Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 39. szám - A kereskedelmi könyvek bizonyító erejének kérdéséhez

— 310 A kereskedelmi könyvek bizonyító erejének kérdéséhez. Az üzleti könyvek bizonyitó erejének tekintetéből van-e a törvény által idő szabva, mikor kell az egyes ügyletek bevezetésének eszközöltetnie? A kereskedelmi törvény 31. §-a szerint bejegyzett kereskedőknek szabálysrerüen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészitnető bizonyítékot képeznek. A könyveknek ezen bizonyitó ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó tiz-, nemkereskedők ellenében pedig két évi időtartamra terjed. Kérdés immár, szükséges-e: 1. bogy a kereskedő bejegyzett lett legyen akkor, a mikor ii kereskedelmi ügylet létre jött; 2. hogy bejegyzett lett legyen akkor, a mikor a kereskedelmi ügylet bevezetése történt; 3. bogy a bevezetés az ügylet létrejöttekor eszközöltessék? A kérdés megvilágítására szolgáljanak a következő példák.Bejegyzett kereskedő évekig nem vezetvén szabályszerű könyveket, egyszerre megintésre, vagy figyelmeztetve azon hátrányokra, melyeknek ez által kitéve lehet és azon előnyökre, melyektől elesik, elhatározza magát rendes üzleti könyvek vezetésére. Kérdés immár, szabadságában áll-e a bejegyzett kereskedőnek, bog}'a múltból kereskedelmi ügyleteit eddigi feljegyzéseiből átvezethesse egyszerre és illetve a) szabályszerűen vezetett könyveknek tekinthetők-e az uj könyvek, melyekbe ily tömeges átírás egyszerre történt? b) ha igen, bizonyitó erővel birnak-e az uj könyvek a múltból átvezetett bejegyzésekre nézve? Egy további kérdés, mikép volnának alkalmazandók a törvénynek a könyvek bizonyitó erejére vonatkozó szabályai, ha a fenébb előadott körülmény beáll a bejegyzés folytáu, azaz ha be nem jegyzett kereskedő a kereskedői lajstromba való bejegyeztetését eszközöltetvén, utólag mint bejegyzett kereskedő az előbbi időből származó ügyleteit egyszerre bevezeti üzleti könyveibe. Az előbbi esetben actualissá válik azon kérdés, vajon mikor kell az egyes ügylet bevezetésének történnie s illetve az ügylet létrejötte és bejegyzése között van-e és mily időbeli határ. Az utóbb említett esetnél e kérdésen felül megoldandó azon kérdés is, vajon kell-e a kereskedőnek a bejegyzett kereskedelmi ügylet létrejöttekor bejegyzettnek lennie. Hasonló kételyek merülnek fel oly esetnél, melyben a bevezetés kelte és az ügylet kelte közötti differentia szülte kétely ugyan elő nem fordul, de hol a fenébb 1. és 2. alatt jelzett mozzanatok találkoznak. Például: bejegyzett kereskedő szabályszerűen vezet könyveket; kitöröltetvén magát a kereskedői lajstromból, megszűnik bejegyzett kereskedő, de nem szűnik meg kereskedő lenni. Folytatva üzletét, folytatólag rendesen bevezeti kereskedelmi ügyleteit azon üzleti könyvekbe, melyeket bejegyzettségének idejében nyitott és vezetett volt. Utólag ugyanazon vagy más helyen újra bejegyezteti czégét. Újra bejegyzett kereskedő és tovább folytatja bevezetéseit ugyanazon üzleti könyvekben, a melyeket korábbi bejegyzettségének idejében nyitott, és azóta félbeszakitás nélkül rendesen vezetett volt. Itt tehát egy oly időköz támadt, melyben a bejegyzéseket be nem jegyzett kereskedő eszközölte, vagyis az egyes ügyletek létrejöttükkor rendesen bevezettettek ugyan, de sem a bejegyzés keltekor, sem az ügylet létrejöttének keltekor a bevezető bejegyzett kereskedő nem volt. A törvény a bizonyitó erő tartamának megállapításának a bejegyzés keltét meghatározza mint kezdőpontot, de épenséggel nem tartalmaz határozmányt arra nézve, hogy a bejegyzésnek kelnie mely időben kell? >Bevezetések a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül teljesitendők« De mikor? Erről a törvény hallgat. ^Bejegyzett kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei.« De mikor kell a kereskedőnek bejegyzettnek lennie? Elegendő-e, ha ugyanazon könyv, melybe oly időben, midőn bejegyezve még nem volt, bevezetéseket eszközölt, általa oly időben, midőn bejegyezve van, szabályszerűen tovább vezettetik, vagyis tekinthető-e az ily könyv »bejegyzett kereskedőnek szabályszerűen vezetett* könyvének ? Mindezeu felvetett kérdések megoldására a törvény szövege alig nyújt támpontot. A kereskedelmi forgalom már nem gépezet, melyben az egyes hatányok mint egymástól független részek egymás mellett functionálnak, hanem szervezet, melyben minden tag önálló is és az egésznek alkatrésze is. Minden lökés, mely a legkisebb lánczemet elsepri, végig fut az egész lánczon. Az egyes üzleti gazdaság megzavarodásával a közhitel megrázkódtatása a kereskedői forgalom egyensúlyának megzavarodása jár kapcsolatban. Ez oka annak, miért szabja elő a kereskedelmi törvény, hogy minden kereskedő bekötött, laponként folyó számmal ellátott és átfűzött könyveket vezessen, melyek ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik; hogy üzlete megkötésekor köteles leltárt készíteni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tartozásait és meglevő javait pontosan összeírni, az egyes javak értékét pontosan kitüntetni, a követelő és tartozó állapotnak egymáshozi viszonyát kimutató mérleget szerkeszteni és hogy azontúl köteles minden évben leltárt és mérleget készíteni. A forgalom érdeke követeli, hogy minden kereskedő minden pillanatban au fait legyen vagyoni állapotáról, és hogy hasonlóképen minden pillanatban üzleti könyveinek egyszerű megtekintése után áttekinthesse minden egyes üzleti összeköttetésének viszonyait és helyzetét. A mely kereskedő üzleti tevékenységét ilyképen fixirozza, könyveit ily módon szabályszerűen vezeti, azt részesiti a törvény azon előnyben, hogy seriptura pro seribente. A kereskedői könyvek bizonyitó ereje tehát épenséggel nem tekinthető oly előnynek, mely a bejegyzett kereskedő iránti kölcsönös bizalomban gyökeredzik, mely a bejegyzésnek volna folyománya avagy jutalma. A bejegyzés csakis előfeltétel, ép oly feltétele ezen előnynek, mint a könyveknek a forgalom igényeinek megfelelően előszabott rendes vezetése. Ha a bevezetés nem az ügylet megkötése után a rendes időben, hanem utólagosan tömegesen egyszerre történik, ha a kereskedő nem felelve meg a forgalom azon igényének, hogy kereskedői minőségét a rendes módon, a czég bejegyzése által kifelé manifestálja, kereskedői ügyködését szabályszerűen el is könyveli, avagy azt elmulasztva, utólagos czégbejegyzésével múltbeli ügyleteit korábbi szabálytalan feljegyzésekből utólag egyszerre átvezeti rendesen folytatott üzleti könyvbe, mindezen esetekben nézetünk szerint a kereskedelmi törvény által adoptált forgalmi szempontból az illető bevezetésekre nézve szabályszerű könyvvezetésről szólni nem lehet. Maga a törvény világosan is ezen felfogásból indul ki avval, hogy a kereskedelmi könyvekről szóló IV. fejezetben három külön időpontra nézve tartalmaz határozmányokat, jelesül az üzlet megkezdésére, folytatására és minden üzleti év végére nézve, a bevezetésnek a czégbejegyzés keltéhez és az egyes ügyletek létrejöttének keltéhez való időbeli viszonya tekintetében. Szó] e mellett a kereskedelmi törvény 28. §-a is. Ezen szakasz értelmében a leltár és mérleg összeállításánál a javak és követelések azon érték szerint veendők számításba, melylyel azok a felvétel idejekor birnak. A mennyiben azonban a felvétel ideje teljesen tetszéstől függő volna, a becslés teljesen önkényszerü. az érintett szakasz határozmánya minden ratiót nélkülöző volna. Hasonlóképen található express intézkedés, mely felfogásunk mellett szól, a 29. §-ban, mely szerint minden kereskedő köteles a kapott üzleti leveleket megőrizni, az általa küldöttek másait pedig másolat- vagy lenyomatban egy másolati könyvbe időrendben bevezetve megtartani. Már pedig ha a levelek másolatainál lényeges az időrend szerinti bevezetés, lényeges az még sokkal inkább az egyes ügyletek és az üzlet egyéb mozzanatainak bevezetésére nézve. A 30. §. értelmében a kereskedők kötelesek kereskedelmi könyveiket az azokban történt bejegyzés keltétől számítva legalább tiz éven át megőrizni. Mindezen intézkedések, melyek a bejegyzés keltétől mint kezdőpontból kiindulnak, egyben annak kimondását is tartalmazzák, miszerint az üzleti könyvek bizonyitó erejére nézve a bejegyzés kelte épen nem valami tetszéstől függő, hanem hogy annak az üzlet tényleges viszonyaival összhangban lennie, hogy a tétel bevezetésének a tárgyát képező ügylet létrejöttével idő tekintetéből a rendes üzleti elkönyvelés időhatárán belül összeesnie kell. Sarlay Ede.