási különbség más és más intézkedésekre adott alkalmat. A dolgok tárgyalásánál kifejti Roth azoknak természeti tulajdonságát, pl. ingó, ingatlan, használható s elhasználható voltát, oszthatóságát s oszthatatlanságát; ez uíán jogi különböztetéseket hoz fel, pl. forgalomban levők s forgalmon kívüliek ; végül több dolognak egymáshozi viszonyát, jelesül egyszerű s összetett, fő- és mellékdolgokról, gyümölcsökről és dolgok összeségéröl mutatja be a 26 germán ország intézkedéseit. A jogozatok osztályozását követi a jogozatok keletzésének és megszűnésének tárgyalása, az időnek hatása, számítása, elévülés. Végül a jogoknak védelme s az előbbi állapotba való visszahelyezés következik. Nem bírt Roth szabadulni a római triastól, de personis, de rebus, de actionibus. Azt kérdezhetné az olvasó, hogy ha a német birodalmi polgári törvénykönyv készül s ma-holnap az eddigi német jog érvényét veszti, minek írnak róla ily nagy müvet, mint Roth? Az iró megfelel ezen kérdésre. A codificatio fogadja el kiindulási alapul a jelenlegi jog-