Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 39. szám - A birói vételárfelosztások tárgyában

Tizedik évfolyam. Ktilon mellekletek: a ..Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség : Föut 18. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. 39. szám. Budapest, 1S.S0. szeptember 23. MAGYAR r IHEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordásul, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimii mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, télevre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elő6zetési pénzek b é r m e legczélszerübben p o s t a n t kiililemlrtk. i.lékr'l MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A birot vetelárfelosztások tárgyában. (Ptb.) - A kereskedelmi könvvek bizonyító erejének kérdéséhez. S a r 1 a v K.le ügyvédtől. - Lehet-e magyar valtóurlapot németül kitölteni és viszont ? (Válasz.) Z. - Vitás kérdések a házassági jogból. E. E n s e 1 Sándortól. — Néhány szó a válás1 perekről. P. B. — A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából. — Torvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. — Előfizetési felhívás. — Legközelebbi csődbejelentést batáridők. — Kivonat a »Budapestí Közlönyéből. tCsődök. - Csűdmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti fel" hívások.) — Külön melléklet: az ^Igazságügyi Rendelek Tárá«-nak egy ive. A Mrói vételárfelosztások tárgyában. (Fth.) Sz ámos törvényszék és telekkönyvi hatóságival fölruházott járásbíróság azon gyakorlatot követi, hogy az ingatlanoknak elárvereztetéséből befolyt vételárak elosztásával és a sorrendi végzés foganatosításával kir. közjegyzőket biz meg. Ezen eljárás a közjegyzó'i törvény 129. §-ában ugyan nem foglaltatik, azonban a törvény szellemével, czélzatával és a gyakorlat követelményeivel teljes összhangzásban áll. Mert a közjegyzői törvény XII. fejezete a közjegyzőket bizonyos fontosabb bírósági teendők ellátásával akarta me^bizni részint azért, mivel a bíróságokat idő rabló és bonyolódottabb eljárások alól fel akarta menteni, részint mivel a feleket is gyorsabb lebon) olitásban akarta részesíteni, mint a minőt a bíróság nekik nyújthatna. Ezen eljárások közé tartozik különösen a vételárak fölosztása. A ki törvénykezési gyakorlatunkat ismeri, tudja, hogy az ingatlanok elárvereztetéséből befolyt vételárak a biróság intézkedéséig az adóhivatalokban mint letéthivataloknál kezeltetnek. Kire bizassék tehát a vételárnak tényleges elosztása? Az adó (letét-) hivatalokra azt bizni nem lehet, mert ezek másnemű teendőkkel tulhalmozva vannak és nem is bírhatnak azon jogi ismeretekkel, melyek a gyakran oly szövevényes vételár-felosztások alapos teljesítésénél megkívántatnak. A bíróságok pedig nem rendelkeznek alkalmas közegekkel, kik ezen munkákat végezhetnék. Az előadóknak ugyanis egész más működési körük van, semhogy kénytelenittessenek a vételár-felosztásnak elkészítésével és végrehajtásával is foglalkozni, mely szorosan vett birói functiójukból tetemes időt elvon. A kezelő tisztekre és bírósági végrehajtókra bizni a vételár-felosztásokat — eltekintve a kezelő tiszteknek (pl. telekköny vvezetőnek stb.) elfoglaltságától — már azon oknál fogva sern tanácsos, mert a vételár-felosztásoknál gyakran tetemes összegekről van szó, melyeket, a semmi anyagi és sok esetben erkölcsi biztosítékot sem nyújtó, jogi kiképeztetéssel nem bíró fenemiitett közegek kezeibe adni nem lehet. Nem marad tehát más hátra, mint oly közegeket megbízni, kik a birói személyzet keretén kivül állanak és minőségüknél fogva elegendő biztosítékot nyújtanak a vételárfelosztások alapos és sikeres keresztülritelére. Ezen közegek a kir. közjegyzők. Ezen szempontokból kiindulva a biróságok többsége utasitotta is a vételár felosztásokat a kir. közjegyzők hatáskörébe, kik feladatuknak mindenütt teljesen megfeleltek. Ujabban azonban a m. kir. Curia mint semmitó'szék kimondandónak találta, hogy a vételár felosztások a kir. közjegyzők eljárására nem bizandók és a felek az ebbeli költségek viselésére nem kötelezendők. Ezen határozat a törvénynyel ellenkezik, mert eltekintve azoktól, miket fent az 1874. XXXV. t. cz. tizenkettedik fejezetében foglaltakról mondottunk, a közjegyzői dijakat szabályozó 1880: LL t.-cz. 26. §. világosan említi a »vétel ár felosztásokat*, a miből kétségtelen, hogy ezen ügyek teljesítésével is megbízhatók a kir. k ö z j e g y z ő k a b íróságok rész éről. A midőn tehát a kir. közjegyzőknek vételár-felosztások teljesítésével való megbízatása törvényben gyöke rezőnek mutatkozik, nincsen sem törvényes sem praktikus indok arra nézve, hogy ezen ügyek a kir. közjegyzők hatásköréből elvonassanak. Lássuk pl. a pestvidéki kir. törvényszéket, melynek óriási telekkönyvi ügyforgalma van. s mely eddig a budapesti kir. közjegyzőket bizta meg a vételár-felosztások teljesítésével. Mily terhet ró a birói személyzetre azon intézkedés, hogy most maga kénytelen a felosztásokat végezni. Mennyi időt rabol ez, mennyi erőt vesz igénybe, mely különben czélszerübben a temérdek telekkönyvi beadvány gyorsabb elintézésére fordíttathatnék. És mennyivel kényelmesebb az eljárás a felekre nézve is, kik a könnyebben mozgó közjegyzővel szivesebben\':rintkeznek, mint a munkabeosztására és eljárására nézve feszesebb bírósági taggal, különösen a vidékről jövő felek, kik sokszor a vételár-felosztásra kitűzött határnapon meg nem jelenhetnek és így a pénzfelvételre, okmányaik bemutatására stb. sokszor néhány napi halasztást kérnek, melyet a közjegyző inkább engedhet nekik. Ilyen és más hasonló eljárási könnyebbségek — bátran mondhatjuk — kedveltebbé teszik a felek előtt a közjegyzőnél való eljárást, és alig hallottunk e részben a közönség köréből panaszt. A semmitó'szék fenidézett határozata csak néhány fél részéről idéztetetett, elő, ki a költségek által magát jogtalanul terheltnek hitte. De a telek ezen panasza egészen alaptalan, mert a vételár-felosztási költségek ép ugy tartoznak a végrehajtási s így az előnyös tételekhez, melyek a végrehajtási tömeget terhelik s abból mindenek előtt kielégitendők. Hogy ezen költségek túlságosak nem lehetnek, arról gondoskodik a fenidézett 1880. LL 26. §., mely ezen dijak megállapítását a biróságra bizza. Ezen költségek pedig nem szoktak oly magasra rúgni, hogy a végrehajtási tömeg állására lényeges befolyással bírnának. E helyütt meg kell érintenünk némely biróság azon eljárását is, melynélfogva, a vételár fölosztási költségeket az egyes kifizetés alá kerülő követelések arányához képest rendelik fölszámittatni és az egyes követelésekből levonatni. Ezen eljárás az egyes követeléseket igenis terheli, és így czélszerübbnek liiszszük azon módozatot, mely szerint a szóban álló költségek előlegesen mint végrehajtási költségek levonatnak. Ily módon igaz, hogy az utolsó kielégítésre jutó hitelező fizeti meg tulajdonképen ama dijakat, ha a vételár nem elegendő, de ez a törvénynek inkább megfelelő, mert hisz a foglalási, árverési stb. költségek is apasztják az utolsó hitelező követelését. A törvény és a gyakorlati igények szempontjából tehát czélszerübbnek látszanék, ha a semmitó'szék eltérne nézetétől e kérdésben és a vételár-felosztások vagy legalább a fontosabbak és bonyolódattabbak a kir. közjegyzőkre bízatná nak.