Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 5. szám - Az angol csődtörvények alapelvei. 2. [r.]

- 38 — nál később, majd egyes utóbb számos szellembeD, külső befolyások és a különböző korszakok képviselőinek egyidejű találkozása, és küzdelme mellett folyik le, miut a nemzetek, nemzetcsaládok és az emberiség mi vei ö'dési folyamának egyik áramlata. Felesleges ez általános igazságokat, hazánk jelen jogállapotán demonstrálni. Mindenki tudja, hogy e végső fejleményü, tudományos jog képviselői nemcsak a törvényhozás termeiben, hanem a főiskolák tanszékein is felette gyérek és keserves struggle for life-re kénytelenek irigy és tudatlan társaikkal. Másrészt szerencsétlenségre vannak egyesek, kik az uj tudomány módszerét, — melynek elemző és összehasonlító történeti részét már Aristoteles ismerte (Politika 1. cap.), — alkalmazni, a classikus stagyrita bogaraihoz képest mesés bolondságok eredményezése nélkül, képtelenek és igy az ártatlan módszert is discreditálják, a mi különösen ott nem kerülhető el, hol mint nálunk nagy elméjű és tanulmányú egyének — minőket azon módszer gyümölcsöztetése feltételez, — egyátalán még igen ritkák a tudósok professiójában is, és hol a tudatlanság és felületesség könnyű szerrel tartja fen a kényelmes ^nemzedékről nemzedékre szálló« chablonet és a népszerű horror novit, melyet a hivatástalan ujitók szerencsétlen kísérletei igazolni látszanak. Pedig természetes, hogy ott, a hol nagy 1 észben még uttörés nehézségeivel kell küzdeni, mint a törvényhozási jogtudományban, nagyobb sikert csak kiváló tehetség arathat, mely nemcsak széles látkört nyújtó, mélyre ható, nagy tanulmányodra képes, hanem a melyet az összegyűjtött szellemi anyag továbbépítésre, önálló szerves alkotásra is ösztönöz és képesit. Ennek biányában oly borzasztó félreértések történnek, minő a német jogtörténeti iskola szervesség tanával a > nemzeti genius jogalkotásait hirdető magyar jogiskolán megesett. Az óvatos »okos« emberek kerülik ezért a tág hitkor, >europai szinvonak, ^bölcsészeti módszer*, »társadalmi tudomány« stb. veszélyeit és megszokott módra tovább plagiálják a német tankönyveket és német törvényeket, mi kétségkívül hasznosabb, mint a nemzeti genius bölcselkedése és codifikálása, de felette egyoldalú és mint az összehasonlító és törvényhozási jogtudomány és a tudományos törvényhozás ideiglenes kizárása illetve elodázása, mivelődésünk szempontjából felette sajnos is. Még ennél sokkal nagyobb baj azonban azon »természetes eszü« jogászok iskolája, kik e német magyar törvényeket és német irodalmat sem ismerik és egyáltalán lehetőleg keveset tanultak, nehogy gyakorlati értelmességük élét eltompitsák. Ezek ugyanis nem oly kevesen vannak, mint a nemzeti géniusz bolondjai és a német szellemi tulajdon bitorlói, kik végre is bizonyos kellemetlen munkát, és fáradságot végeznek kevés jutalomért, hanem már jóval impozánsabb contingenst képeznek és sokszor a józan eszű politikusok és bölcs belátásu birák között magos polezra vergődnek, sőt — horribile auditu — van rá eset, hogy codifikálnak is! Hogy e codificatio még a leirt második korszakbeli tételes jogra ü vészek németes müveit sem éri utói, hogy abban a jogi technika is mint valami felesleges csekélység genialis pongyolában jár, hogy abból a consequentia és elegantia iuris, a jogalkalmazás ismerete, esetek előrelátása, controversiák megoldása, kételyek kerülése stb., szóval a gyakorlati jogtudomány is teljesen hiányzik, hogy az csak a primitív, laikus kadi-jogszolgáltatást legyezgeti és a s/.akjogász-érdekeket rcnegata ellen zenvvel leszövegezi, azt fájdalom a közvetlen múltban sokszor kellett tapasztalnunk, midőn a politikai corruptio a jog felett is uralmat nyert és a pénzügyi és pártpolitikai szempontokból vezetett, illetve nem vezetett igazságszolgáltatás oly vágyat keltett bennünk az absolutistikus korszak jogrendje után, minő a pusztában tévelygő zsidókban támadt Egyptom husas fazékai után. A legnagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetünk máig a német iskolából kikerült gyakorlati jogászaink, tételes jogalkalmazásban jártas főbiráink iránt, kiknek elméleti tanulmánya nem volt egyszerre négyféle — csak a nem alkalmazásban találkozó — jognak őrült magolása, mint mostani szerencsétlen, névleg jog- tényleg politikahalla-atóinké kiknek praxisa nem szórakozott a perrendtartási tudományra, merítve az 1808: 54. t.-cz apokalypsisából és a döntvények szent atyáiból. Annyira jutottunk már, hogy csak a legnagyobb félelemmel halljuk, ha valamely ujabb reformmüvet tervez önálló igazságügyi kormányunk a belügyminiszternek felügyelete és enquéte felelőssége mellett életbeléptettetni. E nagyszámú elmés észjogászaink, kevesebb számú elméleti és gyakorlati jogtudósaink mellett illetve mögött áll azután az indifferens, pártonkívüli és szervezetlen jogász-nép részvétlen tömege, a kenyérjogászok, jogi közkatonák serege, meni betegen halvány gondolattól* és döntő, a mely részre hajlik, hogy ott érdekei előmozdítását találja. így van ez körülbelül minden téren, politikai, társadalmi fejlődés dolgában. Ügyes vezetés, ügyes szervezés, a szél futó érdekek közvetítése ezért e jogá^zsereggel nagy diadalokat arathat annak magának reformálásában, a jogreformok kivívásában, a közjó előmozdításában. Ha nem is lehet Falstaff katonáiból hős Bayardokat alkotni, lehet e ^halandó emberekkel< is szellemi fegyelmet terjeszteni. És ha elsőben több sem sikerülne figyelemgerjesztésnél, érdeklődés felkeltésénél, a tudományos mozgalomnak és főleg az érdekközösség tudatán nyugvó testületi szellemnek terjesztésénél, már e kezdeményben is nagy köszönet volna. Mert a tudomány csak akkor lesz alkotó hatalommá, ha elismerést, tekintélyt nyert számos elmében, és a kormányzó tudatlanság csak akkor hajol meg, transigál és enged uralmából, ha vele szemben nemcsak isolált. ismeret, egyéni belátás és kitűnőség küzd, hanem ha ezek mögött egy erős, egyetértő karnak ereje, nemcsak szakértő közvélemény, hanem szakértő közakarat is áll. Magának a jogászságnak apathiáját leküzdeni, átkos elemét megtörni, közömbösét javítani, önmunkáságra serkenteni és a tudománynyal a jogi és jogászi öntudatot terjeszteni, ez képezi tehát az első gyakorlati, fontos feladató*, melynek megoldását a jogászegylet megkisérleni tartozik. Mily szerény vagy széles körben és hatással teheti, a fejlődés dolga. Bizonyos, hogy a tömörülési pont képezése jogosult és időszerű. Bizonyos, hogy a megosztott munka egyesítésének, a disparat elemek összhangba hozatalának minden támogatása csak áldásos lehet. Jog és jogászság virágzása, hervadása együtt jár. A jogászságot eszközzé, hatályos eszközzé kell tenni a jog felvirágoztatására, mely meg fog jutalmazni az áldozatért. Az emberi és társadalmi életben minden, a léten kezdve, jog és szabadság is, ugy czél miut eszköz s e viszony helyes felismerésén, kivitelén és rendezésén nyugszik minden siker. Tudva, nem tudva, mi jogászok mindnyájan tényleg az egyet akarjuk, hogy a hazai jogélet fejlesitessék, mclylyel saját érdekeink a legszorosabban összefüggnek. E jóakarathoz erély, erő, egyetértés kell, hogy meg is valósuljon, hogy a kívánat szava megváltó teremtő tetté legyen. A zászló ki van bontva, tömörüljünk! Dr. Dell'Adami Rezső. Az angol csődtörvények alapelvei. (The pvinciples of the law oí bankmpcy.) II. (A. A.) 2. Iv ellen nyitható csőd (who may be made bankrupt). Az angol csődtörvény három módját a hitelezőkkel való kiegyezésnek ismeri, és ezek szerint az eljárás is különböző. Csak röviden megjelölve a következők: 1. a csődeljárás (bankruptcyproceeding), melyet egy vagy több hitelező kérhet és melynek hatálya, hogy mihelyest a csöd kimondatott, az adós minden vagyonát a registrar veszi kezelése alá, a nng a hitelezők tömeggondnokot (trustee)nem választanak. A csődeljárásnak egyik főjellemvonása, hogy minden a bíróság felügyelete alatt történik. 2. Egyesség utján való felszámolás (hqudation by arrangement). Az adós kérvényt nyújt be hitelezőinek összehívására. Vagyona kezelését a hitelezők által