Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 6. szám - Párisi levelek. 2. [r.]

— 47 — intésnek a bíróság helyt ád, ha a hitelező kimutatja, hogy az adós neki ötven fonton felüli összeggel tartozik és hogy az adós bíróságon kivüli uton a fizetésre nem volt bírható (after reasonable efforts). Abirói megintésben (summons) felemlítendő, hogy azon esetre, ha ez hatálytalan maradna, akkor csődnyitás iránti kérelemnek hely fog adatni. A bírósági végzésben azonfelül figyelmeztetendő az adós, ha a követelés valódisága ellen kifogást akar emelni, azt kereskedő hét nap alatt, nem kereskedő pedig három hét alatt a bírói megintés kibocsátásától számítva, a bíróságnál beadni el ne mulaszsza. A birói megintés kibocsátására azon bíróság illetékes, a melynek területén az adós lakik vagy üzletet folytat. Több hitelező kisebb összegekkel szövetkezhetik ilyen megintés iránti közös eljárásra. Ha azonban csak egyiknek követelése ellen emeltetik kifogás, akkor a többiek sem kélhetnek beismert követelésük alapján csődöt. Úgyszintén valamennyiüknek kell a csőd megnyitását is kérni, mert ha időközben egyik visszalépne, a megintési eljárás hatálytalan. Az egyik kiváló bírósági döntvény (Ex parte Wier) alkalmával a hitelezők ezen solidaris kapcsára kimondatott, hogy együtt állanak és együtt bnkknak. (They stand and fali to^ether). Azon hitelező, a kinek biztositéka van, a megintés alkalmával nem tartozik nyilatkozni, vajon a biztosítékot visszaadja, vagy pedig annak megbecsültetését kivánja; de mikor a csőd megnyitását kéri, akkor nyilatkoznia kell, a két mód közt melyiket fogja választani. Ha a biróság az adós által a megintésre beadott kifogásokat alaposoknak találja, a biróság ezt hatálytalannak mondja, még pedig akkor is, ha az adós a hitelező követelését valamikép biztosította vagy halasztást nyert. Azonban ha a hitelező későbben azon okból, mert az adós a feltételeket meg nem tartotta, csődnyitásért folyamodik, ezt ezen követelése alapján csak akkor teheti, ha a megintés kibocsátásától illelőleg az ebben felsorolt hét napi vagy három heti határidőtől számítva hat hón«p még élnem múlt. Ilyen birói megintés Anglia területén kivül nem kézbesíthető, hanem ha idegen (foreigner) Angliában tartózkodik, ilyen megintés Deki még olyan adósság miatt is kézbesíthető, melyet külföldön elvállalt. A biróság a megszökő adósok (absconding debtors) iránt fenálló 1870. évi törvény értelmében jogosítva van az adós letartóztatását elrendelni, mihelyest a megintésnek helyt adott és még mielőtt a csődmegnyitási kérvény ellene beadatott, ha alapos ok forog fen azon gyanúra, hogy az adós külföldre azért akar távozni, hogy az adósságát ki ne íizesse és a csődnyitást elkerülni akarja. Ha azonban hitelezőivel valamely egyességre lép, akkor szabadon bocsáttatik. A csődmegnyitás iránti folyamodványt ilyen a csődnyitásra alkalmas körülmények elősorolása mellett, a biróság nzon végzéssel rendeli az adósnak személyesen kézbesittetni, hogy hét nap múlva tárgyalás alá vétetik. Ha azonban az adós rejtőzködik, akkor a folyamodvány lakásában vagy üzletében levő nagykorú egyénnek kézbesithető, vagy pedig az idézés hírlapi uton történik. Ha az adós a tárgyaláson nem jelenik meg, a biróság a nélkül, hogy a folyamodványban felhozottakat hivatalból vizsgálná, egyszerűen a csődöt megnyithatja. De ha az adós megjelenik, akkor a hitelezőnek a követelés valódiságát, és ha az adós kereskedő, a kereskedői üzlete természetét, valamint a csődnyitásra alkalmas előbb felsorolt hat cselekmény valamelyikét bizonyítani tartozik. A tárgyalás elhalasztását csak « biróság engedheti meg. A hitelező tartozása tekintetében régi bevett szabály (old established rule), hogy akkor fen kell állania, a midőn a csődnyitásra alkalmas cselekvény elkövettet"tt, és hogy akkor is fenálljon, a midőn a csődmegnyitási folyamodvány tárgyalása megkezdetik. Már magának a csődnyitási kérelem beadásának igen jelentékeny hatálya van, mert a bíróságnak már akkor, még mielőtt a csődöt megnyitotta, jogában áll, mind olyan perek vagy végrehajtások folytatását beszüntetni, melyek az adós ellen folyamatban vannak és oly követelésekre vonatkoznak, melyek a csődben érvényesíthetők. Esetleg az ilyen per vagy végrehajtás folytatása iránt, a biróság belátása szerint, bizonyos korlátokat szabhat. Úgyszintén jogában áll a bíróságnak egy ideiglenes TARCZ A. Párisi levelet. II. Paris, jan. 30. A. 2>Société De La Legislation Comparée« alapszabályainak 2. íjában az egylet czélja következőleg van körülírva : »a különböző államok törvényeinek tanulmányozása, s ezek nyomán kikutatása azon gyakorlati módoknak, melyek szerint a törvényhozás különböző ágaijavitandók.« Egy nagy eszme, a jogtudományok történelmi összehasonlító módszere, az egyedüli mód, mely czélra vezet. Hogy minél könnyebben czélhoz jussanak, nem elégedtek meg azzal, hogy a különféle államok kormányaira támaszkodjanak. A 3. §. szerint »a társaság külföldi levelező tagokat választ* (La société nomme des correspondants a l'étranger). A franczia nemzet elég nagy arra, hogy minden egyéb nemzetbeli törekvő ember büszkeségének tartsa, hogy ezen ország legkitűnőbb tudósai által képezett társaságnak ő is egyik működő tagja, hogy ugy szóljak, expositurája legyen. De meg másrészt bármely ors/ágbeli jogász is, kiben csak egy kis hazafias érzés van, a legnagyobb készséggel vállalkozik arra és tesz eleget annak, hogy saját hazájának jogviszonyait a hatalmas franczia nemzet jogászaival, sőt több — az egész világgal megismertesse. így tudta e társaság érdekkörébe vonni az összes európai és amerikai államokat. Ezen államok közt látjuk Magyarországot is képviselve. A társulat intézői a legnagyobb érdekkel viseltetnek hazai jogviszonyaink és törvényhozási mozgalmaink iránt; törekvéseinket nemcsak méltányolják, de becsülik is, a legélénkebb figyelemmel kisérik. E tekintetben igen sokat köszönhetünk budapesti egyetemünk érdemes tanárának Hoffmann Pál urnák, ki a társaság legelső tagjai közzé tartozott s mint magyarországi levelező tag ugy hazai jogi mozgalmainknak a külfölddel való megismertesése körül, mind a társaság irányában nagy érdemeket szerzett. Az utóbbi időben azon rohamos haladás, melyet magánjogi törvényhozásunk körül kifejtettünk, egy uj magyarországi levelező-tag választását tette szükségessé, a miben a társaság hasonlókép igen szerencsésen járt el, Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi jogakadémiai tanárt, jeles fiatal tudósunkat választván meg. Hazai jogviszonyainknak a külfölddel való megismertetésére csak ezt az egyedüli helyes módját látjuk. Német szaklap megindítását, a mint kevéssel ezelőtt történt, nemcsak feleslegesnek, de sőt egyenesen károsnak s csupán a germanizatio leplezett titkos eszközének tartjuk. Eddig a jogászság volt az, mely hazánkban tiszta magyar jellegét legjobban megtartotta, s most már ezt is elejtjük. De meg az a magyar-német jogi lap nem is felel meg czéljának. A 40,000 mutatványszámból a külföldi szerkesztőségeknek alig jutott. Midőn Heidelbergában a »Zeitscbrift für die vergleichende Rechtswissenschaft* szerkesztőjével (a hova tehát leginkább illett volna küldeni) szerencsém volt beszélni az őszszel, egész csudálkozva hallottam, hogy biz ő annak még csak szinét sem látta. A társaság levelező-tagjainak kötelességük időszakonkint tudósításokat küldeni a nevezetesebb mozgalmakról. E módon a társaság központjában roppant anyag halmozódik fel, mely feldolgozásra vár. E feldolgozást a társaság székhelyén Parisban lakó tagok teljesitik. S itt valóban bámulatunkat kell kifejeznünk azon rendkívüli ügybuzgalom, kitartás és fáradhatatlan munkásság iránt, melyet a tagok tanúsítanak, kik csupán a tudomány érdekében a legnehezebb munkától sem riadnak vissza. A franczia nyelv világnyelv, alig van müveit ember, ki ne beszélné és irná; ez részben egyik indoka volt azon nagy sikernek, melyet a társulat felmutathat; de mindennek daczára, a különböző államok törvényhozási nyelve különböző levén, a munka aligha lehetett volna tökéletes. Itt rejlik az óriási nehézség. A franczia könnyen túltette magát rajta. A társaság kebelében négy osztályt alakítottak: 1. az angol, 2. az északi, 3. a déli, és 4. a franczia nyelv osztályát. A tagok számát az egyes osztályokban az igazgató-választmány határozza meg (Régi. Art. 17); a tagok önkényt vállalkoznak; a különböző nyelveket kiosztják maguk közt, s az elvállalt nyelvet kötelessége mindegyiknek annyira elsajátítani, hogy az azon megjelenő törvényeket és jogi munkákat tökéletesen értse. Nem ritka dolog, hogy némelyik kettőre is vállalkozik. A magyar nyelv az északi nyelvek osztályába tartozik. A mi hazai nyelvünk megtanulására is akadt vállalkozó és pedig olyan, a kite büszkék lehetünk, hogy nyelvünket beszéli. Elmulaszthatatlan kötelességet vélek teljesíteni, hogy őt hazai jogász közönségünknek bemutassam. E férfiú D a resté Péter jogtudor, semmitőszéki és államtanácsi ügyvéd, Francziaország legkitűnőbb fiatal jogászainak egyike; a magyar nemzeten valóságos szeretettel csügg. Nyelvünket megtanulta s most már nemcsak törvényeinket, hanem szépirodalmi müveinket is olvassa. A társulat legbuzgóbb tagjainak egyike, a »Bulletin«-ekben számos értékes értekezése jelent meg; előadása vonzó és lebilincselő. Hazai jogirodalmunkat teljesen ismeri, több müvekről, a többi között A p á t h y kereskedelmi jogáról igen elismerőleg nyilatkozott. Az összegyűlt anyagot rendesen értekezésekben dolgozzák fel, melyek a társaság »Bulletin«.jeiben látrjak napvilágot. Köztük igen becsesek és általános érdeküek vannak, melyek a tudományt valóban előreviszik. Dr. Nagy Dezső.