Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 5. szám - Intézvényezett és elfogadó - Általános magánjogi törvénykönyv. (Folytatás)

— 41 _ Intézvényezett ós elfogadó. (A váltótörvény 21. és 58. §-ainak magyarázatához.) Lehet-e az elfogadást a váltó hátlapjára is ráirni? A váltótörvény 21. §-a szerint »az elfogadást* magára a váltóra kell ráirni; külön locus scripturae előszabva nincs. Ugyanazon szakasz 3-ik alienája azon rendelkezést foglalja magábau, hogy a külön elfogadói nyilatkozat, péld. »elfogadom«, vagy más hasonértelmü kifejezés, az elfogadói aláírás mellett csak azOD esetben maradhat el, ha az elfogadói aláirás magától az intézvényben megnevezett személytől származik, és ez nevét a váltó előlapjára irja. Ebből azon következtetést vonhatjuk le, hogy ha tehát az intézvényezett nevét vagy czégjét nem a váltó elő-, hanem hátlapjára irja, ez is hatályos elfogadásnak tekintendő, habár csak azon esetben, ha az aláirás mellett még külön az elfogadói nyilatkozat is kitüntettetett. Minden kételyt kizárólag áll tehát nézetünk szerint, hogy a váltóelfogadást az eredeti váltó hátlapjára is rá lehet irni; és hogy az ily nyilatkozatnak váltójogi elfogadási hatálya tan. Kevésbbé világos a törvény szerint az: vajon azon esetben, ha az elfogadás nem az intézvényezett, hanem más valaki által eszközöltetik, ki szükségbeli utalványozottként a váltón megnevezve nincsen, elfogadtatik pedig általa minden előleges óvatolás mellőzésével: ezen harmadik személy mily minőségben lesz aláírása által kötelezve? Szükségbeli utalványozottnak nem tekinthető : mert a váltón szükségbeli utalvány kijelölve sincsen. Névbecsülési elfogadásnak sem tekinthető. A váltótörvény 58-ik §-ában előírja azon követelményeket, melyeket a névbecsülö elfogadó teljesíteni tartozik, ha magát névbecsülői elfogadónak tekintetni s ily minőségben regressalis jogait az illetők ellen fentartani kívánja. Szükséges mindenekelőtt az intézvényezett általi elfogadás hiánya miatt felvett óvás. Ez nem létezik, mert a harmadik személy ily óvás felvétele nélkül fogadta el a váltót. De sőt ha óvás fel is vétetett volna, kötelességében állott az elfogadónak az általa kivett óvás függelékében a névbecsülési elfogadást megjegyeztetni. Ha már most mindezen óvintézkedést a saját hátrányára elmulasztotta: elfogadása által, a menynyiben nem csupán nevét, hanem elfogadási nyilatkozatát is rávezette a váltóra, egyenes váltóadós lesz és aláírása feltétlen elfogadásnak tekintendő. Szükséges továbbá az is, hogy a névbecsülő ebbeli minőségét már az elfogadás alkalmával magán az eredeti váltón is kitüntesse, mit ha elmulaszt, direct elfogadói minőségben felelős. Vegyünk példát. Van egy saját rendeletre szóló váltó, mely soha senkire forgatva nem lett, tehát még az eredeti váltóhitelező kezei között van. Intézvényezve lett a váltó Schwartz Pálra, és el van fogadva, ezen kifejezés kitüntetése mellett »elfogadom« Weisz Péter által. Ha Weisz Péter névbecsülési elfogadónak tekintetik, kérdem: ki a névbecsült? Ha névbecsült nem létezik, világos, hogy névbecsülésből teljesített elfogadás sem létezhetik. Már pedig az intézvényezett mint ilyen névbecsültnek nem tekinthető, mert váltókapcsolatban nem áll; de nem lehetne alkalmazói a váltótörvény 59. §-át sem, mely szerint: »kétség esetében névbecsültnek a kibocsátó tekintetik«, minthogy a jelen esetben a kibocsátó érdekében, ki egyszersmind váltóbirtokos, névbecsülés nem történhetik, mert őt csak jogok, de nem kötelességek illetik. Több személy ppdig a váltókapcsolatban nem áll, minthogy a váltó, mint feltettük, forgatva nem lett, és még lejáratkor is az eredeti tulajdonos birtokában van. Mindezekből kifolyólag véleményem oda terjed, hogy direct elfogadói minőségben nemcsak az intézvényezett, de bárki más is kötelezheti magát, és hogy az, a ki a váltótörvényben előirt intézkedések megtétele nélkül egy eredeti váltóra elfogadói njilatkozatát minden további megjegyzés nélkül rávezeti és aláirja: direct elfogadónak tekintendő és feltétlen felelősséggel tartozik. Dr. Vécsei Ignúcz, ügyvéd. Atalános magánjogi törvénykönyv.*) II. Rész. A dologi jog. (Folytatás.) 275. §. A jogbirtok szolgalmaknál, a mennyiben természetük engedi, a dolgok birtokára nézve fenálló szabályok szerint bírálandó meg; és a mennyiben szolgalmaknál a jogosult ismétlő viszonszolgáltatásokat tesz a szolgáló jószág tulajdonosa részére, ezen viszonszolgáltatások jogbirtoka is helyt foghat. *) A 192. §-ban (3. sz.) »bejegyzés < helyett >-l e jegyzési olvasandó. Szerk, 276. §. Az, a kit valamely szolgalom illet, mindeuki ellen, a ki annak gyakorlatát gátolja vagy háboritja, avagy a szolgalmat egy őt illető állítólagos jognál fogva ellenzi, a szolgalom elismerése, az akadály elhárítása és az előbbi állapot helyreállítása, ugy az okozott kár megtérítése és a további háboritásoknak birság terhe alatti eltiltása iránt keresetet indíthat. 277. §. Felperes köteles a szolgalom szerzését bizonyítani, habár jogbirtokban van, vagy birói Ítélet által abban védve lett. 278. §. Ha a kereset oly személy ellen intéztetett, mely a szolgáló jószágot másnak nevében birlalja, vagy a ki valamely jognak egy harmadik nevében való gyakorlata által a szolgalmat háboritotta: ez a keresetet magától elbárithatja az által, hogy azon harmadik személyt, kinek nevében a jószágot birlalja, avagy a jogot gyakorolta, megnevezi, és ez helyette a perbe áll. A mennyiben azonban vétkesség terheli, az okozott kárért mégis felelősséggel tartozik. II. Fejezet. Telki szolgalmak. I. Azok természete. 279. §. Telki szolgalom valamely telek hasznára más telket terhel. Habár az uralgó telek tulajdonosának csak saját személyére nézve rendeltetett, ezen korlátolással mégis telki szolgalomnak tekintendő. 280. §. A telki szolgalmakat sem a jog, sem a gyakorlat tekintetében az uralgó telektől elkülöníteni és más telekre átruházni nem lehet. Ép oly kevéssé lehet azokat egy szolgáló jószágtól elválasztani és .másra átvinni. 281. §. Telki szolgalom csak aDnyiban gyakorolható, a mennyiben az uralgó telek szükséglete avagy annak használása megkívánja. Más czélra és harmadik személyek hasznára a szolgalom nem gyakorolható. 282. §. Telki szolgalmak az uralgó telket egészben illetik és a szolgáló telket egészben terhelik; eszmei részekben se nem szerezhetők, sem el nem enyészhetnek. 283. §. Az uralgó vagy szolgáló telek eszmei elosztása a telki szolgalmon mit sem változtat. Természetes felosztásánál is minden egyes részen fenmarad, kivéve, ha kizárólag az uralgó vagy szolgáló jószág valamely természetes részére korlátoltatik, minél fogva a felosztás után csak ezen részlet marad mint szolgáló vagy uralgó telek. Sem a képleges sem a természetes felosztás folytán a szolgáló jószág nagyobb terheltetése helyt nem foghat. 284. §. A tulajdonos a tulajdonból folyó szabad rendelkezési jogánál fogva saját telkén szabadon intézkedhetik, és tetszése szerint épitkezhetik, épületeit felmentheti, habár ez által a szomszéd telektulajdonosa által saját telkén előbb tett intézkedései, készületei, építkezéseinek haszDavehetősége akadályoztatik vagy megszüntetik, kivéve ha utóbbi szolgalmi jog szerzését kimutatja; sőt ha a szomszéd telken tett építkezések által az ujonan emelt épületek károsittatnának, a szomszéd te'ek tulajdonosa az ennek elhárítására szükséges készületek előállítására kötelezhető. II. Egyes telki szolgalmak. 285. §. A mennyiben a törvény bizonyos szolgalmakat meg r.em tilt, a használás minden neme, mely valamely teleknek hasznára válhatik, telki szolgalom tárgyát képezheti. Idegen teleknek összes haszonvételeire kiterjedő használása, vagy valamely lakásnak használata mint telki szolgalom nem foghat helyt. 286. §. Ha a telki szolgalomnál fogva valaki a szomszéd épület terhét viselni, idegen gerendának falába beeresztését vagy az idegen füstnek saját kéményén átvezetését tűrni köteles:] az aránylag az arra rendelt fal, oszlop, közfal vagy kémény fentartásához is járulni tartozik. De azt nem kívánhatja a jogosult, hogy a kötelezett az uralgó jószágot gyámolitsa, vagy a szomszéd kéményét kijavíttassa ; azonban a jogosult a romlott vagy haszonvehetetlenné vált gerendákat ujakkal helyettesitheti, avagy egyéb épitkezéseit kijavíthatja. 287. §. A ki az ereszjoggal bír, az esővizet szabadon vagy csatornákon az idegen fedélre lefolyathatja; fedelét főlebb is emelheti, de ugy kell intézkednie, hogy ez által a szolgalom terhesebbé ne váljék. Szintúgy