Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 39. szám - Néhány szó a válási perekről - A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából

- 312 — lék mindkét félre nézve felbontatik, és E. József alperes köteleztetik e^en ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt a valólevelet a budapesti hitközség rabbinusa közbejötte mellett neje részére kiadni. A kiadás vagy elfogadás megtagadása esetén jelen Ítélet fog a házassági kötelék végfelbontásának bizonyítékául szolgálni. A házasságból származott E. E., 0. és I. peres felek melyike leendő eltartása, valamint a női és gyermektartás iránt, felek külön perútra utasíttatnak, mely per befejezéséig a gyermekek az anya gondnoksága alatt hagyatnak, alperes pedig az egyik gyermek ellátására és tartására a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve a külön per befejeztéig havonként 20 frt előre 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperes kezéhez űzetni köteleztetik. Mindkét félnek más házasságra lépés megengedtetik, mert: felperes a házasságot az engesztelhetetlen gyűlölet alapján kéri felbontani. Tekintve egyrészről, hogy felperes által felhozott és az ellenszenvet — utálatot felköltő — azon körülmény, hogy férje 1875. novemberben életveszélyes ital bevételével önmérgezési kísérletet tett, a kihallgatott tanukkal igazolva lett, másrészről a felperesnél kifejlett utálat a perben kétségtelenül igazolva lett, és a rabbi előtti kibékélés eredményre nem vezetett, ily körülmények között békés házas élet nem is remélhető, a házassági köteléknek alperesileg erőltetett fentartása pedig — miután 1877. évi aug.-tól ugy is külön élnek — czélhoz nem vezető, mindazon okoknál fogva az 1863. évi nov. 2-án kiadott udv. cancz. rendelet 24. § a értelmében a peres felek között kötött házassági kötelék felbontását — cngcsztelhetlen gyűlölség alapján kimondani és alperest a válólevél kiadására kötelezni kellett, A gyermektartás és magány igényre nézve, minthogy erre felek kiegyezni nem tudtak, külön perre voltak utasitandók az idézett udvari cancz. rendelet 21. §-a alapján, s a mennyiben ugyanazon szabályrendelet értelmében a külön per kimeneteléig a gyermekek iránt intézkedés teendő, tehát a gyermekek zsenge koruknál fogva anyai ápolás alatt voltak hagyandók; azonban a mennyiben törvény szerint a szülők gyermekeiket ellátni kötelesek, alperest csak is az egyik gyermektartásra kellett kötelezni, mely az anya állapotához képest 10 frtban volt megállapítandó. A kir. tábla ezen ítéletet indokaiból helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék nem felebbezett részében érintetlenül, hivatalból felülvizsgált részében helybenhagyta. R. Ensel Sándor. Néhány szó a válási perekről. A válóperek nálunk ma-holnap igényt tarthatnak »Az idők jele« czimü állandó rovatra lapjainkban. Speculálnak — olykor ha tehetném, én is tenném — részvényekkel és asphalttal; kisajátítási kilátásokkal és háztelkekkel; speculál férj — ki ezen nevet bitorolja — feleségével (olykor felesége ellen); speculál feleség — ki ezen nevet bitorolja —• férjével (oiykor férje ellen). Ezen üzletszerűséghez képest a házasság nem szentség, még nem is szerződés (hacsak nem felmondásra kötött); semleges kikötő (az úgynevezett »jó hásasság« reményfokánál), melybe minden ismert-ismeretlen dugáru háboritlanul szállíttatik — egész az anyós vagy más ily ominosus szakértő feltűnéséig; ezt követi egy szűkebb körű haditanács, és »N. N. divortium, sine causa, quo die vir v. mulier e provincia venturus v. ventura erat, fecit« mondja Ciceróval a tisztelt publikum. Lesodorva az eddig gondosan takargatott kelletlen fáty olt, kezdetét veszi a társadalmi élet egy ujabb párbaj neme — a válóper. A válóper, melyben mindig alperes a meghorzsolt, kinek a botrányper ily irányú elintéztetésének tudatán felül, még azon keserű kötelessége is van, ellenfelét »legyőzhetetlen idegenkedés«-t plausibilissé tevő térre követni. Legyőzhetetlen idegenkedés ? Elvont fogalom, bebizonyithatlan valami, alanyi ok, és mégis, minden valópernek sikerdús fegyvere! Pedig alig van, ki nem tudná, hogy a »legyőzhetetlen idegenkedés* tisztátalan forrása azon kecsegtető kilátás, az egy rosz órában felvett bilincsek lezárása után ugyanazon bilincseket »rebus bene gestis« újra felvehetni, ha csak nem nyerészkedési vágy a causa movens. De semmi esetre sem tévedek, ha állítom, hogy az idő az egyedüli, mely megmutatja a válni akarónak, vajon nem-e pillanatnyi felháborodásban, vagy vélt sérelmek okozta szenvedélyben, nem-e a reábeszélés vagy más elhamarkodott indok alapján határozta el magát az elválásra. Az idő van hivatva megmutatni, nem szeszély, nem boszuság fakasztotta-e a kimondott végzetteljes szót, melyhez álkövetkezetességgel makacsul ragaszkodik. Az idő folyamában van alkalma a válni akarónak szenvedélytől menten gondolni az állítólag vagy tényleg eltévedt bűnösre, és arra, nem érdemli-e meg az, hogy irányában a megbocsátás erényét gyakorolja. Végre csak az idő az, mely, bármi lett légyen a váló ok, emlékébe hozza a válni akarónak, hogy »egy tartós jövőnek épületét csak erkölcsi alapokon és tiszta kezekkel emelhetni fel.« Több-kevesb valóper felett nem a régi eljárás szerint eljáró törvényszék, hanem a közvélemény mond Ítéletet, és igy csak az idő adhatja meg az elválásra a morál jóváhagyását vagy legalább annak látszatát. Lehet-e hivatása az igazságszolgáltatásnak, hogy hatalmi szavával az idő gyógykeze elé vágjon ? A törvényhozás, az igazságszolgáltatás hivatása, hogy a házasság ok nélküli felbontását minden rendelkezésére álló eszközzel nehezítse. Nálunk az elválás mesésen könnyű; a válóper lebonyolításának gyorsítását mi indokolja, nem tudom Meglehet, ha könnyű az elválás, legyen — gyors is! Pedig elismert tény, hogy a könnyű elválhatás a gyors elintézéssel párosulva felette alkalmas a válóperek számának rohamos gyarapítására. R B. A német főttfiTényszékek büntetőjogi praxisából. XXIV. A német btk. 137. §-a (zártörés) csak akkor alkalmazható, ha a végrehajtás foganatosításakor a végrehajtást szenvedett a lefoglalt dolog birtokában vagy birlalatában volt. A foglalás czélja, hogy biztositassék a követelés, melyet a hitelező veszélyeztetettnek tart. a mennyiben az adósnak a foglalás tárgya feletti szabad r< ndelkezés joga megmaradna. A végrehajtást elrendelő birónak hivatása tehát abban áll, hogy az adóstól, illetve attól, a kinek birtokában a lefoglalandó dolog van, megvonja a dolog feletti rendelkezhetést. Ez történhetik ugyan az adóshoz illetve a dolog birtokosához intézett bírói parancscsal, melylyel ez a lefoglalt dolgok feletti rendelkezéstől eltiltatik; az ily intézkedésnek jogi hatálya azonban csak akkor van, ha a lefoglalt dolgok a foglaláskor a végrehajtást szenvedettnek jogi vagy tényleges rendelkezési hatalma alatt voltak. Különben, a mennyiben t. i. a végrehájtást szenvedett ezen dolgok birtokában már nem volt, a foglalás tényleg tárgynélküli. Lefoglalás ily esetben nem is forog fen, mert az, kinél a foglalás történt, a dolgok felett rendelkezési joggal sem jogilag, sem tényleg nem bírt, az pedig, a ki a dolgokat megszerezte s azokat tényleg bírja, a foglalás által nem érintetik. E jogelveket az alsóbb bíróságok figyelmen kívül hagyták. Azok a ténybeli megállapításnál abból indultak ki, hogy a bírói kiküldött a végrehajtást rendelő végzést a lefoglalt dolgok részletes jegyzékével X. házaspárnak kézbesitette: hogy a házaspár az illető dolgok közül számost röviddel a foglalás előtt P. vádlottnak átadott, melyeket a vádlott állítólag tőlük megvett volt, s a vendéglő elé állított butorkocsiba rakott; hogy a butorkocsi még ott állott és P. jelen is volt, a miker a végrehajtást rendelő végzés kézbesittet ett. Ezen tények alapján tévesen állapíttatott meg, hogy a vádlott az illetékes hatóság által lefoglalt dolgokat a zár alól szándékosan elvonta. Az alsóbb bíróságok által ugyanis nem állapíttatott meg azon tény, hogy a foglalás a vádlott ellen is, sem a/, hogy az illető dolgok iránt a vádlott és a házaspár között csakis vétel történt volna. Ha pedig, a mint az alsóbb bíróságok feltenni látszanak, a lefoglalás csakis a házaspárral szemben eszközöltetett s ha továbhá való a vádlottnak azon állítása, hogy a végrehajtás foganato-itása előtt a dolgok neki vétel alapján átadattak, akkor a fentebb kifejezett jogelvek szerint a kérdéses tárgyak nem is tekinthetők lefoglaltaknak, miután azok a végrehajtást rendelő végzés kézbesítésekor már a végrehajtást szenvedett rendelkezési hatalmából kiestek volt. (Német bír. tszék.) XXV. A német btk. 288. §-ának (magy. btk. 386. §.) speciális dolusa. A ki azon czélból, hogy hitelezői a kielégítéshez jutást meghiúsítsa, a következő végrehajtás előtt, vagyonához tartozó értéktárgyakat elidegenít vagy elrejt, a német btk. 288. §. szerint két évig terjedhető fogsággal büntetendő (magy. btk. 386. §.). A felebbezési bíróság ezen szakasz tényálladéki mozzanatait helyesen tekintette megállapítottaknak. Helyes különösen a másodfolyamodásu bíróság azon felfogása, hogy nem szükséges, miszerint az adós szándéka a hitelező kielégítésének végleges meghiúsítására irányult legyen, hanem hogy elegendő, ha a szándék a bekövetkező végrehajtás utján való kielégítés meghiúsítására irányult. (Német bir. tszék.)