Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 38. szám - A büntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv birálatához. 8. [r.] - Zur Kritik der Ungarischen strafgesetzbuches. 8. [r.]

303 ges cselekmén} ek fictiója foglal helyet, hanem hogy tényle- mint ismételt lopás, mint az u. n. anyagi egynemű bűnhalmazat eset" vétetik tekintetbe, mely pedig különben, miut emiitök, még a halmozott külön büntetéseknek is U szállítását vonja maga után. De feleslegesek is. Mert azt, amit végső elemzésben elérni akarnak, az anyagi büntetőjog eme abnormitása, hogy ne mondjam torzszülöttje által, t. i. az egyesbirák munkájának apasztását a vagyon elleni csekélyebb sulyu bűncselekményeknél, az elérhető igen egyszerű illetékességi kivételes intézkedés által a büntetőperrendl.en, a nélkül hogy e miatt szükséges volna összeütközésbe jönni az összes anyagi büntetőjog alapelveivel, és a bűnössel épenséggel igazságtalanul elbánni. Elég ugyanis az első folyamodásu társasbiróságok tárgyi illetékességét (hatáskörét) kiterjeszteni az oly vagyon (tulajdon) elleni bűncselekményekre (lopások stb. stb.) nézve, melyek, ugyanazon személytől elkövetve, az egyes értékösszegek egybefoglalása mellett 50 frtot túlhaladnak; a mi mellett azután egészen ugyanaz marad az ily ismételt vétségek büntetése és a bűncselekmények minősége, akár törvényszék akár egyesbiró itél felettük. V. ö. a német bir. btk.-hez kiadott 1871. évi bajor életbeléptetési törvény 58. §-át. De ha már a magy. btk. ragaszkodni akart is ama föltétlenül indokolatlan elvekhez, akkor kellett volna' legalább 1) a hasonlót és pedig mindkét irányban (értékösszeg szerinti minősítést s a külön értékösszegek egybefoglalását egy főösszegbe) a vagyon elleni más bűncselekményeknél is — csalás, hűtlen kezelés, sikkasztás, más vagyonának megiongolása, — rendelni és keresztülvinni; 2) már az általános részben, tán a 7. és 8. fejezetben határozott intézkedéssel utalni a bűnhalmazat elveitől való ezen büntetés t-s ulyositó eltérésre. így legalább nem maradt volna ez a magy. btk-ben teljességben éretlen intézkedés, amint félig megértett intézkedés maradt az ausztr. javaslatban. Azon eseteknél, melyekben a lopás »tekintet nélkül a lopott dolog értékére* büntettet képez, dicséretre méltó a tényálladéki ismérvek teljessége. Csakhogy a 336. §-ban hiányzik a belopódzás utján elkövetett lopás (német btk. 243. §. 7. p., ausztr. javaslat 262. 6. p.) Sokféle aggályra ad okot a 27—29. fejezetek tartalma. Mindenekelőtt hiányzik a rablás fogalmát kiegészitő határozmány a arablási zsarolás* bűntettéről. A ki ugyanis a 344. §-ban körülírt cselekménnyel a dolgot nem »elveszi,« hanem a dolog kiadására kényszerit (la bourse ou la vie) — a nép nyelve ezen esetet a rablás alá helyzi, és teljes joggal nem tudja sem érteni sem becsülni megszorító törvényeinket —, az mindenesetre csakúgy büntetendő mint a rabló. Azután a 368. §-ban a saját dolog »elsajátitása« foglaltitik! sA hatósági zár megséitése* (359.. 360. §§-ok) más elhelyezést kívánt volna. Hiányzik itt mindvégig az »idegen« dolog, tehát az »elsajátitás« is. V. ö. ném. btk. 136., 137. §§-okat. Dr. Barna a f. c. aug. 5-iki íThemisí-ben. Végül nyilvánvaló, hogy a »sikkasztás« és a sjogtalan elsajátitás« (elveszett dolgon stb. stb) fogalmi megkülönböztetése egyáltalán tarthatlan s nem egyéb mint franczia-olasz félszegségnek szerencsétlen utánzása. A magy. btk. 28 — 29. fejezeteinek összes egyéb tartalma összefoglalható lett volna egy fejezetbe »sikkasztás, birtokbitorlás a saját dolgon és hűtlen kezelés« felirat alatt, a mennyiben az utóbbi fogalmat nem akarták a *csalás« alá elhelyezni. Ezen fejezet bevezetéséül — a ném. btk. 246. §. mintájára — körülbelül következő tartalmú szakasz lett volna helyén: ^Sikkasztást követ el. a ki a birtokában vagy birlalatában levő idegen ingó dolgot jogtalanul elsajátítja.« Külön szakaszban lehetett volna azután vagy a reábízott dolog sikkasztását (Veruntreuung) minősített vétségnek, vagy ellenkezőleg a reá nem bizott (tehát talált, vagy más módon, véletlen vagy tévedés folytán szerzett) dolog sikkasztását csekélyebb sulyu bűntettnek minősíteni, és rokon, de egyes ismérveikben eltérő esetekre (a talált kincs jogtalan elsajátítása, birtokbitorlás a saját, haszonélvezet bitorlása az idegen dolgon) nézve, intézkedéseket pótolni. A csalás fogalom-meghatározásánál (379. §.) helyesebb lett volna talán »és ez által valakinek kárt okoz«. Mert egyrészről azon csalás sem maradhat büntetlenül, mely ha nem is vagyoni de egyéb jogok sértéséből eredő kárt okoz; másrészről elegendőnek veendő, ha a vagyoni kár nem egyedül a tévedésbe ejtettre, vagy legközelebb (közvetlenül) csak más személyre irányul. Magától értetöleg helyesebb lett volna még, ha a magy. btk. a fenálló ausztriai büntető-törvény (197. §.) Nicbt besser wird die Sache du-ch das Zusammenrechnungsprinzip; vielmehr noch schlimmer. AVer drei geringfügige Diebstahle heg angen hat, derpu jeder für sich alléin mit je Einer Woche Gelangniss varé geahndet worden (die »Gesainratstrafe» nach § 96 ff. des G.-B. würde sogar noch erheblich wenigt-r als irn Ganzén drei Woeben Gefángniss betragen!), derén zusnmmengerechneter Werthbetrag aber 50 tl. 10 Kreuzer ausmacht, der soll nun — in Anbetracht diesel' 10 Kreuzer — als »Verbrecher* mit mindestcns 6 Monateu Kerkers belegt, und ausserdem obligatorisch von Ebrenfolgen (vgl. § 341 mit mit § 54) betroffen werden ! Dazu kommt, dass nicht etwa eme Fiktion des fortgesetzten Diebstahls, alsó d- r einhc itlichen That, Piatz greift; sondern dass eben wiederholter Diebstahl, ein Fali der sog. realen gleichartigen Konkurrenz — velche sonst, wie gesagt, sogar eine Herabsetzung der gehaufteii Einzelstrafen im Gefolge hat — angenommen wird. Sie sind ab=r auch überflüssig. Denn das, was man am letzteu Ende durch jtme materiell-strafrechtlichen Abnormitiiten — um nicht zu sagen Missgeburten — orreichei vili, náinlicb die Entlastung der Einzelrichter gegenüber den kleineren Eigentliumsdelikten, das lásst sich durch eine ganz einfache Kompetenz-Ausnahmebestimmung in der Strafprozessordnung erreichen, ohne dass man irgendwie nöthig hatte, den Grund-iitzen des gesamiuten materiellen Strafrecbts Gewalt anzuthun, und den Schuldigen geradezu ungerecht zu behandeln. Man braucht námlicb nur die sachliche Zusiándigkeit (Gerichtsbarkeit) der Kollegialgerichte Erster Instanz zu erweitern um die Behandlung und Aburtlieilung solcher Vermögens- (Eigenthums-) D likte (Dicbstáhle etc. etc), vvelche, von Einer Person begangen, bei Zusammenrechnung der einzelnen Werthbetiiige jedenfalls 50 fl. übersteigen; wobei dann aber die Bestrafung wegen dieser viederholten Vergehen und die Deliktsnatur der Thaten ganz dieselbe bleibt, mag ein Gerichtshof oder der Einzelrichter dieselben behandeln. Vgl. das Baierische Einfübrungsgesetz von 1871 § 58 zum Deutsch. Reiclis-St. G.-Buche. Wollte aber das TIngar. G.-B. an jenen absolut ungerechtfertigten Grundsíitzen festhalten, dann musste es doch 1) Gleiches, und zwar in beiderlei Richtung (Verbrechensqualitat nach blossem Werthbetrage, und Zusammenrechnung zum Gesammtbetrage), auch bei anderen Vermügensdelikten — Betrug, Untreue, Unterschlagung, Sachbeschadigung — anordnen und durchführen, 2) schon im Allgemeinen Theile, etwa in den Abschnitten 7 und 8, auf diese strafscharfende Abweichung von den Grundsatzen der Konkurrena durch eine ausdrückliche Bestimmung hinweisen. Dann ware doch die Massregel nicht, wie im Oesterr. Entwurfe eine halbfertige, so im Ungar. G.-Buche eine totál unfertige geblieben. Bei jenen Falién, in denen der Diebstahl »ohne Rücksicht auf den Werth der gestohlenen Sache« zum Verbrechen wird, ist die Vollstándigkeit der angegebenen Qualifikationsmerkmale lobend anzuerkennen; nur felüt in § 336 der Diebstahl mittels Einschleichens (Deutsch. St.-G.-B. § 243, Z. 7 ; Oesterr. Entw. § 2G2 Z. 6). Anlass zu mannigfachen Bedenken gibt der Inhalt der Abschnitte 27 bis 29. Zutiiichst wird vermisst eine den Begriff des Raubes ergánzende Bestimmung über ein Verbrechen der »iauberischcn Erpressung«. "Wer námlicb mittels der in § 344 ang gebenen Handlungen die Sache nicht »wegnimmt«, sondern die Auslieferung der Sache erzwingt (»la bourse ou la vie«) •— der gemeine Sprachgebrauch uuterstellt dies bekanntlich dem Ruube selbst, und kann mit vollem Recht unsere be^chrankenden Gesetzeweder verstehen noch schiitzen —, der müsste doch jedenfalls dem Ráuber gleich bestraft werden. Sodanu gibt es nach § 368 eine »Aneignung« der ei génen Sache! Ferner musste die ;>Verletzung der behördlichen Sperre« (íj§ 359, 360) in einen anderen Zusammenhang gestell'. werden (Abschnitte 4 bis 6 des Gesetzes). Es fehlt hier durchweg an der »fremden« Sache, alsó auch an dem »Sich-Aneignen«. Vgl. Deutsch. St.G.-B. 136 und 137 ; Dr. Barna in der »Themis« »om 5. Aug. d. ,T. Endlich ist anerkanntermassen die bpgriffliche Unterscheidung zwischen »Unterschlagung* und »widerrechtlicher Aneignung* (au Fundgut etc. etc.) überall nicht haltbar, und eine verunglückte Nachahmung französisch-italienischer Fehlgriffe. Vielmehr liess sich der gesammte übrige Inhalt der Abschnitte 28 und 29 des Ungar. G.-Buchs unter Einen Abschnitt mit der Ueberschrift »Unterschlagung, Besitzanmassung an eigener Sache, und Untreue« zusammenfassen, vvofem letzterer Begriff nicht neben den »Betrug<? gestellt werden sollte. Diesen Abschnitt konnte dann — nach dem Vorbilde des Deutsch. St.-G.-B. § 246 — ein etwa so lautender Paragraph eröffnen: »Eine Unterschlagung begebt, wer eine freinde beweglicbe Sache, die er in Besitz oder Gewahrsam hat, sich rechtswidrig zueignet.« Ein Spezialparagrapli konnte alsdann entweder die Unterschlagung der anvertrauten Sacbe (Veruntreuung) a's qualifizirtes Vergehen, oder umgekehrt die Unterschlagung der nichtanvertrauten (alsó gefundenen oder sonstwie durch Zufall oder Missgriff erlangten) Sache als minderstrafbares Vergehen behandeln, und Bestimraungen über verwandte aber in Einzelmerkmalen abweichende Fiille (Schatz-Zueignung, Besitzanmassung an eigner, Gebrauchsanmassung an fremder Sache) hinzugefügt werden.