Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 6. szám - Az angol csődtörvények alapelvei. 3. [r.]

— 46 — okait felfejteni és a kérlelhetlen számok, tények logikájával pártatlan Ítéletet tartani s az Ítéletet az országnak kihirdetni kell azok felett, kik ma a jogélet bajait vagy tagadják, vagy azok okozását a jogászságra és társadalomra hárítják, de segítséghez nem értenek vagy nem akarnak érteni, azt legkevésbbé a nekik ^szürke elméletben* és > haszontalan jogászságbant keresik. Azon szenvedések hosszú utján, melyen az 1868: 54. t.-cz.-tö'l kezdve a megforditott sorrendű, elvtelen és alapjában rosz igazságügyi törvényhozás haladt, mint szakértő bíráló vég-ier menni, másrészt a mi kevés jó akadt, azt kiemelni s annak számára fentartást biztosítani, annak íeladása ellen küzdeni, szóval az igazságügy pragmatikus történészének és tervszerű cselekvő' politikusának lenni, az igazságügyet a jogászság befolyása alá visszahelyezni, azon természetes feladat, mellnek megoldására a jogászrend képes lesz, mihelyt pártos, szervezetlen, tehetetlen állapotát megszünteti, mihelyt akarni bír. Az egyetértés természetes szellemi talaját — mint az erkölcsit az érdekközösség — a szakértelmi képzettség közössége adja meg, melyet terjeszteni és fokozni kell. Látjuk más, p. o. a természettudományi társulat történetéből, hogy a tudományos egyletek felvirágzásának egyik feltétele nálunk a népszerű irány. A magyar szívesen tanul, ha a fáradságot megkönnyítik számára. A gyakorlati élet terheibe merült jogász nem ér rá a magas spekulatio kiváltságos nyelvezetét elsajátítani és irtózik attól, mit világosan meg nem ért. Hasznot akar az igazságban is, mint az angol, mint minden józan realista. A ma olvasatlan könyveknek a tudomány népszerűsítése által közönséget szerezni, ez által irodalmunkat és mi a fő annak hatását növelni kell. Ma szakirodalmunk nagy része holt kincs marad, mert áthidalhatlan űr választja el a gyakorlatias közönség előképzettségétől. Bármily nagy legyen nzért belbecse valóban tudományos munkáinknak, a nemzeti mivelődésre csekély befolyásuk van és jogintézményeink emlésére nem hatnak; sőt épen nagy, kielégithetlen (igényeik folytán átengedik a tért a népszerűségre spekuláló, haszontalan és erkölcstelen irányú irodalomnak, az értéktelen commentárok és revolverszaklapok gyomjának. Ez utóbbiak egyedül »virágozván« illetve > gyümölcsözvén«, előítélet támad egész magyar szakirodalmunk iránt azokban, kik legtermészetesebb támogatói volnának: a komoly olvasókban s Írókban. Ezen előítélet folytán azután kizárólag idegen irodalomból táplálkozik szakembereink szine java, minek következtében idővel úgyszólván elidegenedik nemzeti jogéletünk érdekeinek, és különös igényeinek odaadó tanulmányozásától és a hazai igazságügy sülyedését csaknem előremozditja. Sokakat, — és épen a felfuvalkodottság hiányában levő, buzdításra szoruló, szerény, valóban tehetséges erőket, — még épen elriaszt a nagyobb erőfeszitéstől az a tudat, hogy sok évi fáradság, ritka előkészület szerzése után létrejött munka alig talál kiadót és olvasót, hogy azt kevesen értik és kik nem értik vagy épen »gseftből« roszakarók, lehordják, hirét tönkre teszik azon reklameos nagy akadémikus férfiak dicsőségének emelésére, kik irománypéldás gyakorlati commentárokat írnak, melyekben nincs absolute semmi gyakorlati útmutatás mint a törvény j>körüiirt« szövege, vagy pedig »nagy« tudományú compendiákat compilálnak a németekből. A ritka, elleuállhatlan hajlamot követő irón kivül kevesen dolgoznak, hol e munka sem hírt, sem pénzt, hanem esetleg gúnyt és kárt szerez. Az uralkodó charlatanismus és bitorlás mellett ugyanis könnyen ragad a legkomolyabb eredeti műnek minden gyanúsítása, melyet akár a legtudatlanabb bíráló merészel szellemi felsőbbségének kényelmes kimutatása végett, és a mely a priori alkalmas talajra hull. Elhiszik p. o. hogy az eredeti mű csak palgiatum, ha a bírálók a plágiált forrást nem is sütötték ki, ha nem is bizonyították be a gyanúsító ítéletet; elhiszik mind,kik sem eredetit sem utánzást nem olvasnak, hanem az őket ez alul felmentő, botrányossága által kellemes bírálat olvasmányával beérik. Azon természetes irigység és roszakarat, melyet miveletlenek szellemi munkás iránt éreznek, mindig biztosítja I a legaljasabb rágalmazót, hogy részén lesznek a nevetők. A tudatlanság compüatiót lát minden forrástanulmánybaü, mert annak becsét írem érti s abból alkotni maga nem tudna. E szomorú állapoton segíteni, a tisztességes elemek uralkodó ligáját alkotni, részrehajlatlan és szakértő birálatnak döntő súlyt szerezni rendszeres irodalmi szemle által, az igaz erőt elismerésre juttatni, a charlatant leálczázni, kitűnő eredeti müveket fordíttatni, nemzeti jogéletünket érdeklő kérdések megoldására pályadijakat kitűzni, mindannyi mód lesz arra, hogy az egylet gyakorlati hasznot hajtson irodalmunknak, a tudomány terjesztésének, az elmélet befolyásának. E mellett összeköttetésbe lépve a külföld egyleteivel, irodalmunknak uj piaezot hóditani s viszont válogatott receptiónak teret egyengetni minálunk, alkalmas leeud. A jogászgyülés, ritka és rövid találkozása változó elemeknek, e tekintetben kevesebbet tett, mintsem mulasztott. Ellenben a gyakori, folytonos érintkezés és vitatkozás külömböző elemek között nagyon alkalmas arra, hogy a kitűnőbb irók megismerjék olvasóikat, a jogreformerek megismerjék a reformok közegeit, hogy az elsők az utóbbiakhoz alkalmazkodni, majdan szélesebb körben hatni, népszerűen és hatályosan munkálkodni tanuljanak. Nálunk fogalma sincs sokkitünő elméleti írónak arról, mint gondolkoznak, mint értik tehát az ő müvét is azok, kik számára ír. Ez pedig rendkívül nagy hiba. Contactus nélkül apublicummal a szerző nem létesíthet nagyobb eredményt, nem ösztönzést, versenyt, haladást. Nem szabad ezt ignorálni és csak a felkentek szük körének irni, melynek tagjai egymástól tanulni külömben sem akarnak nem szabad deákul, csak a papoknak prédikálni. A kitűnőség ezzel nemcsak maga ellen, hanem az ügy ellen is vétne, melyet a középszerűség befolyásának igy feláldoz. Le kell ereszkedni a megértetés színvonalához, inkább lemondani az önmagát kielégítő titáni aspiratio röptérek követéséről és hatásra számítani, szóval, ugy működni, mint a legelvontabb tárgyaknak is népszerűsítésében épen a legnagyobb tudósok p. o. a royal societyben működni tudnak. Mert nálunk a didaktikus, paedagogikus feladat hosszú időre dominál az elméletben, mely rendszerint csak receptív lehet. Lehetnek egyes lángelméink, kik bár culturnépektől távol élnek, azok közvetlen hatását, az alkotás e pótolhatlan médiumát nélkülözik, mégis előbbre viszik a világtudományt és az emberiség számára dolgoznak. De kik gyakorlati hatást nemzetünk jogéletére óhajtanak— és e hazafias, szűkebb czél dominál a magyar jogászegyletnél, — azoknak nem szabad a XX. század valamely előképzettebb nemzedéke számára munkálkodni s a jelent ignorálni. Az embereket egyharnarjában reformálni nem lehet. Hogy csak a reform helyes eszközeinek elfogadására capacitáljuk a döntő többséget, eszméi nyelvén kell szólanunk hozzá. Helyesen választott előadások, élénk, részvételre vonzó viták és azok közzététele havi füzetekben a tagok és a nagy közönség számára, közvetlenül is előremozdithatják e nagy czél szolgálatát, a tudomány terjesztését és népszerüsitését, mely nagyobb mérvű s önálló értékű eredeti alkotásnak és az elmélet gyakorlati uralmának egyik előfeltétele. Dr. DelVAdami Bezsü. A z angol csődtörvények alanelyei. (The principles of the law of bankrupcy.) III. (A. A.) A csődnyitás okai még a következők: 6. Az adós fizetésképtelensége mint a csődnyitásra alkalmas körülmény a következőmódon bizonyitandó. A'csődnyitásért folyamodó hitelező igazolni tartozik, hogy az adós birói uton megintette sikertelenül olyan követelés megfizetése miatt, mely nem kevesebb, mint ötven iont sterling, és hogy az adós, ha kereskedő, hét nap alatt, ha pedig nem kereskedő, három hét alatt elmulasztotta ezen adósságot kiegyenlíteni, vagy érte biztosítékot adni. Ilyen birói me°--