Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 5. szám - Párisi levelek. 1. [r.]

.9 — választott gondnok veszi át, és a hitelezők kezelik és osztják fel a vagyont. A bíróság befolyása ezen felszámolási eljárásra, igen jelentéktelen, különösen az adós ellen nem foganatosíthat olyan kényszer-rendszabályokat, a melyeket az ellen alkalmazhat, a ki felett csődöt nyitott. 3. Adósságleszállitácnak (composition) akkor van helye, ha a hitelezők az adós kezei közt hagyják ennek vagyonát és ha egy valamennyi hitelezőre kötelező okiratban kijelentik, hogy milyen öszszeget fogadnak el adóseágaik fejében, tehát, bizonyos százalékot elengednek. Ezen eljárásnál a bíróság nem vesz részt, csak az ügyesség végrehajtása esik hatáskörébe. Az angol csődtörvény szerint kereskedő és nem kereskedő egyaránt juthat csőd alá. Nem jelentékeny eltérések vannak a kereskedő és nem kereskedő csődje közt, melyek az eljárás folyamában egyes helyeken lesznek felemlitendők, különösen a csődmegnyitás tekintetében. Az érvényben levő angol csődtörvény 46 különböző foglalkozást, a kereskedőken kivül, sorol fel olyannak, a mely csőd esetében kereskedőnek (trader) tekintendő. Csak farmerek, közönséges munkások (common labourer) és általában olyan egyének, a kik üzleti tökével nem birnak, nem tekinthetők kereskedőknek. Sokat vitatott kérdés volt az előbbi angol csődtörvények alapján az, vajon külföldi egyén bukottnak nyilvánitható-e Angliában ? (Can a foreigner be made bankrupt in England?) Az elmélet azt tartotta, hogy csak olyan adós ellen nyitható a csőd, a ki mint ilyen alá van vetve az angol törvényeknek. Az ujabbi törvényszéki gyakorlat azt tartja, hogy a csődre alkalmat adó cselekvény (Act of bankruptcy) állapítja meg az angol bíróság illetőségét és nem a csőd megnyitása iránti folyamodvány7. Ennél fogva azon idegen, a ki Angliába jön és ott csődnyitásra alkalmas cselekvényt elkövet, és ha azután megint Angliából eltávozik is, ellene a csőd megnyitható. Nem vétetik tekintetbe, vajon az adósságot külföldön vagy belföldön vállalta-e el. Ezen körülmény a csődnek Angliában való megnyitására egészen közömbös. Altalános szabály az, hogy kiskorú (infant) ellen nem nyitható csőd. Azonban vannak e tekintetben kivételek. Havaiamely kiskorú mint kereskedő üzletet vitt, az ezen üzlet alapján keletkezett adósságok tekintetében a csődtörvények alá esik. Ha a kiskorú maga kezd eljárást a csődbíróság előtt a hitelezőkkel való felszámolás végett, későbben nem állhat elő azon kifogással, hogy kiskomsága miatt a csődbíróság hatásköre reá ki nem terjed, vagy hogy az adósságok nem érvényesek. Szükséges felemliteni, hogy Angliában 1874-ben egy törvény (The infants relief act) a kiskorúak szerződési képességét igen szorosan meghatározta. Ezen törvény szerint szerződések, melyek pénzkölcsönök vagy áruk iránt — kivéve az életszükségekre vonatkozó szerződéseket — (Contracts for necessaries) kiskorúakkal köttetnek, minden tekintetben semmisek (are absolutely void). Még ha az adós megígéri is, hogy nagykorúságának elérése után megfizeti az adósságot, vagy teljes korában jóváhagyja a kiskorúsága alatt elvállalt kötelezettséget, a hitelezőnek nincs kereseti joga. Az angol házassági vagyonjog szerint a férjes nő (married woman) nem köthet önállólag szerződést (szabály szerint), ennél fogva ilyen nő ellen nem is nyitható csőd. Azonban vannak e tekintetben kivételek. Csődbe juthat olyan nő: 1. a ki a londoni szokásjog szerint (by the custom) öní'illóan kereskedést visz (as a feme sole); 2. a kinek férje nem köthet szerződést (is civilly dead), vagy kivándorolt, száműzetésben vagy börtönben van; 3. a férjétől bíróilag elválasztott nő, vagy a ki a bíróságtól keresetére nézve bizonyos előjogot nyert (pi otection order), ésigymint feme sole szerződést köthet. Ha azonban a férjes nőnek önálló vagyona van (separate estate), akkor a birósági gyakorlat szerint ezen vagyon tekintetében csődbe juthat. Ezen elvet a javaslat a 43. §-ában is érvényre akarja emelni. Elmeháborodott (lunatic) ellen nyitható a csőd, ha az arraokotszolgáltató cselekvényt józan állapotban követte el. A javaslat pedig intézkedik az iránt, ha társas czég valamely tagja elmeháborodott és a többi tagok kimutatják, hogy a czég nem fizetheti adósságait, akkor az elmeháborodott állapota nem tekinthető akadálynak a csőd megnyitása ellen. Tekintve azon nagy kiváltságokat, melyeket a parliament tagjai élveznek, az előbbi törvények értelmében igen controvers volt, milyen hatálya van a csődnek a képviselői mandáTÁRCZ A. Párisi levelek. , ^' Páris, jan. 20. Francziaország magánjogi törvényhozásának reformjit a szükséges tanulmányok beszerzése végett egy hatalmas társaság megalakításán kezdte. Ez a társaság a *Société De La Legislation Comparée*. mely most már az összes létező államokat átkaroló nagyhatalommá nőtt ki a jogtudomány terén. Tagjai vannak az összes európai és amerikai államokban. E társulat működési methodusa rendkívül tanulságos, s ránk nézve a Magyar Jogászegylet alakulása alkalmából kétszeresen érdekes. Ezért is azt biszem nem lesz érdektelen a tisztelt olvasók előtt, ha ennek keletkezési történetével, czéljával és működésével megismertetem, s mellé bátor leszek egy legközelebbi ülés lefolyását, hol nekem is szerencsém volt jelen lehetni, leirni. A »Société De La Legislation Comparée« alakuló gyűlése 1869. év február havának 16-ik napján tartatott meg, a kezdeményezőnek, a társulat megteremtőjének, Francziaország nagyhírű jogászának Laboulaye Eduárdnak elnöklete alatt. »Bámulni lehet, — mondja Laboulaye — hogy hamarabb nem jöttek rá erre az eszmére. Mióta a kereskedelem és az ipar a nemzeteket egyesitette, mióta a vasutak azokat közelebb hozták, mióta a kiállításokon egymással megismerkedtek, eszméiket kicserélték és egyesitették, azóta igen természetessé vált a szükségérzet, egymás törvényhozását kölcsönösen megismerni, valamint azon módokat (maniére), melyek szerint szomszédaik élnek. Más országok már megelőztek bennünket (a francziákat)«. Itt felemlíti Amerikát, Angliát, Németországot és Belgiumot. Tovább így folytatja. »Mindnyájunkat ugyanazon egy eszme, egy szellem lelkesít: egy kiválói ag tudományos — jobban mondva — gyakorlati czélu társaságot létesíteni*. »Egyedüli czélunk tanulni a tudományt magáért a tudományért. Vitáinkban bizonyára ellentétes nézetek is fognak felszínre kerülni, melyeket a különböző elvek szülnek. De egymásnak szemtől szembe állván, megtanuljuk egymást kölcsönösen becsülni. Itt, a közös téren egyesülni fogunk, egyesülni oly férfiak, kiknek mindegyikét egy közös jogérzet, az igazság szeretete vezéreli«. Nem ugyanazon szavakkal üdvözölhetjük-e a Magyar Jogászegyletet ? Laboulaye e megnyitó beszéde után a társaság elnökévé választatván, remek előadást tartott azzal az utólérhetetlen franczia csinynyal s könnyedséggel, mely e nemzetet még a legkomolyabb tudományos dologban is jellemzi. »Oly tudománynak, — mondja Laboulaye — melynek czélja a társadalmi jólét emelése, mindenek fölött szüksége van az egyéni erök egyesítésére. Itt a magára hagyott egyéni kezdeményezés rendkívül lassú haladásra képes. Gondoljanak uraim amaz óriási nehézségekre, melyekkel a szükséges észleleteknek gyűjtése az egyesre nézve jár . . . Ha könyvet ir, ki olvassa? « (Gondoljunk magunkra magyarokra). »Kiadóhoz fordul; de a könyv a könyvkereskedésben marad.1) Higyjék el, az én tapasztalatom: én is ott kezdtem; és az egyetlen mód, hogy könyveim a könyvkereskedőnél tovább jussanak, az volt, hogy könyveimet magam vittem tudvágyó emberekhez, hogy legalább olvassák.« »Egy társaságban ellenkezőleg még a leggyengébb hang h visszhangra talál. Mi mindezt egyesíteni fogjuk, küzdteret nyitunk a fiatalemberek tevékenységének, rendesen minden egyesületben az ügyek és befolyás csak bizonyos kort elért embereknek vannak fentartva, kik már nevet szereztek maguknak. A fiatal embereknek nincs terük (II n'y a de place pour les jeunes gens). S itt ép az ellenkező; a fiatal emberek számára soha nem fog hiányozni a munka, a bátorítás.« »Ne ítéljenek az után, a mi által mi azokká lettünk, a mik vagyunk. A közvéleményt elő kell készíteni, s szoktatni azon mód megfontolásá'a, a mely szerint a törvényeknek hozatniok kell.« »Francziaországban a törvényhozó többé-kevésbbé mindig hitte, hogy felsőbb hatalmak által van sugallva. A törvényeket titokban készítik elö, sigy sokszor hallatlan eredményekre jutnak; kimondom: borzadnak a közvéleménytől s semmibe sem veszik.« » Nézzék uraim, hogy történik ez Angliában. Valakinek eszméje támad, kifejti egy könyvben, védelmezi egy tíjságban. Ha az eszme életre való, társaság alakul. Kérvényt intéznek a parlamenthez. E kérvényt átnézik, beigtatják és kihirdetik. És a miniszter mit csinál? Semmit; hagyja a dolgot folyni; jól tudja ö azt, hogy a nemzet szabadon és komolyan kifejezett akaratával nem szabad mag it *) Nálunk az az egyetlen külünbség, hogy kiadóra nem talál tudományos mii, hacsak nem tanár által tanítványai számára irt kézikönyv. *